2011. május 19., csütörtök

Kettős mérce a pozitív diszkrimináció?

Ezek a fogalmak közel állnak egymáshoz, de nem azonosak. Kettős mércének nevezzük az azonos kategóriába tartozó emberek, cselekedetek jelentősen eltérő megítélését. Pl. a fiúkat váltogató lányt kis kurvának, a lányokat váltogató fiút nagy playboynak tekintjük; a feleségét megpofozó nem romát aljas gazembernek, az ugyanezt elkövető roma férfit meg a társadalom áldozatának mondjuk. A kettős mérce kerülendő, mert nem igazságos. Az egységes megítélés az ókor óta létező követelmény, "aranyszabály"-ként minden jelentősebb filozófiai irányzat és vallás előírta. A kereszténység megfogalmazásában így szól: amilyen mérővel mérsz, neked is olyannal mérnek; szeresd felebarátodat, mint önmagadat;

A pozitív diszkrimináció lényege, hogy kiemelt lehetőségeket adunk a hátrányos helyzetű embereknek annak érdekében, hogy egyenlővé válhassanak. Fontos, hogy csak a nagyjából azonos esélyt, és nem az azonos végeredményt biztosítjuk. A pozitív diszkrimináció átmeneti, célhoz kötött intézkedés, a társadalom igazságosabbá tételét szolgálja. Az aranyszabálynál sokkal újabb fogalom, első változata, a feketék felemelését célzó amerikai "Affirmative Action" 1961-ben indult. Alkalmazása Európában hármas kritérium alapján történhet: a pozitív diszkriminációnak arányosnak, célravezetőnek és eredményesnek kell lennie. Ha ezek a feltételek nem teljesülnek, akkor kettős mércévé, tiltott diszkriminációvá válik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése