Nincs vákuum?

Fizikai alaptétel, hogy nincs vákuum, mert előbb-utóbb kitölti valami. Politikai alaptétel, hogy nincs hatalmi vákuum, mert ahonnan kivonulnak, oda hamarosan bevonul valaki. Teológiai alaptétel, hogy nincs hitbeli vákuum, mert hamarosan kitölti valamiféle hit. Műveltségi alaptétel, hogy nincs kulturális vákuum sem, mert ha egy kultúra kikopik a fejekből, hamarosan egy másik veszi át a helyét. Egyetlen ideológia létezik a világon, amelyik a józan ész ellenében bizonygatja, hogy dehogy nincs vákuum: a liberalizmus.

A liberalizmus szerint fel kell szabadulni minden tekintély alól, mert nem veszi át a helyét semmi, vagyis a tekintélytől való megszabadulás jó érzése uralkodik majd az idők végezetéig. A liberálisok nem értik, hogyan került az arab tavasz során megbuktatott világi muszlimok helyére szélsőséges vallási hatalom. Pedig egyszerű: nincs hatalmi vákuum.

A liberalizmus szerint a hit nélküli világi élet az ideális, mert a keresztény hit elmegy, és a helyére nem jön semmi, csak az az érzés, hogy nem kívánjuk vissza. A liberálisoknak nem tűnik fel, hogy a kereszténységükben elbizonytalanított nyugati társadalmak a horoszkóptól az ezotérián/feng shuin át a magánhitrendszerekig számtalan módon igyekeznek kitölteni a kereszténység helyén támadt űrt.

A liberalizmus szerint a hagyományos kultúra elvetendő, és a helyét nem veszi át semmi, csak az általános megnyugvás, hogy végre nincs jó és rossz, nincs fent és lent, minden relatív. A liberálisok számára felfoghatatlan, miért népszerű még mindig egy olyan kormány, amely tekintélyt hordoz, hitet ad, és irányt mutat. Aki úgy tudja, hogy van tartós vákuum, annak lépten-nyomon meggyűlik a baja a valóság összefüggéseivel.

Kérdés persze, mennyiben őszinte a liberális vákuumhit, és mennyiben póz: a hatalom megszerzésének és megtartásának eszköze. A liberalizmust saját állításai fényében vizsgálva, belső összefüggéseit keresve csak azt látjuk, hogy ilyenekkel nem rendelkezik.  Például, ha minden relatív, a jobboldaliság miért nem az, a nemzeti tudat miért nem nézőpont kérdése, miért kell ellenük úgy harcolni, mint ha abszolút rosszak lennének? Ha a hagyományos értékekről szólva azt bizonygatjuk: nincs  jó és rossz, fent és lent, akkor a hagyományos értékrend elleni egységfrontot mi tartja össze, hiszen ha nem tartanánk abszolút rossznak a hagyományt, miért akarnánk eltörölni? Ha liberális vagyok, ott van/nincs vákuum, ahol akarom -- ám ennek nincs köze a voluntarizmushoz, a populizmushoz meg pláne semmi? Hányszoros mércét alkalmaz a gyakorlatban, aki elvi síkon egységes mércét követel?

Szerinted van vákuum? Másképpen: a semmi létezik?