Szent Pál tüze

Régóta foglalkoztat Szent Pál szenvedélyes és ellentmondásos alakja: mi motiválta, mi hajtotta azt a zsidó misszionáriust, aki rendszert és görög nevet adott a Messiásba vetett hitnek, meghatározva a krisztoszkövetés mint önálló vallás imázsát. 

Milyen személyiségprofilja lehetett annak, aki Saulként ott volt az első vértanú, István megkövezésénél, és helyeselte? Akinek nem sokkal később, úton Damaszkusz felé, ahová a Jehosuát követő zsidó "eretnekeket" üldözni indult, látomásban megjelent a Feltámadott, és aki attól kezdve ugyanazzal az életre-halálra szóló hévvel terjesztette tanítását, amellyel addig a terjedése és terjesztői ellen harcolt? Mit célszerű tudnom, megértenem róla, hogy jól értelmezzem a leveleit, hogy levonjam szavaiból a túlzást, a bűntudat okozta kompenzálást, és mindazt, amit esetleg félreértett, rosszul értelmezett, elferdített Jézus Örömhírében. 

Paul Johnson (A kereszténység története) szerint Szent Pál nélkül vallásunk a ma ismert formában nem létezne. Könnyen lehet, hogy semmilyen formában nem létezne: nélküle a messiáskövetés a számtalan zsidó szekta egyike maradt volna, mint az esszénus mozgalom. Hol vannak ma az esszénusok?

Thomas Jefferson, az USA egyik első és legendás elnöke Jézus tanainak meghamisításával, álegyház létrehozásával vádolta Pált, és saját Újszövetséget ollózott össze magának, amelyből kivágta Pál "minden téveszméjét". Ez a hozzáállás a mai napig meghatározza Amerika és a kereszténység, és főleg az USA és a Római Katolikus Egyház kapcsolatát, miközben az amerikaiak 80%-a hívő kereszténynek vallja magát. Ha Pál nélkül nincs keresztény egyház, és Pál zűrös,  problémás személyiség volt, akkor mi lehetett az eredeti tanítás? Esetleg rekonstruálhatatlan? 

A Messiás Jehosua alakja és tanítása valójában nagyon is tisztán, elevenen és valósághűen rajzolódik ki az Evangéliumokból. A Messiás (Felkent) görögre fordítva Krisztosz, a messiáskövetők krisztiánusok, mai alakban keresztények. Pál csak fordított. A körülmetélkedés, a 613 rabbinikus szabály és az ételtilalmak kérdésében Pál valóban újított, amikor bevezette a "lélekben körülmetélt" fogalmát, a 613 szabállyal szemben a két főszabályt tette irányadóvá, és Péter álmára hivatkozva eltörölte az étkezésre vonatkozó korlátozásokat. Azonban ezt nem saját kútfőből merítette, hanem Jézus tanítását tudósan és következetesen értelmezve, 21. századi szemszögből is rendkívül helyesen.

Pál volt az, aki megrótta Pétert, amiért egy vacsora alkalmával ösztönösen elhúzódott a gój keresztényektől, úgymond, a látszat kedvéért. Pál nem csak ésszerűsítette és modernizálta, hanem demokratizálta is a judaizmus messiáskövető ágát, mindezt Jézus tanításával összhangban! Mindenkit befogadóvá és mindenki által befogadhatóvá tette a messiáshitet. Nem írt önálló evangéliumot, nem alapított páli egyházat, nem hozott létre alternatív tant, csupán levezette, hogy mi következik logikusan Jézus tanításából, értékrendjéből. A páli levelek a Messiásról szólnak, és nem valamiféle pálizmusról, a Messiás tanítását értelmezik gyakorlati kérdésekben. Pál mindenkor a Messiás alárendeltjének tekintette magát, levelei értelemszerűen az Evangéliumok alá rendeltek. Következésképp nem szabad egy-egy levél félmondatába belekapaszkodva új dogmákat hirdetni, ahogy az újkeresztény szektáknál szokás.

Pál alakja és személyisége régóta izgalmas talány számomra. Néhány napja bukkantam erre a rövid videóra, amelyben rá ismertem (http://www.youtube.com/watch?v=fGTp1Q162Gw). Ilyesmi lehetett a Saulból lett misszionárius: lángoló, szenvedélyes, konfliktusos, újjászületett keresztényként is minden szavában és gesztusában zsidó igehirdető, aki csaknem akkora lendülettel szalad terhes öröksége elől, mint amekkorával fut a Messiás országa felé. Jó szórakozást. Az alábbiakban lefordítottam a videó szövegét.

MIÉRT HAGYTAM EL A JUDAIZMUST

Nathanael testvér: Hatéves koromban zsidó szüleim héber iskolába írattak. Emellett minden péntek este és szombat reggel részt vettem a sábeszi szertartásokon, ezek része volt a sábeszi iskola is. Tudják, a zsidók a bölcsőtől kezdve oktatják a gyerekeiket.

Bár teljesen átitatott a jiddiskeit, vagyis a zsidó kultúra, a legszívesebben arra emlékszem, hogy karácsonyi betlehemest énekelek nem zsidó barátaimmal. Minden decemberben házról házra jártunk a környéken, és előadtuk a karácsonyi énekeket, például a Gyertek, áhitatos lelkeket és a Csendes éjt. Egyik évben, Karácsony este, miután gyönyörűen elzengtük az Öröm a világnak című dalt, a ház ura kijött a nappaliból a bejárat elé, a verandára, rám mutatott, és azt kérdezte:

- Az olyan zsiddógyerek, mint te minek betlehemezik?

Záporoztak a könnyeim, hazarohantam, és megkérdeztem apámat:

- Apa, a zsidók miért nem hisznek Jézus Krisztusban?

Apám ezt felelte:

- Fiam, annyi karácsonyi éneket énekelhetsz, amennyit csak akarsz, de vésd az eszedbe: zsidónak születtél, és zsidóként is fogsz meghalni. Jézus Krisztus a nem zsidóknak való, nem nekünk szól.

Gondoltam magamban, erről meg kell kérdeznem a rabbimat is. Mikor a nagymamámat látogattam a kórházban, ott találtam a rabbit. A kórház előcsarnokában állt. Odamentem hozzá, és ugyanazt kérdeztem tőle, mint apámtól.

- Miért nem hisznek a zsidók Jézus Krisztusban?

Erre a rabbi köpött egyet, egyenesen a kórház padlójára. Meg voltam rökönyödve. Azután rám meredt, villámlott a szeme a dühtől, és azt mondta:

- SOHA többé ne merészeld a szádra venni ezt a gonosz nevet!

Na, ettől még inkább megrökönyödtem. Nem sokkal később anyám elvitt az unokatestvérem bár-micvójára. Ez egy ódon zsinagógában volt. Ahogy bementünk, megcsapott a dohszag. Körülnéztem, mindenfelé zsidó csillagok voltak, és émelyegni kezdtem. Hányingerem támadt, ki akartam szaladni. Anyám azonban megmarkolt, és három órát ültem a szertartáson, közben egyre azt hajtogattam magamban, hogy a judaizmus a halál vallása. A judaizmus a halál vallása!

De a vízválasztó a saját bár-micvó tanfolyamomon jött. Ott úgynevezett "összehasonlító vallástudományt" tanultunk, és a tanárunk Schechter asszony volt. Schechter asszony egy bulldog alkatú nő volt. Tanultunk minden vallásról a nap alatt: buddhizmusról, hinduizmusról, iszlámról, dzsainizmusról, bahai hitről -- de nem tanultunk a kereszténységről. A bár-micvóra felkészítő tanév végén aztán Schechter asszony felállt a tanári asztal mögül, kiállt elénk, mint egy bulldog, és így szólt:

- Gyerekek, a kereszténységről nem tanulunk. Tudjátok, a kereszténységet egy Saul nevű ember alapította, aki öngyűlölő zsidó volt. Annyira utálta a zsidó voltát, hogy a zsidó nevét a nem zsidó Pálra változtatta. Ezért tehát nem tanulunk a kereszténységről!

Azt mondtam magamban, hogy lehet az, hogy kihagyjuk a kereszténységet? Kétezer éve a kereszténység alakítja a nyugati civilizációt, mi meg nem tanulunk róla? Megfogadtam, hogy ha egy nap elkerülök a családomtól, elhagyom a zsinagógámat, akkor majd magam fogom tanulmányozni. Így is lett. Amikor egyetemre mentem, szereztem magamnak egy Újszövetséget, és elkezdtem olvasni Jézus Krisztus életét.

Nos, egyszerűen lenyűgözött Jézus személyisége, ahogy kiment az emberek közé, ahogy elvegyült köztük, ahogy a mindennapi életből vett történetekkel lelki értékekre tanította őket. Ezt nagyszerűnek találtam.

Le sem tudtam tenni az Újszövetséget. Hamarosan elfogadtam, hogy Jézus a Messiás, elkezdtem templomba járni, és elhagytam a judaizmust. Ez 1971-ben történt.

Most 2010-et írunk, és ahogy eltöprengek a döntésemen, azon, hogy gyerekként mire gondoltam, amikor azt mondtam, hogy a judaizmus a halál vallása, arra jutok, hogy igazam lett.

Nézzék meg, mi történik Izraelben, a zsidó államban, ahol a judaizmus elvben a legtökéletesebb formában érvényesülhet. Nos, az izraeliek ártatlan arabokat ölnek, hatalmas koncentrációs tábort csináltak a Gaza-övezetből, és addig nem nyugszanak, míg végre nem hajtják az etnikai tisztogatást. 

Igen! A judaizmus tényleg a halál vallása, jól láttam ezt gyerekkoromban. 

A Nathanael Testvér Alapítvány elnöke vagyok, azon munkálkodunk, hogy a judaizmus által elbitorolt kereszténységet újra Amerika fő vallásává tegyük. 

Ha végiggondolom, miért hagytam el a szüleim és az őseim vallását, negyven év elteltével is csak annyit mondhatok: helyesen döntöttem!