Magyarország nem libtatúra

Nem csak a hazánkat érő nemzetközi kritika alapul félreértésen, hanem honi visszautasítása is. Szerencsésebben alakulhatott volna viszonyunk a nagyvilággal, ha idejekorán tisztázzuk, pontosan miről van szó. Kénytelen vagyok magyarról magyarra tolmácsolni, hogy érthetővé váljanak a fő üzenetek.

• Magyarországon veszélyben a demokrácia. = Veszélyben a liberális egyeduralom.
• Magyarországon megszűnt a jogállamiság. = Megszűnt a liberális egyeduralom.
• Magyarországon nincs szólásszabadság. = A liberálisokon kívül más is érdemben megszólalhat.
• A magyar igazságszolgáltatás nem független. = Az igazságszolgáltatást nem uralják a liberálisok.
• Magyarország leépíti a piacgazdaságot. = Vége a liberális gazdasági egyeduralomnak.

Remélem, ebben a formában már minden külső és belső kritika a megértés villámfényében ragyog. Nézzük a kritikára adott válaszokat.

• Magyarország nem gyarmat. = Nem leszünk a nemzetközi liberalizmus bábja, sem a gazdasági liberalizmus kizsákmányoltja.
• Brüsszel nem diktál nekünk. = Nem az EU liberokratái kormányozzák az országot.
• Nemzeti gazdaságot akarunk. = A hazai vállalkozásoknak is adunk esélyt.

Ha a kritikai hangokat helyesen értelmezzük ("Magyarország botrányos módon nem libtatúra."), akkor nyugodtan egyetérthetünk ("Magyarország tényleg nem libtatúra, hanem demokratikus jogállam."). Így véget érhet a süketek párbeszéde, amely persze nem teljesen véletlenül alakult ki.

A probléma hátterében az áll, hogy a fejlett nyugati országok az utóbbi néhány évtizedben úgynevezett "liberális demokráciát" (liberal democracy) építettek ki, amelyben a politikailag korrekt bal-lib hang gyakorlatilag egyeduralkodóvá vált. Más is megszólalhat, csak kifütyülik, elhatárolódnak tőle, tüntetnek ellene, ezer újságcikkben és médiainterjúban ítélik el, tudtára adják, hogy szégyellje magát, csak azért hagyják megszólalni, hogy példát statuáljanak rajta. Vagyis aki nem osztja a politikailag korrekt bal-lib álláspontot, az megnézheti magát, érdemben nem hallgatják meg. A csendes többség persze gondol amit gondol, nem véletlen, hogy a nyugat-európai országok szélsőjobb pártjai 2010-ben ugyanúgy 15% körüli eredményt értek el, mint nálunk a Jobbik. Csak ott a liberális uralom alatt álló médiában kizárólag negatívan lehet erről beszélni, a szélsőjobb szimpatizánsai főként baráti körben és otthon mondhatják el a véleményüket -- kifelé pedig a véleményük gyakorlatilag nem létezik, be van tiltva, ki van cenzúrázva. A nyugati bal-lib média félrevezeti a nemzetközi közvéleményt, meghamisítja az országról sugárzott képet. Az ép ésszel gondolkodók pedig találgathatják, hogy ha kötelező politikailag korrektnek lenni, és ezt a közvélemény meghatározó része így gondolja, akkor vajon miért szavaz minden hatodik nyugati választó a radikális jobboldalra, és miért kap további 30-55%-ot a konzervatív (jobbközép) párt. Rejtély -- ha hiszünk a bal-lib média országképének.

Amennyiben igyekszünk reális helyzetképet szerezni a nyugati országok belső viszonyairól, a miénkhez meglepően közeli állapotokkal szembesülünk. A nyugati jobboldal részrehajlással és hamisítással vádolja a baloldali sajtót, botrányosnak tartja a bal-lib kormányok tevékenységét, Nagy-Britanisztánban, Frankisztánban és Germanisztánban pont olyan viták zajlanak, épp olyan erős a bal-jobb ellentét, mint Madzsarisztánban. A különbség legfeljebb annyi, hogy nyugaton a nemzeti érdeket még a bal-lib élcsapat sem meri kikezdeni, mert tudja, hogy az casus belli lenne, össznépi felháborodás söpörné el a liberális fennhatóságot.

A világméretű bal-lib hálózat ügyes szalámitaktikát folytat, a nyugati országokról cenzúrázott képet közvetít, példaként állítja őket a feltörekvő demokráciák elé: tessék, nézzétek meg, nálunk mekkora a politikai korrektség, vegyetek rólunk példát. A feltörekvő országok médiája szintén kiretusálja a kép jobb oldalát, és azt sugározza nyugatra: igyekszünk még nálatok is politikailag korrektebbek lenni, tartsatok lépést. Így lesz a világ egyre PC-bb, anélkül, hogy észrevenné a csalást. Magyarország nem csak észrevette, hanem igyekszik is tenni ellene, ezért zúdul ránk az össztűz. Még a német kereszténydemokraták sem maradtak ki belőle, nehogy az ottani média rájuk süsse a neofasiszta stigmát, amelytől a politikai korrektségre trenírozott Germanisztánban nem lehet megszabadulni. Miért tűri a nyugati közvélemény a folyamatos félretájékoztatást? Azért, mert nincs érdemi jobboldali médiaalternatíva, legalábbis nem nemzetközi ügyekben. Megjegyzem, nálunk sincs. Amit Afrikáról, Ázsiáról, vagy akár Amerikáról és Európáról tudunk, az olyan balosan polárszűrt, hogy amit kérdeznek, azt sem szabad(na) kritikátlanul elhinni. Ha elfogadtad a tendenciózus kérdést, már meg vagy vezetve, a távoli országok helyzetéről azt fogod gondolni, amit balról sugallnak.

A bal-lib médiaszalámizás eredménye, hogy nyugaton a demokráciáról folyó diskurzus kimondva-kimondatlanul a liberális demokráciáról folyik. Mi a különbség? Nem kevés. A demokrácia a többség uralma, alapszintű kisebbségvédő intézkedésekkel, egyszerű logikával. Az irányít, akié az 50,1% (értelemszerűen a választáson részt vevők, és nem az összlakosság arányában mérve!). A többi 49,9% szabadon dolgozhat rajta, hogy 50,1%-ra emelkedjen, ezt négyévente tesztelik, de mindenkor az van, amit a választani hajlandók többsége akar*. A liberális demokrácia ellenben a liberálisok egyeduralma, libtatúra. Ha a liberálisok vannak többségben, akkor gátlástalanul elnyomják a kisebbségi véleményt, szégyellje magát minden maradi fasisztoid! Ha nagy ritkán kisebbségbe kerülnek, akkor viszont olyan erős kisebbségvédelmet biztosítanak maguknak, hogy gyakorlatilag uralmon maradnak, kisebbségből irányítanak addig is, amíg újra magukhoz ragadják a formális vezetést. Pár hónapja egy liberális kollégám ilyenformán fogalmazott:
- Tudod, egyre inkább azt gondolom, hogy nem szabad a döntést a többségre bízni.
- Hogyan?? - hitetlenkedtem.
- Nem azt kell tenni, amit a többség akar, hanem azt, ami helyes.
 Ez világos beszéd, díjaztam az őszinteségét.

Nos, ez a liberális "demokráciafelfogás" került veszélybe Magyarországon. A többség uralma az, ami ellen egyesült erővel tiltakozik a liberális világhálózat. Bizonyos fokig egyet tudok érteni a külső és belső kritikával: Magyarország 2010 óta tényleg nem libtatúra. Mivel működőképes jóléti demokráciát szeretnénk, az az érdekünk, hogy soha többé ne is legyen.

*A választáson részt vevők helyett mondhatunk politikailag aktívakat is, különösen ha a szavazólapokra felvesszük az "Egyikre sem szavazok" rovatot. A pártot nem választók így kifejezhetnék a politikai osztállyal kapcsolatos általános elégedetlenségüket, valószínűleg jelentősen nőne a részvétel. Aki pedig ilyen körülmények között sem vesz részt a választásokon, az tudatosan mond le a demokrácia alakításáról.