Kettős választójog

A határon túli magyarok kettős állampolgársága és választójoga különleges megoldás -- különleges helyzetre. Az érintettek ugyanis nem önként hagyták el Magyarországot, hanem a nagyhatalmak szeszélye tette őket más országok állampolgárává, ahol alapvető jogaikat sem biztosítják, miközben a Fidesz-kormány kákáján lankadatlanul makraméző "ejropéerek" cinkosan hallgatnak.

A helyzet nem szokványos, nincs rá sem igazi precedens, sem kikezdhetetlen megoldás. Két alapvető megközelítés létezik, ízlés és egyéni preferenciák kérdése, melyiket választjuk. A progressziv.blog.hu friss posztja felvázolja az "A" irányt (felejtsük el határon túli nemzettársainkat, boldoguljanak új hazájukban magyar választójog nélkül, vagy költözzenek át, hogy szavazhassanak).

Én a "B" megoldás híve vagyok: számomra természetes, hogy a magyarul beszélő, magyar kultúrát ápoló, Magyarországgal és a magyar néppel közösséget érző határon túliak a kulturális nemzethez tartoznak, és döntésük szerint részt vehetnek a magyar kormány megválasztásában. Számos érv szól e mellett.

Egyrészt, a határon túliak úgy kerültek "túlra", hogy nem átköltöztek, hanem helyben maradtak. Nagy többségük továbbra is magyarnak vallja magát, magyarul beszél, közösséget érez az anyaországával, ráadásul az állampolgársága szerinti országban magyarként elnyomják, identitásának megélésében korlátozzák, egyéni és közösségi jogait folyamatosan megsértik. Erősen érdekelt tehát abban, hogy Magyarországnak az ő sorsáért felelősséget érző és azt javítani igyekvő kormánya legyen. Ezt legegyszerűbben a szavazatával biztosíthatja.

Másrészt, ha nincs is pontos nemzetközi precedens, vannak némileg hasonló helyzetek Európában, és ha megvizsgáljuk őket, azt tapasztaljuk, hogy megengedőek: általában igény szerint kettős állampolgárságot és választójogot biztosítanak. Így kezelik határon túli nemzettársaikat például a csehek, a szlovákok, a szerbek, a horvátok, a szlovének, a románok is.

Harmadrészt, a magyar baloldalt senki sem kényszeríti az "A" megoldásra, ezt maga találta ki, maga tart ki mellette, önként és dalolva veszi magára a vele járó imázst. Ennyi erővel harakirit is elkövethetne, az gyorsabban hozza meg ugyanazt az eredményt, a borítékolható választási vereséget. Ha az ellenzék lenne kormányon, akkor is megfontolandó, hogy szembeforduljon-e a magyar közvéleménnyel. Az ellenzék azonban ellenzékben van, miközben a határon túliak jogállásáról a Fidesz-kormány dönt. A külhoni nemzettársak elhanyagolása biztosan vesztes stratégia ebben a játszmában, nem is szólva a tudatos hergelésükről, az előre megfontolt eltaszításukról. Ép eszű ellenzéki csak akkor tesz ilyet, ha még sokáig ellenzékben akar maradni.

Negyedrészt, az ellenzéki pártok valamelyikére szavazó hazai választó is tudhatja, hogy vesztes csapatra tesz. Amennyiben megfontolt jövőképe úgy fest, hogy egy vesztes ország vesztes kormánya tegye vesztessé a határon túliakat is, joga van a véleményéhez. Viszont nem gondolhatja komolyan, hogy ez a jövőkép eséllyel indul az alternatív jövőképpel szemben, amely szerint egy érdekérvényesítő erős ország erős kormánya nyertessé teszi a magyarokat határon innen és túl. Egy hajléktalanság felé sodródó depressziós, alkoholista munkanélküli nem indul azonos eséllyel az életvidám, pozitív gondolkodású, sikeres vállalkozóval szemben.

Éld bele magad egy kicsit a határon túli magyarok helyzetébe: a jobboldal jóindulatot, támogatást kínál,  átsegít a zebrán, akár át akarsz menni, akár nem; továbbá kapsz tőle egy lovat, legfeljebb nem pont ilyenre vágytál -- erre számíthatsz a szavazatodért. A baloldal ellenben leköp, azután felpofoz, győzelme esetén kemény rúgást ígér legkényesebb testrészedbe, mert szerinte eleve nem is lenne szabad szavaznod, csak nem tudja megakadályozni, hogy leadd az aktuális erőviszonyok mellett talán döntő szavazatodat. Harmadik lehetőség, "C" megoldás nincs. Most őszintén, Einsteinnek kell lenned, hogy kielemezd, melyik a kedvezőbb?

Egy évvel a választások előtt még mindenki szabadon alkothat jövőképet, stratégiát, taktikát, kampányüzeneteket. Valaki magyarázza meg, mert számomra felfoghatatlan, miért alakítja ezeket úgy a bal-lib ellenzék, hogy józan számítás szerint veszítsen. Nem akar nyerni? Akkor mire a nagy harci lárma?

A magyar demokráciát féltő független nemzetközi bal-libek problémája, hogy Erős Jánost még nem sikerült teljesen gúzsba kötniük. Az én problémám, hogy más országoktól eltérően, Erős János alternatívája nálunk nem Izmos István, nem Muszklis Márton, nem Bors Botond, hanem Nyomasek Bobó, Gugyerák Gyugyu, Kolontos Palkó és Pandacsöki Boborján. Tényleg van okunk aggódni, de ha működőképes jóléti demokráciában szeretnénk élni, akkor nem Erős Jánosból, hanem Nyomasek Bobóból kell kevesebb.