Laikus gazdaságértelmező sorozatom 3. epizódja a bankok működéséről mindennaposan lerántott lepelről rántja le a leplet. Nem tévedés, azt szeretném bebizonyítani, hogy a sokat szidott bankárok nem a galaktikus béke és harmónia megrontói, nem a sötét Darth Mammon nagyúr lovagjai, sőt hasznuk még csak nem is jelentősen nagyobb, mint amekkorát az ő helyükben mi igyekeznénk elérni.
A pénz hatékonyabbá teszi a kereskedelmet, növeli a jólétet, a bankhitelek pedig elősegítik ezt a hatást. Már Széchenyi is a hitelekben látta a magyar mezőgazdaság modernizálásának kulcsát. Mivel hitelt logikus módon csak akkor lehet felvenni, ha nemteljesítés esetén a biztosíték eladható, a jelzáloggal terhelt ingatlanok elárverezésének tilalmától bizonyára forogna a sírjában. Szerencsére a moratórium mindössze haladék, nem tilalom, így szerintem a Legnagyobb Magyart sem hozná ki a sodrából. Hogyan katalizál a bankhitel? Áthidalja a szándék és a végrehajtás közötti rést: meg akarom venni a vadiúj csodaszép krómozott bőrgarnitúrát, de csak jövőre lenne rá pénzem. Hitelre azonnal vihetem, aztán majd egy kicsit többet fizetek érte, azaz időt vettem jövőbeni pénzért cserébe. Ez pörgeti a piacot, fokozza a jólétet, vagy legalábbis a jólét érzését -- egy ponton aztán majd sokallni kezdem a már elmúlt idő jelenben fizetendő árát. A perspektívaváltás kivédhetetlen, mivel az időben lineárisan öregedő emberek, és nem napelemmel ketyegő tudományos kalkulátorok vagyunk, ám ez nem a bankárok hibája!
Határozottan állítom, hogy a rendeltetésszerűen működő bankszektor áldás, és nem átok. A ma síri csend uralta ingatlanpiac befagyásának fő oka, hogy nincs hitel. Ha lenne, egyből megindulnának az adásvételek. A globális gazdasági megtorpanás fő oka szintén a pénzügyi rendszer részleges működésképtelensége. Ha lenne ott pénzforrás, ahol hiányzik, vidám konjunktúrában élnénk, nem pedig utolsó szalmaszálként ragaszkodva az ócska fizetésünkért gátlástalanul passzírozó munkahelyhez, tudván, hogy manapság ennek is örülni kell.
A bankok ügyében szkeptikusoknak ellenpróbát ajánlok: találjuk ki, milyen kondíciókkal működne egy keresztény/jóságos/humanista bank. Betennének hozzánk X milliót. Azt mi kikölcsönöznénk Y kamatra. A kamat egy részét kifizetnénk a betétek után, a többi a mi hasznunk. Az első évben. Ha hosszabb távon gondolkodunk, jöhetnek nehezebb évek, egyesek nem törlesztenek, ám akkor sem szeretnénk lehúzni a rolót. Mi több, ügyfeleink elvárják tőlünk, hogy az ő érdekükben talpon maradjunk. Némi verseny is van a piacon, tehát nem szaladhat el velünk a ló. Megbízhatóságunkat márványszékházzal tudjuk legjobban demonstrálni, jó szakembereinket átlagon felül kell megfizetnünk. A hentesnek több hús jut, a bankosnak több pénz, ilyen az élet. Mondandóm lényege, hogy egy keresztény bank (alapítsák meg minél előbb) alighanem valamivel jobb kondíciókat kínál majd a többieknél, de nem nagyságrendekkel kedvezőbb kondíciókat, különben tönkremegy az első szélfuvallatra, a betétesek bizalmának rezzenetnyi megingására.
Készséggel elismerem, hogy bankosok nélkül nem a mai anyagi fejlettségben élnénk, és nem várom el tőlük, hogy ingyen dolgozzanak. Azt viszont elvárom, hogy a bankszakma álljon nyitva minden tehetséges szakember, így a keresztény szakemberek előtt is. Ezen elvárásomnak semmi köze a bankárok világnézetét/etnikumát firtató, illetve az intenzív szenvedésüket, életfunkcióik korai megszűnését sürgető közhangulathoz. Igényemet demokratikus esélyegyenlőségnek, munkaerő-piaci versenynek hívják. Vezető jedi misztikus közgazdászunktól, Bogár Lászlótól eltérően én nem félek Mammontól. Persze imádni sem készülök. Mammont nem uramnak, hanem fizetett alkalmazottnak tartom. Elvárom tőle, hogy méltányos bérért jól dolgozzon, és ezzel kvittek vagyunk.
(A teljes sorozat:
http://verteslaszlo.blogspot.com/2011/05/leszamolas-monetaris-mitoszokkal.html
http://verteslaszlo.blogspot.com/2011/05/penz-nem-boldogtalanit.html
http://verteslaszlo.blogspot.com/2011/05/urhatnam-szolgalonk-mammon.html
http://verteslaszlo.blogspot.com/2011/05/mit-mutat-gdp.html )
A pénz hatékonyabbá teszi a kereskedelmet, növeli a jólétet, a bankhitelek pedig elősegítik ezt a hatást. Már Széchenyi is a hitelekben látta a magyar mezőgazdaság modernizálásának kulcsát. Mivel hitelt logikus módon csak akkor lehet felvenni, ha nemteljesítés esetén a biztosíték eladható, a jelzáloggal terhelt ingatlanok elárverezésének tilalmától bizonyára forogna a sírjában. Szerencsére a moratórium mindössze haladék, nem tilalom, így szerintem a Legnagyobb Magyart sem hozná ki a sodrából. Hogyan katalizál a bankhitel? Áthidalja a szándék és a végrehajtás közötti rést: meg akarom venni a vadiúj csodaszép krómozott bőrgarnitúrát, de csak jövőre lenne rá pénzem. Hitelre azonnal vihetem, aztán majd egy kicsit többet fizetek érte, azaz időt vettem jövőbeni pénzért cserébe. Ez pörgeti a piacot, fokozza a jólétet, vagy legalábbis a jólét érzését -- egy ponton aztán majd sokallni kezdem a már elmúlt idő jelenben fizetendő árát. A perspektívaváltás kivédhetetlen, mivel az időben lineárisan öregedő emberek, és nem napelemmel ketyegő tudományos kalkulátorok vagyunk, ám ez nem a bankárok hibája!
Határozottan állítom, hogy a rendeltetésszerűen működő bankszektor áldás, és nem átok. A ma síri csend uralta ingatlanpiac befagyásának fő oka, hogy nincs hitel. Ha lenne, egyből megindulnának az adásvételek. A globális gazdasági megtorpanás fő oka szintén a pénzügyi rendszer részleges működésképtelensége. Ha lenne ott pénzforrás, ahol hiányzik, vidám konjunktúrában élnénk, nem pedig utolsó szalmaszálként ragaszkodva az ócska fizetésünkért gátlástalanul passzírozó munkahelyhez, tudván, hogy manapság ennek is örülni kell.
A bankok ügyében szkeptikusoknak ellenpróbát ajánlok: találjuk ki, milyen kondíciókkal működne egy keresztény/jóságos/humanista bank. Betennének hozzánk X milliót. Azt mi kikölcsönöznénk Y kamatra. A kamat egy részét kifizetnénk a betétek után, a többi a mi hasznunk. Az első évben. Ha hosszabb távon gondolkodunk, jöhetnek nehezebb évek, egyesek nem törlesztenek, ám akkor sem szeretnénk lehúzni a rolót. Mi több, ügyfeleink elvárják tőlünk, hogy az ő érdekükben talpon maradjunk. Némi verseny is van a piacon, tehát nem szaladhat el velünk a ló. Megbízhatóságunkat márványszékházzal tudjuk legjobban demonstrálni, jó szakembereinket átlagon felül kell megfizetnünk. A hentesnek több hús jut, a bankosnak több pénz, ilyen az élet. Mondandóm lényege, hogy egy keresztény bank (alapítsák meg minél előbb) alighanem valamivel jobb kondíciókat kínál majd a többieknél, de nem nagyságrendekkel kedvezőbb kondíciókat, különben tönkremegy az első szélfuvallatra, a betétesek bizalmának rezzenetnyi megingására.
Készséggel elismerem, hogy bankosok nélkül nem a mai anyagi fejlettségben élnénk, és nem várom el tőlük, hogy ingyen dolgozzanak. Azt viszont elvárom, hogy a bankszakma álljon nyitva minden tehetséges szakember, így a keresztény szakemberek előtt is. Ezen elvárásomnak semmi köze a bankárok világnézetét/etnikumát firtató, illetve az intenzív szenvedésüket, életfunkcióik korai megszűnését sürgető közhangulathoz. Igényemet demokratikus esélyegyenlőségnek, munkaerő-piaci versenynek hívják. Vezető jedi misztikus közgazdászunktól, Bogár Lászlótól eltérően én nem félek Mammontól. Persze imádni sem készülök. Mammont nem uramnak, hanem fizetett alkalmazottnak tartom. Elvárom tőle, hogy méltányos bérért jól dolgozzon, és ezzel kvittek vagyunk.
(A teljes sorozat:
http://verteslaszlo.blogspot.com/2011/05/leszamolas-monetaris-mitoszokkal.html
http://verteslaszlo.blogspot.com/2011/05/penz-nem-boldogtalanit.html
http://verteslaszlo.blogspot.com/2011/05/urhatnam-szolgalonk-mammon.html
http://verteslaszlo.blogspot.com/2011/05/mit-mutat-gdp.html )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése