A nyugati racionális alku

A kommunikáció csak akkor működik, ha a kommunikáló partnerek együttműködési megállapodást kötnek egymással. A megállapodás legtágabb kerete a keleti filozófiában általánosan elterjedt, nem cselekvést preferáló Descartes-alku. Szigorú értelemben nem helytálló, de taktikusan elfogadható. Végigvezetve szimmetrikus helyzet alakul ki, a tudomány ugyanúgy relatívvá válik, mint az erkölcstan vagy a teológia. A felek rájönnek, hogy bármelyikük bármiről bármit állíthat logikusnak tűnő elrendezésben, ám ez nem jár szigorú következménnyel a másik állításaira nézve, legfeljebb a belső következetesség vizsgálható, illetve külső paraméterek bevonásával egyes spekulatív modellek jobban keresztellenőrizhetők más spekulatív modelleknél -- ami a gyakorlatban semmire sem kényszerít, elintézhető a "maradjunk abban, hogy nem értünk egyet"* angol formulával vagy a "varietas delectat" latin mondással. A Descartes-alkunál tágabb keretről ép ésszel nem feltételezhető, hogy használható eredményt ad, ezért a Descartes-alku nélküli kommunikáció értelmetlen és haszontalan.

Ha a Descartes-alku már megköttetett, érdemes továbblépni a jóval szigorúbb és konstruktívabb, cselekvést preferáló nyugati racionális alkura, az alábbi pontokkal:
1. Ésszel megáldott evolúciós lények vagyunk, akik képesek és hajlandóak eszüket gyakorlati célok érdekében használni.
2. Együttműködünk közös célunk eléréséért, ennek megfelelően kommunikálunk.
3. Ha menet közben valamelyikünk kilép az együttműködésből, és visszatér a Descartes-alkuhoz, tudomásul veszi, hogy az addig elért eredmények semmisek, nem lehet rájuk érvényesen hivatkozni, mindent elölről kell kezdeni a Descartes-alku pontjai szerint.

A nyugati racionális alkun belül még számos szigorúbb alku köthető, ám ezek nem adnak lényegesen jobb eredményt, ellenben csökkentik az érvekre való rálátást, és megnehezítik az elért eredmények megosztását másokkal. Jó példa erre a politikai táborokon belüli "félszavakból is megértjük egymást" kommunikáció. Látszólag előny, hogy elég egy-egy odavetett szó, és már érteni véljük, mit akar a másik. Az ellentábor viszont nem csak nem érti, miről van szó (az érdemi érvek nem hangzanak el), hanem a maga félszavaival vág vissza, így a kommunikáció olyan kezelhetetlenné és értelmetlenné válik, mintha a vitatkozók még a Descartes-alkut sem kötötték volna meg. Amennyiben értelmes kommunikációt szeretnének folytatni, nem kötelező, ám célszerű megmaradni a nyugati racionális alku keretei között, ehhez pedig ki kell jelölniük legalább egy közös és egyformán értelmezett célt.

Ami a gyakorlati megvalósítást illeti, blogom jólétnövelő céljából következik, hogy itt a jólétnövelésre lehet szövetkezni. Jólét alatt a középosztály jólétét értem azzal, hogy amerikai mintára a társadalom minimum 90%-a oda kellene, hogy tartozzon. A jólétnek alárendelten fontos a jogállamiság, a közbiztonság, a társadalmi kohézió, a demokrácia és a véleménynyilvánítási szabadság is, vitatható sorrendben. Ezen a praktikus kereten belül viszonylag könnyű szót érteni, ellenben szinte lehetetlen egyetérteni egy jogállamiságot első helyre tevő keret kommunikációjával, amelyben a jólét sokadik helyen vagy egyáltalán nem szerepel. Ez magyarázza a magyar közéletben tapasztalható kommunikációs deficitet.

*Let's agree to disagree.