szülők napját kellene tartani. Az anyák napja ugyanis elvesztette a jelentőségét. Egy mai nő pontosan olyan társadalmi helyzetben van, mint egy mai férfi. A gyermekek vállalása, gondozása, nevelése és eltartása során nagyjából egyenlő terhet viselnek, egyenlő elismerést érdemelnek.
Ahogy a gyermeknap a gyerekek szórakozásáról szól, a szülők napja a szülők szórakozásáról szólhatna: elmehetnek moziba vagy wellness hétvégére, 1. számú szülő kaphat egy csokor virágot, 2. számú egy csokor sört -- osszák el egymás között.
Az anyák napja olyan ellentmondásossá vált, mint az egyenrangú nők előre engedése az ajtónál. Vannak nálunk következetesebben gondolkodó népek. Svédországban felajánlottam egyszer egy projektvezető nőnek, hogy viszem helyette az iratokkal megtömött, 6-8 kilósnak látszó aktatáskáját. Felháborodottan utasította vissza, hogy lesajnáljam őt ezzel az ódivatú gesztussal. Miből gondolom, hogy egy nő nem képes ekkora terhet cipelni? Talán nem tartom őt egyenrangúnak a férfiakkal? Igazat adtam neki, egyenrangúnak és következesnek tartottam őt.
Persze semmi jónak nem szeretnék elrontója lenni. Hétköznapi örömeink többsége távol áll a szikár intellektuális következetességtől, az ódivatú gesztusok nosztalgiázásra kiválóan alkalmasak. A lovagiasság és az egyenjogúság ellentmond ugyan egymásnak, de attól még jól eshet mindkettőt adni és kapni. Világunk működésének ellenben használna egy kicsivel több logika. Jövőre akár meg is tarthatjuk az első szülők napját.
Ahogy a gyermeknap a gyerekek szórakozásáról szól, a szülők napja a szülők szórakozásáról szólhatna: elmehetnek moziba vagy wellness hétvégére, 1. számú szülő kaphat egy csokor virágot, 2. számú egy csokor sört -- osszák el egymás között.
Az anyák napja olyan ellentmondásossá vált, mint az egyenrangú nők előre engedése az ajtónál. Vannak nálunk következetesebben gondolkodó népek. Svédországban felajánlottam egyszer egy projektvezető nőnek, hogy viszem helyette az iratokkal megtömött, 6-8 kilósnak látszó aktatáskáját. Felháborodottan utasította vissza, hogy lesajnáljam őt ezzel az ódivatú gesztussal. Miből gondolom, hogy egy nő nem képes ekkora terhet cipelni? Talán nem tartom őt egyenrangúnak a férfiakkal? Igazat adtam neki, egyenrangúnak és következesnek tartottam őt.
Persze semmi jónak nem szeretnék elrontója lenni. Hétköznapi örömeink többsége távol áll a szikár intellektuális következetességtől, az ódivatú gesztusok nosztalgiázásra kiválóan alkalmasak. A lovagiasság és az egyenjogúság ellentmond ugyan egymásnak, de attól még jól eshet mindkettőt adni és kapni. Világunk működésének ellenben használna egy kicsivel több logika. Jövőre akár meg is tarthatjuk az első szülők napját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése