A Descartes-alku

Minden tanulás előfeltétele, hogy a diák Descartes-alkut kössön a tanárral. Az alku keretében munkafeltételezésként elfogadja, hogy:

1. úgy érzi, gondolkodik, ezért feltételezi, hogy van;

2. logikai úton arra következtet, hogy mások is vannak;

3. érzékszervi jelekből tudni véli, hogy van külső tárgyi valóság;

4. logikai úton arra következtet, hogy a tárgyi valóság közös;

5. feltételezi, hogy ez a valóság ésszerű együttműködés keretében viszonylag feltárható és kedvezően alakítható;

6. elfogadja, hogy minden csakis a spekulációk következetes rendszerén belül támasztható alá.

Ez az alku általában implicit módon köttetik meg, vagyis a diák nem kapja meg tételesen, nem olvassa el, nem érti meg, nem fogadja el, nem írja alá, hanem tekintély alapján, illetve részleges rávezetéssel a gyakorlatban belekényszerül. A természettudományokat ugyanis olyan életszakaszban kezdi tanulni, amikor a Descartes-alku számára még értelmezhetetlen, ezért elfogadása és aláírása egyszerű formaság lenne.

Nézzük meg, mi történne, ha a diák megértette volna, ám explicit módon elutasítaná a Descartes-alkut.

Tanár: Minden test nyugalomban marad vagy egyenes vonalú egyenletes mozgást végez mindaddig, míg ezt az állapotot egy másik test vagy mező meg nem változtatja.

Diák: Nem bizonyítottuk, hogy "test" létezik, hogy mozoghat, és nem tudjuk, mi az egyenes vonalú egyenletes mozgás. Bizonyítsuk először ezeket.

Tanár: Látod ezt a testet?

Diák: Látom.

Tanár: Én is. Elfogadod, hogy létezik?

Diák: Mi van, ha közös illúzió?

Tanár: Az egész osztály illúziót lát?

Diák: Mi a bizonyíték, hogy nem?

Tanár: Meg is foghatod. Most már elhiszed?

Diák: Kétféle érzékszervi élményem is fűződik hozzá, de ez nem bizonyít semmit.

Tanár: És ha az összes érzékszerveddel észleled?

Diák: Nem valószínű, hogy hallani is fogom... Egyébként is, minden érzékszervem másképp érzékeli a testet, ezek szerint akár több tárgy is lehet egyben, vagy egy sem, nem tudhatom. Ahogy egy egész osztály, úgy akár az összes érzékszervem is állhat illúzió hatása alatt. A tárgyak létezése érzékszervi adatokkal legfeljebb részben alátámasztható, de nem bizonyítható.

Tanár: Ha hozzád vágom, elhiszed, hogy van?

Diák: Szóval erőszakkal akar meggyőzni, mert ésszel nem boldogul? Szép kis tanár az ilyen, adja vissza a diplomáját.

Tanár: Hozd ki az ellenőrződet, fiam.

A tanár így nem tud tanítani, a diák pedig nem tud tanulni. Descartes-alku nélkül semmire sem mennénk az iskolában, kénytelenek vagyunk hát megkötni, csak nem tudunk róla. Később aztán szilárd bizonyosságnak hiszünk egy sor spekulációt, lényegi különbséget feltételezünk a nem objektumokkal dolgozó spekulatív rendszerek és a "természettudományok" között, miközben a modelleket nem az objektumok szerepeltetése vagy hiánya, hanem a belső következetesség teszi elfogadhatóvá vagy elfogadhatatlanná. Mivel így vakok maradunk a lényegi megkülönböztető jegyekre, célszerű először explicitté tenni, azután minden ismeretünkön utólag átvezetni a megkötött Descartes-alkut.