Descartes cogito, ergo sum (gondolkodom, tehát vagyok) axiómája első körben pontosításra szorul: úgy érzem, gondolkodom, ezért feltételezem, hogy vagyok. Ebben a formában már kiindulópontként szolgálhat a Descartes-alkuhoz, noha szigorú következetességgel megvizsgálva nem helytálló.
Senki nem mondhatja érvényesen, hogy úgy érzem, gondolkodom, ezért feltételezem, hogy vagyok. A beszélő kénytelen érthető nyelvet használni a közlésre, kénytelen strukturáltan gondolkodni a saját gondolkodásáról, és kénytelen volt valamilyen formában kapcsolatba kerülni Descartes filozófiájával. Ez azt jelenti, hogy a kijelentést tevő személy valaki mástól elsajátított emberi nyelven beszél, valószínűleg tud írni, olvasni, és legalább tizenkét éves, mert ebben a korban kezd érdekessé válni a Descartes-i gondolat.
Senki nem tanulhat nyelvet anélkül, hogy elfogadná a saját létezését, továbbá mások létezését. Senki nem élhet úgy az elvont gondolkodás képességének megszerzéséig, hogy csak az eszmélési ponton kezdi feltételezni, hogy van. A közlő téved azt állítva, hogy a gondolkodásából következtet a létezésére: azt előzetesen tudta és elfogadta, különben nem állna módjában az állítást érhető formában közölni. Egy újszülöttre elvben akár érvényes lehetne az információtartalom, csakhogy egy újszülött képtelen azt közölni, nem lévén birtokában a nyelvnek és a beszédképességnek -- hogy a végiggondolás képességéről ne is beszéljünk. Mire viszont közölni tudja, addigra már bizonyosan nem igaz az adattartalom. Az axióma valójában paradoxon, és nem a beszélő létezéséről, hanem önismeretének hiányáról tanúskodik. (Érdekes lenne tizenkét évesen, fejlett önreflexióval és kommunikációval, ám üres tudásbázissal születni, csakhogy nem így születünk, legfeljebb utólag bemeséljük magunknak ezt az illúziót.)
A Descartes-alku tehát messze nem tökéletes, taktikai megfontolásból mégis érdemes belemenni, mert egyrészt a "minden relatív" gondolat hívei lebeszélhetetlenek a vele való próbálkozásról, másrészt miért ne, hiszen a serdülés részben, a filozófia pedig egészben az önismeret hiányát csökkentő spekulációról szól, harmadrészt mert ennél tágabb keretben csak öntörvényű szubjektumok strukturálatlan és értelmetlen üzenetadagolása lehetséges, így ép eszű ember számára ez a hátsó fal, ahonnan nincs hova hátrálni, negyedrészt mert szimmetrikus helyzetet teremtő kétélű fegyver. Valóban minden relatív lesz ebben a keretben, ideértve a "minden relatív" állítást is.
Ha következetesen végigvisszük a logikát, a világon semmi sem szilárd, kizárólag a szubjektumok által feltételezett állítások léteznek, és amennyiben ütköznek egymással, nincs döntő érv, nincs adu ász, nincs a mérleg nyelvét erre vagy arra billentő szempont. Tapasztalatom szerint a "minden relatív" gondolat hívei nem ebben érdekeltek, hanem kettős mércével nyomulnak, Descartes után szabadon: azt szeretnék elfogadtatni, hogy a saját feltételezésrendszerük (pl. a tudomány) szilárd, a vitapartneré (pl. erkölcs) ellenben képlékeny.
A Descartes-alkuból nem ez jön ki, hanem hogy minden cseppfolyós, és semmilyen módon sem köpülhető szilárddá. Amint kiderül, hogy következetesen végiggondolva Descartes nem kínál trükkös versenyelőnyt, egyből érdektelenné válik a kettős mércés számára, aki választhat, hogy enerváltan tovább lebeg a szimmetrikus cseppfolyósságban, vagy elindul egy szimmetrikus szilárdságot kínáló együttműködő alku felé.
A következő szint a szigorúbb nyugati racionális alku.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
VL: "Tapasztalatom szerint a "minden relatív" gondolat hívei [...] kettős mércével nyomulnak, Descartes után szabadon: azt szeretnék elfogadtatni, hogy a saját feltételezésrendszerük (pl. a tudomány) szilárd, a vitapartneré (pl. erkölcs) ellenben képlékeny."
VálaszTörlésMér, az erkölcs talán abszolút? Vagy éppenséggel képlékeny? Vajon nem a mindenkori társadalmi viszonyok leképeződése maga is? A tudomány szilárdsága pedig nem abban rejlik-e vajon, hogy folyamatosan ugyanazzal a szigorú protokollal felülvizsgálja korábbi következtetéseit, egyre nagyobb, egyre részletesebb, egyre átfogóbb képet alkotva? Megteszi ezt például a vallásos hit, amelynél aztán SEMMI nem abszolútabb vagy szilárdabb (Ein’ feste Burg ist unser Gott)?
You're so full of isht! Milyen primitív butaság már (vagy inkább: vonalas, demagóg, manipulatív baromság) szembeállítani a "tudományt" az "erkölccsel", főleg úgy, mintha léteznének emberek, akik "erkölcsösek" vagy "erkölcsi alapon gondolkodnak", és a tudományt nem fogadják el vagy annak a gyümölcseit nem élvezik életük minden pillanatában, és vannak "tudományos" alapon gondolkodó emberek, akik viszont erkölcstelenek, az erkölcsi normákat nem tartják be, és egytől egyig a "gonosz tudós" frankensteini ihletésű rajzfilmfiguráját hozzák?
Egyre világosabb, milyen saját magad által épített, a szélsőséges karikírozásra építő, a valóságtól teljes mértékben eltávolodott gondolkodási ketrecben élsz. Ezt persze nehéz lenne belátnod, hiszen (szemben a relativistákkal) a saját ketrecedet abszolút érvényűnek látod. (Csak mielőtt megkísértene az automatikus tükrözés ingere: én a tudományos gondolkodást arra használom, amire való, és nem tulajdonítok neki kizárólagos szerepet az élet minden területén, hiszen elsősorban élek, és csak másodsorban gondolkodom. Descartes is csupán ennyit vetett föl: ha gondolkodom, akkor lenni kell valaminek, ami gondolkodik, és nem ésszerűtlen feltételezni, de nem is bizonyított, hogy ami gondolkodik, az én vagyok. Ha elolvasod a vonatkozó mondatát az eredetiben, Neked is világos lesz, hogy a mondat NEM axiómaként hangzik el nála, hanem egy gondolatfolyam egyik elemeként.)
TörlésReality check: nincs az az erkölcsi megfontolás, amely felszabadítana azon kötelezettséged alól, hogy ha "tudományos alapon" állítasz valamit, akkor a tudományos kereteken belül igazolni tudd azt. Ha nem tudod, nevezd hipotézisnek és kutasd. Ha nem kutatod, nevezd spekulatív fölvetésnek, hátha kutatásra ihlet valakit, aki ért is hozzá (volt már ilyen ezerszer). De ha a "tudományos" alapon tett állításodat kritika éri, akkor nem csak következetlen, hanem (ami ennél rosszabb) erkölcstelen és visszataszító reakció, hogy a kérdezőt a két mércével mérő senkiháziak közé sorolod, magadat meg az erkölcsösség piedesztáljára emeled.
Barátom, a "minden relatív" gondolat akkor kifogásolható, ha valaki csak arra használja föl, hogy ne kelljen állást foglalnia, felelősséget vállalnia vagy érvelnie.
Ehhez képest az, amit Te művelsz, az mindennek az összemosása (Szerinted a tudomány ugyanúgy csak feltételezési rendszer, mint az erkölcs, és Isten ugyanolyan -- és ugyanolyan módon -- objektív létező, mint az asztal, amelyen írsz), ami SEMMIBEN nem különbözik a "minden relatív" gondolattal való takarózástól, csak éppen Te ezt használod föl arra, hogy ne kelljen állást foglalnod a feltett kérdésekben, ne kelljen felelősséget vállalnod az posztjaidban felbukkanó számtalan csúsztatásért és tényként feltüntetett butaságért, és ne kelljen egyetlen állításodat sem alátámasztanod semmi kézzel foghatóval vagy tényszerűvel (inkább jól elmagyarázod, hogy a kézzel fogható meg a tényszerű semmivel sem bizonyosabb, mint Isten léte).
Anyósom szelektív süket; Te szelektív szolipszista vagy. Ahol a spekulációid tényekbe vagy ellentmondásokba ütköznek, ott a "semmiben sem lehetünk bizonyosak" nótát fújod, de csak azért, hogy annál magabiztosabban hirdesd a "létösszefüggéseket": az életet csak Isten teremthette (hiszen az abiogenezis "kizárt"), a tálibok pedig a melegházasság nyugati terjedése miatt kerülnek hatalomra Afganisztánban.
Ezt nevezed kritikai gondolkodásnak, ebbe akarod bevonni azt az eddig 0, azaz nulla embert, aki explicit módon megkötötte Veled a Descartes-alkut. Sejtettem, hogy a következő körben majd a Dedcartes-alku finomításán dolgozol tovább -- izgalmasabb is az, mint azokra a kérdésekre válaszolni egyenesen, amelyek sarokba szorítottak: miért lehetetlen kisebb DNS-sel szaporodni? Ezt a dialóguskerülést és mindent-összemosást, ezt a szelektív szolipszizmust nevezed következetes gondolkodásnak. Erre vagy büszke.
Az én megközelítésemnek van struktúrája és következetes logikája, a tiédnek meg kevésbé. Ha érdemben szeretnéd vitatni a posztot, ahhoz rendszer, módszer és kifejtés kellene. Egyelőre csak annyi világos, hogy nem ugyanazt a kommunikációs keretet használjuk, így nem is kommunikálunk.
TörlésVL: "Az én megközelítésemnek van struktúrája és következetes logikája, a tiédnek meg kevésbé."
VálaszTörlésEzt az attitűdöt felfuvalkodottságnak meg dölyfnek nevezik. Ez az attitűdöd nagyban hozzájárul ahhoz, hogy sehol nem találsz az írásaiddal érdemi visszhangra. Nem azért tiltanak le fórumokról meg levelezőlistákról, és nem azért maradsz a Kalákádon meg az Óvóbácsin partnerek nélkül, mert a világ nem áll készen a Te nagyszerű meglátásaidnak a befogadására, vagy mert világszintű összeesküvést szőnek Ellened. Azért tiltanak le és azért maradsz partnerek nélkül, mert MINDENKIHEZ azzal a hozzáállással fordulsz, hogy a Te megközelítésednek van struktúrája és következetes logikája, a másikénak meg nincs (vagy kevésbé van). Ez süt mindenből, amit válaszolsz, és mindenből, amit nem válaszolsz (ti. abból, hogy mire nem válaszolsz; rendszerint a legegyszerűbben megválaszolható ténykérdésekre, pl. "erre milyen irodalmat tudsz idézni?", "ezt a számot honnan vetted?", "ezt hol írtam?", stb.).
Már megbocsáss, de ha lenne struktúrája meg következetes logikája a megközelítésednek, akkor egyszerű kérdésre egyszerű választ adnál, és nem adnál lehetőséget arra, hogy ugyanazt a kérdést még egyszer föltegyem. Ahhoz, hogy megválaszold, hogy a ma ismertnél kisebb DNS-sel miért nem lehet szaporodni, nincsen SEMMI szükség arra, hogy Descartes-alkukról, kommunikációs keretekről, struktúráról hablatyolj. Nincs válasz, meztelen a király, ennyi.
VL: "Ha érdemben szeretnéd vitatni a posztot, ahhoz rendszer, módszer és kifejtés kellene." -- Egyrészt bullshit, és már megírtam, miért: (1) nem kell a Te rendszeredhez mérhető rendszert fölállítanom ahhoz, hogy a gondolkodási/érvelési hibáidat kimutassam, hátha tanulsz belőlük (néha, több poszttal később, tanulsz belőlük, de SOHA nincs erőd ahhoz, hogy visszamenőleg is lereagáld vagy belásd vagy bevalld, hogy módosult az álláspontod -- de ez nyilván személyiségkérdés); (2) az én rendszeremet fölösleges kifejteni, hiszen az élet eredetével kapcsolatban, illetve a tudományos gondolkodás módszertanával kapcsolatban akkora irodalom áll rendelkezésre, hogy annyi bötűt még a Te blogod se tartalmaz. Nem az én modellemnek mondasz ellent, hanem a saját érvelésed sánta, és ezt totálisan figyelmen kívül hagyod kamu ürügyekre hivatkozva.
Azt, hogy a Te megközelítésed rendszeresebb és logikusabb, nem mondogatnod kellene, öregem, hanem rendszeresebb és logikusabb érdemi válaszokkal kellene tanúsítanod. Mert igazad van abban, hogy nem kommunikálunk, csak éppen nem látod be, hogy ennek az egyetlen valós oka a Te egyirányú kommunikációs stratégiád: kinyilatkoztatsz, ennyi.
De könnyen lehet, hogy épp ebben látod ennen szerepedet itt a Földön.
Két összeegyeztethetetlen kommunikációs keret között értelmetlen és haszontalan az üzenetadagolás.
TörlésFőleg ha a két kommunikációs keret egyikének az a lényege, hogy nem óhajt kommunikálni, csak közölni. :D
VálaszTörlésDe akkor ezt a szálat is lezárjuk, megint azzal, amivel szoktuk: nem derült ki, miért nem lehet a ma ismert legkisebb genomnál kisebbel szaporodni, mégpedig azért, mert a kommunikációs keretek keresztbe tették a lábukat.