A baloldal sajátos nevelési igényű, ezért igyekszem rendszeresen a hóna alá nyúlni. Miért nem népszerűek az ellenzéki pártok, holott a populizmus magas fokára hágtak, hovatovább demagógabbak a démosznál? Két olyan gondolatot látok, amely zsigeri ellenállás miatt emészthetetlennek bizonyult a baloldal számára: 1. a politika a lehetséges művészete; 2. a közélet a beszédaktusok piaca.
Az első azt jelenti, hogy mikor már bizonyosnak véljük: innen nincs tovább, ebből a helyzetből lehetetlen továbblépni, törvényszerűen csalódunk. A politika azokról szól, akik hajlandók lépni, míg a többiek sopánkodnak.
A második jelentése, hogy minden közéleti szereplő a nyilatkozataival szerez piaci részesedést. Ha ügyesen nyilatkozik, akkor úgy lesz népszerű, hogy nem tagadja meg az elveit. Ha ügyetlenül, akkor nem lesz népszerű, és ettől kezdve gyakorlatilag mindegy, mik az elvei.
A magyar ellenzék problémája, hogy leragadt a következetesség és a majomszánalom mítoszánál: azt gondolja hiteles politikusnak, aki tegnapelőtt, tegnap, ma, holnap ugyanazt mondja, bárhogy alakul is a helyzet; továbbá azt tartja jó politikusnak, aki folyamatosan szót emel a szenvedőkért, és ha az illetők maguk miatt szenvednek, akkor is a társadalom egészét ostorozza. Az ilyen politikus ne csodálkozzon, ha nem kap szavazatokat.
Egy ország irányítására alkalmas vezető nem az üzeneteinek szóhasználatában, hanem az általa képviseltek ügyének előmozdításában következetes. Ha változik a helyzet, nem működnek a tegnapi igazságok, el kell őket vetni, esetleg épp a fordítottjukkal lehet eredményt elérni. Amatőr ötlet olyankor számon kérni a következetességet, amikor a választó is tisztában van a változó körülményekkel. Szükség törvényt bont, illetve jelenleg törvényt ír. Számoljon ezzel, aki szerint nem szabad bankot és végkielégítést különadóztatni, álmagán nyugdíjpénztárakat "államosítani", szociális segélyt Erzsébet kártyán fizetni, a Tengeri Táltos és Boszorkány Gyülekezetek Egyháza bejegyzését megtagadni, bírókat nyugdíjkorhatárkor nyugdíjba küldeni. Ha nem lesz népszerű, ne a választókra haragudjon. Találja ki ügyesebben az üzeneteit.
Mit tennék, ha ellenzékiként szeretném sikerre vinni a szándékaimat? Bátran szembenéznék a helyzettel: válság van, így a pálya jobbra lejt. Rövid gondolkodás után ejteném az üzenetet, hogy "emberek, ne legyünk már ilyen sóherek!". Nem vagyok lúzer, a pénzügyi gondok árjában fuldoklókat más bölcsességgel szólítanám meg, mint hogy minden nap igyanak két liter vizet. Lehet, hogy egyébként így gondolom, lehet, hogy így helyes, de a címzettek nincsenek olyan helyzetben, hogy ezt méltányolják. Szociális indíttatású üzeneteimet adaptálnám az aktuális viszonyokra: csökkenő államháztartási bevételek mellett természetesen csökkenteni kell a szociális kiadásokat; jogos igény, hogy szűrjük ki a visszaéléseket; a szociális kiadások túlzott csökkentése ellenben visszaüt, ezért józan mérséklettel kell takarékoskodni. A józan mérséklet jegyében aztán előadhatnám a számomra fontos gondolatokat, meg is hallgatnák őket. Értelemszerűen együttműködnék a kormánnyal a takarékosságban, nem kontráznám meg minden mondatát. Ez a hozzáállás több szavazatot eredményezne a következő választáson, és közben még terveim egy részét is meg tudnám valósítani.
A politika a tettre kész, konstruktív, pragmatikus döntéshozók világa, a választó pedig díjazza a kifogás helyett megoldást keresőket. Jól tenné az ellenzék, ha erre alapozná a stratégiáját.
Az első azt jelenti, hogy mikor már bizonyosnak véljük: innen nincs tovább, ebből a helyzetből lehetetlen továbblépni, törvényszerűen csalódunk. A politika azokról szól, akik hajlandók lépni, míg a többiek sopánkodnak.
A második jelentése, hogy minden közéleti szereplő a nyilatkozataival szerez piaci részesedést. Ha ügyesen nyilatkozik, akkor úgy lesz népszerű, hogy nem tagadja meg az elveit. Ha ügyetlenül, akkor nem lesz népszerű, és ettől kezdve gyakorlatilag mindegy, mik az elvei.
A magyar ellenzék problémája, hogy leragadt a következetesség és a majomszánalom mítoszánál: azt gondolja hiteles politikusnak, aki tegnapelőtt, tegnap, ma, holnap ugyanazt mondja, bárhogy alakul is a helyzet; továbbá azt tartja jó politikusnak, aki folyamatosan szót emel a szenvedőkért, és ha az illetők maguk miatt szenvednek, akkor is a társadalom egészét ostorozza. Az ilyen politikus ne csodálkozzon, ha nem kap szavazatokat.
Egy ország irányítására alkalmas vezető nem az üzeneteinek szóhasználatában, hanem az általa képviseltek ügyének előmozdításában következetes. Ha változik a helyzet, nem működnek a tegnapi igazságok, el kell őket vetni, esetleg épp a fordítottjukkal lehet eredményt elérni. Amatőr ötlet olyankor számon kérni a következetességet, amikor a választó is tisztában van a változó körülményekkel. Szükség törvényt bont, illetve jelenleg törvényt ír. Számoljon ezzel, aki szerint nem szabad bankot és végkielégítést különadóztatni, álmagán nyugdíjpénztárakat "államosítani", szociális segélyt Erzsébet kártyán fizetni, a Tengeri Táltos és Boszorkány Gyülekezetek Egyháza bejegyzését megtagadni, bírókat nyugdíjkorhatárkor nyugdíjba küldeni. Ha nem lesz népszerű, ne a választókra haragudjon. Találja ki ügyesebben az üzeneteit.
Mit tennék, ha ellenzékiként szeretném sikerre vinni a szándékaimat? Bátran szembenéznék a helyzettel: válság van, így a pálya jobbra lejt. Rövid gondolkodás után ejteném az üzenetet, hogy "emberek, ne legyünk már ilyen sóherek!". Nem vagyok lúzer, a pénzügyi gondok árjában fuldoklókat más bölcsességgel szólítanám meg, mint hogy minden nap igyanak két liter vizet. Lehet, hogy egyébként így gondolom, lehet, hogy így helyes, de a címzettek nincsenek olyan helyzetben, hogy ezt méltányolják. Szociális indíttatású üzeneteimet adaptálnám az aktuális viszonyokra: csökkenő államháztartási bevételek mellett természetesen csökkenteni kell a szociális kiadásokat; jogos igény, hogy szűrjük ki a visszaéléseket; a szociális kiadások túlzott csökkentése ellenben visszaüt, ezért józan mérséklettel kell takarékoskodni. A józan mérséklet jegyében aztán előadhatnám a számomra fontos gondolatokat, meg is hallgatnák őket. Értelemszerűen együttműködnék a kormánnyal a takarékosságban, nem kontráznám meg minden mondatát. Ez a hozzáállás több szavazatot eredményezne a következő választáson, és közben még terveim egy részét is meg tudnám valósítani.
A politika a tettre kész, konstruktív, pragmatikus döntéshozók világa, a választó pedig díjazza a kifogás helyett megoldást keresőket. Jól tenné az ellenzék, ha erre alapozná a stratégiáját.
Ateesh6800 észrevétele: "Kár, hogy a posztjaidban ugyanezt (ti. a körültekintést és a higgadtságot) nem követed, lásd a legújabb posztod felütését: a baloldal elmefogyatékos. Ez nem ironikus stílus, Laci, hanem a mértéktartás elvesztése."
VálaszTörlésA sajátos nevelési igényű kifejezést használom, éppen a körültekintés és higgadtság jegyében. Ez pedagógiai szakszó, és nem sértés. Valahogy meg kellett fogalmaznom az ellenzékkel kapcsolatos nagy csalódásomat: elvárásom szerint versenyt kellene támasztania a magyar politikai piacon. Ezzel szemben mit csinál? Folyamatosan betlizik, szajkózza a maga célszerűtlen butaságait, miközben egyre népszerűtlenebb. Ezt gyalázatnak, az általa képviseltek cserben hagyásának tartom, és azt gondolom, hogy a közélet fejlődése ellen hat. Ha erős az ellenzék, a kormány is jobban dolgozik. Hónapokig kommenteltem konstruktívan a progressziv.hu-n, egyetlen javaslatomat sem fogadták meg, pedig népszerűséget és eredményt hoztak volna. Mivel pozitív gondolkodó vagyok, a tudatos szabotázs és a lelassult gondolkodás közül az utóbbit valószínűsítem, innen a sajátos nevelési igény vélelme. A labda az ellenzéknél pattog, szívesen visszavonom a minősítést, ha bebizonyítja, hogy célszerű kommunikációval, működőképes alternatívával képes a Fidesz valódi kihívójává válni.
"Folyamatosan betlizik, szajkózza a maga célszerűtlen butaságait, miközben egyre népszerűtlenebb." Egy pillanatra azt hittem, a regnáló kormányról beszélsz.
VálaszTörlésPolitológiai főszabály szerint a regnáló kormány egyre népszerűtlenebb, az ellenzék egyre népszerűbb, könnyen meg is előzheti a regnáló kormányt. A kampányban aztán ismét fordulhat a helyzet. Ez a "szokásos üzletmenet". Ha nem így alakul, azon célszerű elgondolkodni. Most azt tapasztaljuk, hogy a Fidesz kis mértékben népszerűtlenebb, ám még mindig kétszer népszerűbb a második helyezettnél. Ez politológiai értelemben "szokatlan üzletmenet".
TörlésNem a vége volt ismerős, hanem ez: "Folyamatosan betlizik, szajkózza a maga célszerűtlen butaságait, ..." :D
VálaszTörlésTe hogy fogalmaznád meg azt, ha valaki piacképtelen beszédaktusokkal próbálkozik újra meg újra?
TörlésErőszakosan legyöngített demokratikus kontroll mellett végletekig kiélvezett erőpozícióból, vagy gyenge ellenzékiként? Nem mindegy.
VálaszTörlés