A fejlődés fenntarthatóvá tételéhez ésszerűbben kell gazdálkodnunk az erőforrásainkkal, nyersanyagainkkal. Kiváló ötletnek tartom, hogy a fő hulladékforrásként működő termékeket (pl. az autókat, a számítógépeket, a háztartási gépeket, stb.) a fogyasztók a jövőben ne megvásárolják, hanem élettartamra szóló használati jogot szerezzenek rájuk, a tulajdonosuk pedig legyen a gyártó. Így külön intézkedés nélkül köteles lesz gondoskodni a hulladékról.
Ehhez teszem hozzá a magam ötletét: a kiforrott műszaki megoldásokat a lehető legteljesebb mértékben szabványosítsuk. A kávédarálót, hidrofort, lézernyomtatót, fénymásolót, mosógépet, TV-t, DVD-lejátszót, mobiltelefont legyen kötelező minden alkatrészében szabványos elemekből összeállítani és gyártani. Ez azt jelenti, hogy mindenbe mindenki készíthet utángyártott alkatrészt, és meghibásodás esetén nem kell az egész terméket egy apró bizgentyű miatt kidobni. A piacgazdaság szabadságával úgy kombinálható a megoldás, hogy a nem szabványos alkatrészekből álló termékekre környezetszennyezési adót lehet kivetni, ami tükrözi a jövő generációnak okozott kárt. A bevételből természetesen hulladékfeldolgozó üzemeket kellene építeni.
Az innovatív termékeknél nem lenne helyes előírni a teljes szabványosságot, de meg lehet követelni a szabványosítás igényével történő fejlesztést, a gyártók egymás közötti egyeztetését. Ennek híján Kína, India és az afrikai országok jólétének növekedése kezelhetetlen hulladékmennyiséghez és erőforrásversenyhez vezet. A fejlett nyugati országok már elérték a műszaki jólétet, már zavarja őket mind a világméretű szemétdomb kialakulása, mind a nyersanyagokért vívott egyre keményebb harc, így elemi érdekük, hogy jó példával járjanak elől.
Ehhez teszem hozzá a magam ötletét: a kiforrott műszaki megoldásokat a lehető legteljesebb mértékben szabványosítsuk. A kávédarálót, hidrofort, lézernyomtatót, fénymásolót, mosógépet, TV-t, DVD-lejátszót, mobiltelefont legyen kötelező minden alkatrészében szabványos elemekből összeállítani és gyártani. Ez azt jelenti, hogy mindenbe mindenki készíthet utángyártott alkatrészt, és meghibásodás esetén nem kell az egész terméket egy apró bizgentyű miatt kidobni. A piacgazdaság szabadságával úgy kombinálható a megoldás, hogy a nem szabványos alkatrészekből álló termékekre környezetszennyezési adót lehet kivetni, ami tükrözi a jövő generációnak okozott kárt. A bevételből természetesen hulladékfeldolgozó üzemeket kellene építeni.
Az innovatív termékeknél nem lenne helyes előírni a teljes szabványosságot, de meg lehet követelni a szabványosítás igényével történő fejlesztést, a gyártók egymás közötti egyeztetését. Ennek híján Kína, India és az afrikai országok jólétének növekedése kezelhetetlen hulladékmennyiséghez és erőforrásversenyhez vezet. A fejlett nyugati országok már elérték a műszaki jólétet, már zavarja őket mind a világméretű szemétdomb kialakulása, mind a nyersanyagokért vívott egyre keményebb harc, így elemi érdekük, hogy jó példával járjanak elől.
A szabványosítás nem megoldás a programmed obsolence kérdésre. Ha a programmed obsolence problémát nem kezeljük, a csereszabatos utángyártott alkatrészek ugyanolyan rövid élettartamúak lesznek, mint most a gyáriak.
VálaszTörlésRáadásul kiforrott technológia ebben az értelemben nincs, mert a peremfeltételek folyamatosan változnak. Emiatt az ötlet leállítja az innovációt egy csomó olyan területen, ahol a legnagyobb volumenben folyik a legnagyobb hulladékgenerálással járó termékek gyártása. Azaz a javaslat ebben a formájában (a planned obsolence kezelése nélkül) befagyasztaná a fenntarthatatlan termelési rendszereket és fékezné az innovációt (senki nem fejleszt, ha a termékét szabadon lehet másolni).
Természetesen csak ott ésszerű bevezetni az ötletet, ahol az innováció már lezajlott. Benne van a posztban: "Az innovatív termékeknél nem lenne helyes előírni a teljes szabványosságot,".
TörlésA kommentben meg ez van: "Ráadásul kiforrott technológia ebben az értelemben nincs, mert a peremfeltételek folyamatosan változnak."
VálaszTörlésRendszerszinten a javasolt "teljes szabvanyossag" kivon egy csomo penzt a fejlesztesbol es jutalmazza a copy cat-eket, azaz tovabb erositi Kinat es gyongiti Europat, peldaul. Szovjet bakelit.
VálaszTörlésAmugy egyaltalan nem rossz otlet valamit kezdeni ezen a fronton, de a kommentem lenyege az volt, hogy a programmed obsolence kezelese nelkul SEHOL nem lehet sikeres az otleted, a "kiforrott" technologiaknal SEM. Erre gondoltal?
"Amugy egyaltalan nem rossz otlet valamit kezdeni ezen a fronton ... SEHOL nem lehet sikeres az ötleted."
TörlésEzt nem ártana logikailag összeraknod - de magadban, és nem rajtam gyakorolva. A poszt a technikai vívmányainkat fenntarthatóvá tevő ésszerű megoldások kereséséről szól. Az általad jelzett szempontok között egyszerűen megteremthető az egyensúly, amint tudatosítjuk, hogy ez egy kezelendő probléma, és foglalkozni kell vele.
Re: "Ezt nem ártana logikailag összeraknod - de magadban, és nem rajtam gyakorolva."
VálaszTörlésA Blogspot lehetővé teszi, hogy letiltsd a kommentelést, barátom. Jobban megfelelne az egyirányú kommunikációs stratégiádnak egy kommentálhatatlan blog.
Eddig úgy tűnt, valamit számít neked a logika. Ha komolyan veszem, amit írtál, most bevallottad, hogy nem. Remélem, nincs így, mert ez a blog nem az indulati érvelésről, nem a sértődözésről, hanem a logikus gondolkodásról szól.
TörlésA kísérlet sikerült.
TörlésÚgy, ahogy vártam. T.i.:
Egy pártpolitikától, belpolitikai aktualitásoktól és világnézeti kérdésektől mentes ügy kapcsán pontosan ugyanaz a "kommentkezelési" eljárásod, mint bármely más ügyben:
(1) önismétlés ("benne van a posztban");
(2) a releváns új felvetés figyelmen kívül hagyása (a programozott avulás problémájára EGYSZER SEM reflektáltál, jóllehet az felére-harmadára csökkentené a forrásfelhasználást -- míg a szabványosítás csak a gyártói jövedelmeket osztaná újra, a forrásfelhasználásra alig hatna ki, sőt, azt potenciálisan növelné is azzal, hogy pont az olcsó termékek előállítása terén fokozza az árversenyt),
(3) leereszkedő személyeskedés és buzdítás arra, hogy ne kommenteljek ("Ezt nem ártana logikailag összeraknod - de magadban, és nem rajtam gyakorolva.");
(4) kontextushamisító idézés ("Amugy egyaltalan nem rossz otlet valamit kezdeni ezen a fronton ... SEHOL nem lehet sikeres az ötleted.") -- ahelyett, hogy "... a programmed obsolence kezelese nelkul SEHOL nem lehet sikeres az otleted";
(5) megfutamodás a kérdések elöl (a programozott avulásra vonatkozó kérdésre -- "Erre gondoltal?" -- nem válaszoltál).
A "logika" terén pont nekem lenne köhögnivalóm, hiszen az (1)-(5) módszer mindegyike eleve arra van kitalálva, hogy ne kelljen Neked logikusan reagálnod semmire.
VálaszTörlésA józan ítélőképességű olvasó kedvéért:
A "kiforrott technológiák" teljes szabványosítása nem elég erős eszköz a fenntarthatóság eléréséhez, ugyanis így folyamatosan újratermelődnek az eleve rövid élettartamra tervezett alkatrészek ahelyett, hogy nőne az élettartamuk és ezzel csökkenne az egységre jutó környezetterhelés.
A programozott avulás problémáját kellene ahhoz kezelni, hogy a "kiforrott technológiák" ne termeljék újra 10-szer ugyanazt az alkatrészt, hiszen ugyanannak az alkatrésznek az élettartama tízszeres is lehet (lásd a nejlonharisnya esetét).
A szabványosíthatóságra való törekvés kötelezővé tétele nehezen megvalósítható, ha azt a "hasznot" hozza a fejlesztőnek, hogy a termékét attól kezdve bárki gyárthatja. Ez a rendszer visszafogja a fejlesztést, ami aláássa a fenntarthatóságra való törekvést és befagyasztja az egészségtelen termékciklusokat.
Az innovatív cégek abból újítanak, hogy a fejlesztés első piaci megjelenésekor kaszálnak, majd amikor az újítás kifforrott technológiává válik, eladják a technológia alkalmazási jogát a középkategóriás gyártóknak. Ha eleve úgy kell újítaniuk, hogy szabványosítható legyen a termék, nem fognak tudni kaszálni, ami visszafogja a fejlesztést, és ha nem tudják pénzért eladni a kiforrott technológiát, akkor ki se fogják azt dolgozni, hanem maradnak az eddig beváltnál.
Re/ "A fejlődés fenntarthatóvá tételéhez ésszerűbben kell gazdálkodnunk az erőforrásainkkal, nyersanyagainkkal."
Igaz.
Re/ "Kiváló ötletnek tartom, hogy a fő hulladékforrásként működő termékeket (pl. az autókat, a számítógépeket, a háztartási gépeket, stb.) a fogyasztók a jövőben ne megvásárolják, hanem élettartamra szóló használati jogot szerezzenek rájuk, a tulajdonosuk pedig legyen a gyártó."
Ez akár működhet is, de kétlem, hogy az ipar könnyen belemenne. Egyszerűbb lenne arra kötelezni a termelőket/kereskedőket, hogy a termék árába építsék be a hulladékelhelyezés és az erőforrásfelhasználás TÉNYLEGES költségét is (szigorú büntetéssel őrködve azon, hogy a hulladékkezelésben nincs szabálykerülés).
Ettől a termékek ára kétszeresére nőne, majd beindulna az árverseny úgy, hogy amelyik gyártó jól és költséghatékonyan megoldja a hulladékbegyűjtést- és feldolgozást, illetve kevesebb forrást használ föl ténylegesen, az olcsóbb tud lenni.
Re: "Így külön intézkedés nélkül köteles lesz gondoskodni a hulladékról." -- A ma életbenlévő intézkedések betartatása addig is hasznos lenne; egész Afrika tele van a környezetért aggódó nyugati márkák maffiózók által odacsempészett hulladékával, meg lehet nézni a Google Earth-ön az illegális lerakókat. Az olaszországi, magyarországi szemét egy részét ugyancsak a németek generálták.
* * *
Re/ sértődözés: Nem sértődtem meg; kísérlet volt. Inkább csalódtam, hogy az lett az eredmény, amire B változatként számítottam.
Ellenben fogadok egy sixpack Sommersby cider-ben, hogy Téged valami megint vissza fog tartani attól, hogy az (1)-(5) helyett visszatérj a témára és a partnernek kijáró tisztelettel válaszolj arról, hogy gondoltál-e a programozott avulás problémájára, hogy kezelnéd azt, illetve tisztelettel köszönöd-e, hogy ezzel a fontos felvetéssel kiegészítettem az írásodat. Minimo calculo: leírod, hogy szerinted ez nem probléma, de köszönöd, hogy felvetettem.
Ha biztos vagy a kísérleted sikerében, írj róla beszámolót. Érdeklődéssel fogom olvasni.
TörlésAkkor nyertem a Sommersby-t is.
Törlés