A kereszténység térnyeréséért 2. rész

Tudatosítanunk kell magunkban, és az emberiséggel is meg kell ismertetnünk a kereszténység érdemeit: 1. Jézus tanítása a judaizmus kiteljesítése; 2. az egyetlen egyensúlyi rendszer a földi és a transzcendens gondolkodás között; 3. a világ egyetlen szimmetrikus (egységes mércét alkalmazó) etikája; 4. az egyetlen demokratikus értékrend; 5. az egyetlen valóban toleráns vallás.

Jehosua tanítása a judaizmus kiteljesítése

Kétféle judaizmus van: messiásváró (kb. 2,5 millió hívővel) és messiáskövető (kb. 1,2 milliárd hívővel). Jehosua idejére a Messiást váró nép válaszúthoz ért. A zsidók ókori története a Biblia ószövetségi könyveiben olvasható: egy kis pásztornép küzd a túlélésért a nagy birodalmak árnyékában. Az egyiptomi fogságból (kb. Kr.e. 1200) Mózes az ígéret földjére vezeti a zsidókat, a babiloni fogságból (kb. Kr.e. 560) pedig Ezrás viszi haza a birodalmi intrikák közepette rossz lóra tevő elitet. A teljes zsidó nép létszáma ekkor mintegy 130 ezer fő. A fogságok közötti időszakok véres háborúkkal telnek, ókori szokás szerint "írmagot se hagyj" felfogásban. A zsidók e tekintetben nem jobbak vagy rosszabbak a környező népeknél, mindössze részletesebben dokumentálják a konfliktusokat. Jehosua születésekor Izrael már 60 éve római fennhatóság alatt állt, a nép hőn várja az új szabadítót.

Jehosua azonban úgy tűnik, nem lát veszélyt a Római Birodalomban, nem tartja vérrel lemosandó gyalázatnak a világ első jogállama általi "megszállást". Fontosabb számára, hogy Isten népe lélekben nemesedjen, elfogadva az adott kereteket. Nagy újításai: visszatérés Mózes törvényeihez (a Tórához), amelyet addigra már felváltott a "szóbeli törvény" (halacha), 613 szabállyal gúzsba kötve a mindennapi életet, elhomályosítva az eredeti törvényeket és különösen a két legfőbbet: szeresd Istent teljes erődből, és szeresd embertársadat, mint önmagadat. Jehosua ezekre helyezi a hangsúlyt, lelki megújulást kíván népétől.

Kölcsönös a csalódás. Jézus lelkiséget akar, engedelmességet, Isten útján járást, a zsidók meg az emberi erőszak útján járó nacionalista politikus-hadvezért, új Sámsont, aki csokorba gyűjti a leölt rómaiak előbőrét. Kölcsönös a figyelmeztetés is: aki Messiásnak és Isten fiának mondja magát, de nem teljesíti ezek világi követelményeit, annak meg kell halnia; aki pedig nem hallgat Isten Fiára, az megszegi az ábrahámi szövetséget, nem lesz Isten népe, és az Úr az engedelmeskedő zsidók vezetésével új népet toboroz magának, amellyel új szövetséget köt. A többi történelem.

Kétezer év távlatából a messiást tovább várók helyzete két szóban foglalható össze: GAME OVER.  A keresztre feszítés után 30 évvel a rómaiak lerombolják a jeruzsálemi templomot, kő kövön nem marad, ahogy Jézus megjósolta. A keresztre feszítés után 100 évvel már be sem tehetik a lábukat Jeruzsálembe, rítusaikat és jelképeiket az egész birodalom területén tilos használniuk. A földi kontra lelki értékek konfliktusában a lelkiek győztek, a kiüresedett formákhoz ragaszkodó zsidók megint rossz lóra tettek, mint a babiloni fogság előtt, de ezúttal visszavonhatatlan, önmegsemmisítő következményekkel.

Ezerkilencszáz évvel később, sok megpróbáltatás és egy holokauszt után visszatértek a Szentföldre, amely éppen abban az ókori állapotban van, amelyben a rómaiak által elűzetve hagyták. Csakhogy a Szentföld lakott, a kardhívők töltik be. Nem kérdés, hogy a messiásvárók és a kardhívők összecsapása esetén ki marad felül. A hívő zsidók létszáma 2,5 millió, a politikai értelemben zsidóké 12 millió, míg a kardhívőké 2 milliárd. Izrael állam puszta léte a külföldön élő messiásvárók anyagi támogatásának köszönhető, akik kizárólag a messiáskövetők világában érvényesülnek. A messiáskövetők társadalma az egyetlen hely a világon, ahol viszonylag boldogok és sikeresek lehetnek, máshol boldogtalanság és életveszély fenyegeti őket, ideértve azt az országot is, ahol ők a többség. Természetesen ott az ókori lehetőség, hogy a messiáskövető világban kifejlesztett fegyverekkel kiirtsák az útjukban állókat, de a 21. században élünk, ezt már nem teszi lehetővé az az etika, amelyet szintén a messiáskövetők tettek irányadóvá.

Messiásváróként a messiáskövetőkre szorulni, velük nem igazán, nélkülük viszont egyáltalán nem rendelkezni önálló, életképes kultúrával klasszikus patthelyzet, mint oly sok korábbi népé, például a szarmatáké, a longobárdoké, a vizigótoké, a hunoké, a kunoké, a besenyőké, a gepidáké vagy az avaroké. A messiásváró forgatókönyv csődöt mondott, fenntarthatatlanná vált. A Jézus által kétezer éve kiteljesített reformjudaizmus viszont erősebb, sikeresebb és eredményesebb, mint valaha, és végső fokon a messiásvárók skanzen jellegű fennmaradásának záloga.

A következő rész: http://verteslaszlo.blogspot.be/2013/04/a-keresztenyseg-ternyereseert-3-resz.html