A gyakorlati ügyek tárgyalása során néha kiderül, hogy elvi választóvonalakat kell húzni elfogadható és elfogadhatatlan között. Az iszlámról írott utóbbi posztom a sokszínűség iránti tolerancia határát keresi, ebből kiindulva néhány más területen is megvizsgálom a határfelület ismérveit.
Demokrácia: egy többpárti demokrácia eltűri a politikai törekvések sokféleségét, de nem tűri el a demokratikus berendezkedés megdöntésére törő mozgalmakat. Más szóval, tilos a többpártisággal visszaélve egypártiságot akarni.
Vélemény-nyilvánítási szabadság: a demokráciában vélemény-nyilvánítási szabadság van, ennek határát az USA már kidolgozta. Nem hangoztatható nyilvánosság előtt olyan vélemény, amelyről a terjesztő is tudja, hogy nem felel meg a tényeknek; amely közvetlen erőszakkal fenyeget valamely csoportot; amely bűncselekmény elkövetésére hív fel. Az első korlátot kevesen ismerik. Ha tisztában lennének vele, hogy még vélemény formájában sem szabad tudatosan valótlant állítani, sokkal keményebben szállnának szembe a Magyarországgal kapcsolatos tényszerűtlen állításokkal.
Világnézeti szabadság: tilos a sokszínűséggel visszaélve egyformaságot követelni. Tolerált törekvés a keresztények/muszlimok/Krisna-hívők/ateisták számának növelése, de nem legitim az az igény, hogy mindenki egy világnézetet valljon. Ez akut probléma az iszlám esetében: a fejlett világba bevándorló muszlimok magukkal hozzák az "igaz" hit kizárólagosságának igényét, és Európa nem teszi kellően világossá számukra, hogy ez tilos. Ahogy egy észak-koreai bevándorló nem ragaszkodhat a kommunizmusához, úgy a világnézeti diktatúrákból érkezők sem ragaszkodhatnak kizárólagosságot hirdető hittételeikhez. Világnézeti/vallási diktatúrának minősülnek a hittérítést tiltó, illetve a vallási törvényeket hivatalos jogrendként alkalmazó országok. Ilyen szinte minden iszlám többségű ország, a kommunista országok, valamint puhább változatban Izrael is, ahol zsidók és nem zsidók nem köthetnek egymással házasságot. Ezekkel az országokkal kapcsolatot tartva az EU-nak tudatosan a társadalom demokratizálására kellene törekednie, az innen érkezők letelepedését pedig integrációs nyilatkozattal, valamint integrációs tanfolyam elvégzése után szabadna lehetővé tennie.
Befogadás: tilos a befogadással visszaélve kirekeszteni a befogadót. Ha Európa befogad egy muszlimot, jogosan várja el tőle, hogy ne ölje meg, sőt ne is taszítsa el a lányát, ha úgy dönt, hogy nem muszlim fiúval jár, illetve ha az Európában szokásos értékrendet követi.
Az öltözködés sokfélesége: közterületen tilos a szexuálisan kihívó viselet, továbbá indokolt lenne az európai értékrendtől való különállást jelképező viseletek betiltása. Ilyen viselet a muszlim nők jogfosztottságát, alávetettségét jelképező fátyol és a csak a szempárt láthatóvá tevő ruha, illetve minden olyan ruhadarab, amely az európai értékrend elutasítójaként azonosítja a viselőt.
A fenti határok betartatását az ésszerűség mellett a gyakorlatiasság is indokolja: azonnal meggyengülnek a szélsőjobboldali pártok, ha a mérsékeltek bevezetik a szabadságjogok rendeltetésszerű használatát biztosító korlátozásokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése