A franciaországi választásokra

Izgatottan várom a francia elnökválasztás vasárnapi második fordulóját, és szeretném, ha izgalmam részben az olvasókra is átragadna. A gall helyzet ugyanis számos ponton hasonlít a 2014-ben várható magyar állapotokra. Batsányi után két évszázaddal ismét érdemes vigyázó szemeinket Párizsra vetnünk.

Háttér: a francia elnök megfelel a mi miniszterelnökünknek, közvetlenül választják, öt évre, két fordulóban. Az első forduló két első helyezettje jut be a második körbe. A 80%-os! részvétellel zajló első forduló szoros eredményt hozott: Francois Hollande (szocialista) 28,6%, Nicolas Sarkozy (konzervatív) 27,2%, Marine Le Pen (Front National, szélsőjobb) 17,9%. Vasárnap Sarkozy mérkőzik Hollande-dal, és a közvéleménykutatások szerint a szocialista jelölt az esélyes.

Hollande progresszív adót és nagyobb szolidaritást (értsd: segélyemelést) ígér, így akarja fellendíteni a gazdaságot. Ez nem túl biztató ötlet, de esélyeit javítja, hogy a szocialisták 17 éve! nincsenek hatalmon, így hitelesnek számítanak. Hollande nem problémának, hanem értéknek tartja a bevándorlást, ugyanakkor kilátásba helyezte az uniós szerződések felülvizsgálatát (a franciák imádnak beinteni Európának) -- persze blöfföl, valójában Európa-párti. Sokat nyomhat a latban, hogy a néhány napja tartott háromórás tévévitában Hollande elegánsabban, "elnökösebben" viselkedett idegesen kakaskodó vetélytársánál.

Sarkozy munkára ösztönző adót és családi kedvezményeket ígér, átfogó reformokkal, javuló közbiztonsággal és szigorú bevándorláspolitikával. Esélyeit rontja, hogy 2007-ben is ilyen ígéretekkel nyert, de a közvélemény szerint nem (vagy nem hatékonyan) teljesítette őket. Szintén ellene dolgozik, hogy a mezőny egyetlen valódi euroszkeptikusa, Marine Le Pen a szavazóit Sarko ellen biztatja, bevallott célja, hogy a leszerepelt elnök veszítsen. Ő azonban a szélsőjobb szavazóinak mégis szimpatikusabb lehet, mint a baloldali jelölt, és a 18% szavazat kis része is hivatalban tarthatja. Sarko ugyancsak kilátásba helyezte az uniós szerződések egy részének felülvizsgálatát -- szintén blöfföl, ő is Európa-párti.

Franciaország helyzete: nem jobb, mint 2007-ben, amikor Sarko-t megválasztották. A gazdaság stagnál, a munkanélküliség akkora vagy nagyobb, általános vélekedés szerint az ország lemaradt, kudarcot vallott. Egy friss felmérés szerint a felnőttek mintegy 15%-a rendszeres pénzzavarral küszködik, és magas kamatú hitelkártyakeretből fizeti a havi számláit. A szélsőjobb csaknem kétszer annyi szavazatot kapott idén, mint öt éve (10,2%). Ebben a csüggedt, frusztrált légkörben kerül sor a második fordulóra.

Ha Hollande nyer, az azt jelenti, hogy a franciák többsége egy új, hitelesnek vélt politikára szavaz, és elhiszi, hogy a prograsszív adó és a laza bevándorláspolitika fellendíti a gazdaságot. Vagy egyszerűen csak elege volt a hiperaktív, feltűnési viszketeg Sarko elnökösködéséből.

Ha Sarkozy nyer, az azt jelenti, hogy a franciák többsége jobban hisz a konzervatív gazdaságpolitikában és a félig sem teljesülő reformokban. Az is lehet, hogy jobb híján szavaz Sarko-ra, mert Hollande-nak nem sikerült hiteles alternatívát felmutatnia.

Párhuzamok egy negatív 2014-es forgatókönyv esetén: letelik Orbán négy éve, és a mai trendek alapján könnyen lehet, hogy a gazdaság nem lesz jobb helyzetben, a munkanélküliség nem lesz alacsonyabb. Általános csalódottság lehet úrrá a választókon, olyan hangulat alakulhat ki, hogy Magyarország elszigetelődött, hogy a reformok megtörténtek ugyan, de bár ne történtek volna. Akárki is lesz Orbán baloldali kihívója, egy esetleges csüggedt, frusztrált helyzetben a Jobbik még népszerűbbé, meghatározó tényezővé válhat.

A francia elnökválasztás második fordulója laborkísérletként előjelezheti a következő hazai választás kimenetelét. Az eredményt szokás szerint mindkét irányba lehet majd magyarázni. Mindenesetre, hétfő reggel Hollande vagy Sarkozy nevét hallva tájékozottan mondhatjuk, hogy "hmm, szóval így állunk".