A cigány-magyar együttélés annak ellenére finoman szólva problémás, hogy a Magyarországon élő cigány csoportok (romungrók, oláhok, beások) értékrendje és életmódja nem a magyar kultúrával, hanem az európai kultúrával került összeütközésbe. A vén kontinens civilizációja a magántulajdon tiszteletére és a szorgos munkára, öngondoskodásra épül. Szó ami szó, a két utóbbihoz nekünk, magyaroknak is fel kell zárkóznunk, cigány honfitársaink számára pedig még nagyobb kihívást jelent az európai integráció. Gyöngyöspata csak egy kocka a feszültségek filmjéből, amely pereg tovább. Az a kérdés, tehetünk-e valamit közösen a cigányok boldogulásáért, vagy gyöngyöspaták során át fognak integrálódni.
Meggyőződésem, hogy tehetünk a cigányok esélyegyenlőségéért, ha az érintett közösségek is együttműködnek a többségi társadalommal a megoldás érdekében. Önkéntes esélyegyenlőségi tanfolyamokat kellene szervezni cigány és nem cigány felnőttek számára, ahol az európai társadalomba illeszkedés mikéntjét oktatnánk mindenkinek. A tananyag az európai életvitel és felelős közéleti részvétel alapismereteitől a haladó készségekig terjedne, azaz a személyi higiéniától az olvasáson és számítógépes ismereteken át az önkéntes magánnyugdíj-pénztári stratégia kialakításáig magában foglalná mindazt, amit az autonóm európai életvitelhez fontos tudni.
Ami a cigányok részvételét illeti, fontos, hogy ne kényszernek, hanem előrelépési lehetőségnek érezzék a tanfolyamot. A nem cigányok pedig romológiai ismereteket szerezhetnének, hogy ezáltal csökkenjen az idegenkedés, a bizalmatlanság. Az együttműködést csapatépítő gyakorlatokkal lehetne elősegíteni. A tanfolyam neve Európai Esély lehetne, a tananyagot interdiszciplináris esélyegyenlőség csapat állítaná össze. A sikeres vizsgát tevők oklevelet kapnának, amely az esélyegyenlőségi programokban, illetve pozitív diszkriminációban való részvétel belépő feltétele lenne.
A tanfolyam a szakemberek által összeállított gyakorlati tematika időigényétől függően 4-6 hétig tartana, és egy európai körúttal zárulna. A kommunikációs hátteret a napilapokban és az elektronikus sajtóban indított európai rovat/magazinműsor adná. A várható túljelentkezésre tekintettel előszűrésre lesz szükség, ahol nem a tájékozottság, hanem a motiváltság és az egyéni jövőkép lenne a döntő szempont. A pozitív diszkrimináció jegyében a hallgatói helyek 50%-át cigányoknak tartanák fenn. A tanfolyamokra -- a mobilitásra nevelés jegyében -- a megyeközpontokban kerülne sor, útiköltség térítéssel. Az oktatás hétköznapokon, iskolaidőben folyna, így elsősorban azok vennének részt, akik ráérnek, tehát akiknek az életében közvetlen, rövid távú változást hozhat. Hosszú távon az oktatási rendszer átfogó reformjára is szükség lesz, az Európai Esély felnőtttanfolyam csak az első lépés egy hosszú folyamatban.
Meggyőződésem, hogy tehetünk a cigányok esélyegyenlőségéért, ha az érintett közösségek is együttműködnek a többségi társadalommal a megoldás érdekében. Önkéntes esélyegyenlőségi tanfolyamokat kellene szervezni cigány és nem cigány felnőttek számára, ahol az európai társadalomba illeszkedés mikéntjét oktatnánk mindenkinek. A tananyag az európai életvitel és felelős közéleti részvétel alapismereteitől a haladó készségekig terjedne, azaz a személyi higiéniától az olvasáson és számítógépes ismereteken át az önkéntes magánnyugdíj-pénztári stratégia kialakításáig magában foglalná mindazt, amit az autonóm európai életvitelhez fontos tudni.
Ami a cigányok részvételét illeti, fontos, hogy ne kényszernek, hanem előrelépési lehetőségnek érezzék a tanfolyamot. A nem cigányok pedig romológiai ismereteket szerezhetnének, hogy ezáltal csökkenjen az idegenkedés, a bizalmatlanság. Az együttműködést csapatépítő gyakorlatokkal lehetne elősegíteni. A tanfolyam neve Európai Esély lehetne, a tananyagot interdiszciplináris esélyegyenlőség csapat állítaná össze. A sikeres vizsgát tevők oklevelet kapnának, amely az esélyegyenlőségi programokban, illetve pozitív diszkriminációban való részvétel belépő feltétele lenne.
A tanfolyam a szakemberek által összeállított gyakorlati tematika időigényétől függően 4-6 hétig tartana, és egy európai körúttal zárulna. A kommunikációs hátteret a napilapokban és az elektronikus sajtóban indított európai rovat/magazinműsor adná. A várható túljelentkezésre tekintettel előszűrésre lesz szükség, ahol nem a tájékozottság, hanem a motiváltság és az egyéni jövőkép lenne a döntő szempont. A pozitív diszkrimináció jegyében a hallgatói helyek 50%-át cigányoknak tartanák fenn. A tanfolyamokra -- a mobilitásra nevelés jegyében -- a megyeközpontokban kerülne sor, útiköltség térítéssel. Az oktatás hétköznapokon, iskolaidőben folyna, így elsősorban azok vennének részt, akik ráérnek, tehát akiknek az életében közvetlen, rövid távú változást hozhat. Hosszú távon az oktatási rendszer átfogó reformjára is szükség lesz, az Európai Esély felnőtttanfolyam csak az első lépés egy hosszú folyamatban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése