2013. március 23., szombat

Hol marad a szembenézés?

Az Európai Parlament brüsszeli épületének földszintjén vándorkiállítás állít emléket a nácizmus/kommunizmus áldozatainak. A statisztikai adatok között szerepel, melyik országban hány embert ítéltek el 1945 után a II. világháborúban elkövetett bűntettekért. Meglepő különbségeket találunk.

Szlovénia: 7 (népesség: 2,05 millió)
Litvánia: 1000 (népesség: 3 millió)
Hollandia: 1400 (16,7 millió)
Románia: 1714 (19 millió)
Lengyelország: 4000 (38,5 millió)
Németország: 6656 (82,3 millió)
Szlovákia: 8962 (5,4 millió)
Magyarország: 26997 (9,9 millió)
Csehország: 30142 (10,5 millió)
Lettország: 32000 (1,3 millió)
Észtország: 35000 (1,2 millió)

A számok némi magyarázatra szorulnak. Az észtek és lettek esetében -- megfelelő nyilvántartás hiányában -- nem különíthető el, hogy a szovjet hatóságok kit ítéltek el tényleges háborús cselekményekért, és kit csak úgy, a megszállás keretében. Ez magyarázza a népességhez képest kiugróan magas arányokat. A cseheknél az elítéltek zömmel szudétanémetek voltak, akik a szomszédság miatt a nácik természetes szövetségeseinek számítottak: a cseh főnácik között elsősorban németeket találunk. Magyarország esetében az elítéltek kiugróan magas számát nem magyarázza sem szovjet megszállás (1945 után még nem volt diktatúra), sem etnikai jellegzetesség, a magyar főnácik  magyarok voltak. A 185 ezer német nemzetiségi kitelepítése kollektív bűnösség alapján történt, nem kellett hozzá egyéni ítélet, így ez nem is szerepel a számokban. A II. világháború után elítéltek zöme a többségi nemzethez tartozott, mint a németeknél-hollandoknál-lengyeleknél.

A német igazságszolgáltatáshoz képest Magyarország a népesség arányában kb. 15-ször szigorúbb számonkérést végzett, Lengyelországhoz képest 28-szor, Hollandiához képest 30-szor annyi embert vont felelősségre háborús cselekményekért. A magyar hatóságok igen alapos munkát végeztek, a számok alapján indokolatlanul alaposat. Európai összevetésben aránytalanul súlyos büntetésben részesítették a magyar állampolgárokat. A köztudatban mégis az él, hogy a "szembenézés" nem történt meg. Az adatok szerint éppen fordítva történt, szembenézni már csak azzal kell, hogy a magyar történelem vonatkozó részét befeketítették, a magyarok bűnösségét eltúlozták, az aránytalan felelősségre vonást eltitkolták. Mindez azért történt, hogy "merjünk kicsik lenni"?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése