Általában megütközést keltek a politikai elit iránti "vonzalmammal". Így szokták értelmezni azt, hogy elmagyarázom, miként működik a lehetséges művészete. "Vonzalmam" annyit jelent, hogy a politikai vezetőket nem Vitéz László kontra Ördög figuraként, nem megnevezetlen intergalaktikus hatalmak bábjaként, hanem tehetséges emberekként látom, nagyjából értem a működésüket, céljaikat, törekvéseiket. Mivel tőlem erősen eltérő személyiségprofillal rendelkeznek, nem valószínű, hogy valaha is puszipajtások leszünk.
A politikai vezető olyan ember, aki tudja, miért van a politikában: pénzt és hatalmat akar, többé-kevésbé átlátja az állam működését, van egyfajta jövőképe, de tudja, hogy a benne lévő tartalom nem kell a többségnek, és ezért vonzó design-t készít, kommunikációt tervez, becsomagol, elad, csúsztat, machinál, gáncsolja a konkurenciát, hatalomra kerülve először megszerzi a pénzt, aztán a többi ahogy esik, úgy puffan.
Ez nem a teljes kép, hiszen a parlamentbe bekerülő pártok mind kapnak némi pénzt, már önmagában ezért is érdemes ringbe szállni. A kisebb pártok körüli sürgölődésem során kiderült, hogy amint 5-6 ember összegyűlik a maga szemétdombján, attól kezdve mással sem foglalkozik, mint hogy lerugdossa a felkapaszkodókat, mondván: elegen vagyunk, megcsináltuk a boltunkat, itt már csak alattvaló lehetsz. A csúcson tapasztalható lökdösődés már az alagsorban elkezdődik. Már a belépőszinten eldől, hogy a tehetségedre, ötleteidre nincs szükség, csakis hűséggel és összetartással mehetsz valamire. Nem csoda, ha nincs meritokrácia.
Akinak van jobb ötlete, álljon elő vele. Készítsen modellt: miből lesz elég pénz az államkasszában, hogyan adható el a gondolat, hogy nőnie kell az adóbevételnek, miközben csökkentjük az adóterheket, hogyan emeljük fel az alsó rétegeket az adófizetők túlterhelése nélkül, hogyan vonjuk be a tehetségeket a közéletbe, milyen legyen 5-10-20 év múlva a gazdaság, merre menjen Magyarország. Nagyra törő terveket várok, miniszterelnöki ambíciókkal. Aki nagyban gondolkodik, egyszer majd jó vezető lehet.
A politikai vezető olyan ember, aki tudja, miért van a politikában: pénzt és hatalmat akar, többé-kevésbé átlátja az állam működését, van egyfajta jövőképe, de tudja, hogy a benne lévő tartalom nem kell a többségnek, és ezért vonzó design-t készít, kommunikációt tervez, becsomagol, elad, csúsztat, machinál, gáncsolja a konkurenciát, hatalomra kerülve először megszerzi a pénzt, aztán a többi ahogy esik, úgy puffan.
Ez nem a teljes kép, hiszen a parlamentbe bekerülő pártok mind kapnak némi pénzt, már önmagában ezért is érdemes ringbe szállni. A kisebb pártok körüli sürgölődésem során kiderült, hogy amint 5-6 ember összegyűlik a maga szemétdombján, attól kezdve mással sem foglalkozik, mint hogy lerugdossa a felkapaszkodókat, mondván: elegen vagyunk, megcsináltuk a boltunkat, itt már csak alattvaló lehetsz. A csúcson tapasztalható lökdösődés már az alagsorban elkezdődik. Már a belépőszinten eldől, hogy a tehetségedre, ötleteidre nincs szükség, csakis hűséggel és összetartással mehetsz valamire. Nem csoda, ha nincs meritokrácia.
Akinak van jobb ötlete, álljon elő vele. Készítsen modellt: miből lesz elég pénz az államkasszában, hogyan adható el a gondolat, hogy nőnie kell az adóbevételnek, miközben csökkentjük az adóterheket, hogyan emeljük fel az alsó rétegeket az adófizetők túlterhelése nélkül, hogyan vonjuk be a tehetségeket a közéletbe, milyen legyen 5-10-20 év múlva a gazdaság, merre menjen Magyarország. Nagyra törő terveket várok, miniszterelnöki ambíciókkal. Aki nagyban gondolkodik, egyszer majd jó vezető lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése