Tengelyes tükrözés 2. rész

Szimmetrikus etika a XX. századig csak elméletben létezett. Hogy magyaráznád meg egy jobbágynak, hogy akkor gondolkodik szimmetrikusan, ha földesúrnak képzeli magát, és úgy mér magának, ahogy most mér a földesúrnak? Ha a gondolat egyáltalán fölmerül, jogos az ellenvetés, hogy jobbágyból soha nem lesz földesúr, sem földesúrból jobbágy. A két élethelyzet között áthidalhatatlan szakadék tátong, így az etika esetleges szimmetriája/aszimmetriája a gyakorlatban vizsgálhatatlan és bizonyíthatatlan.

A polgári fejlődés jelentős fejlődést hozott, de felszíni különbségek tömege nehezítette az etika szimmetriapróbáját. Egy péklegény és egy hivatalnok teljesen más ruhában járt, máshol lakott, máshol töltötte a szabad idejét, máshol szórakozott, másról társalgott, máshol vásárolt, és ez elfedte a kettőjük közötti hasonlóságokat.

A XX. század közepétől Nyugaton szinte mindenki fogyasztó és popkultúrfan, bennünket az ezredfordulóra ért utol ez a fejlemény. Az internet kiegyenlítette az információs különbségeket is, így aztán szabadon tükrözhetünk oda-vissza annak jegyében, hogy lényegileg mind egyformák vagyunk, bármelyikünkből bárki lehet, képességei, szorgalma és  hozzáállása szerint. Ha ez a gyakorlatban is megvalósul, meritokráciának fogjuk hívni.

2. Vállalkozás. Képzeld azt, hogy munkavállalóból vállalkozóvá lettél, és egy volt vállalkozó az alkalmazottad. Irodagépeket szervizelsz, javítasz, festékkazettákat cserélsz. Pontosabban, amíg te intézed a beszerzést és a háttérügyeket, alkalmazottad végzi a terepmunkát.

Meg vagy róla győződve, hogy a hátad mögött átver, meglop, becsap, stikában lóg, furmányosan szabotálja az üzletmenetet. Folyamatosan rajta tartod a szemed, bekamerázod a műhelyt, de az ügyfelek irodáját nem tudod bekamerázni. Ki tudja, hány maszek festékkazettát ad el a tieid helyett, hány javítást végez saját zsebre egy kiszállás alatt, és mennyi benzint visz haza a saját kocsijába? Folyamatosan többet tankol, mint ami az útnyilvántartás alapján indokolt. Úgy is mondhatjuk, hogy a te vállalkozásodon belül vállalkozik, tiéd a költség, övé a profit. Keresnél helyette mást, de nem találsz. A többi jelentkező is mind ilyen. Mi lenne, ha jobban megfizetnéd? Attól csak megjönne az étvágya. Mi lenne, ha üzlettárssá tennéd? Nincs pénze, hónapról hónapra él, hogy tudna beszállni? Mélyen magadba nézve, nem is szívesen osztoznál a mégoly "gyér" profiton. Belenyugszol az áldatlan helyzetbe, de azért minden ismerős vállalkozónak elpanaszolod, hogy az ág is húz, folyamatosan veszteséges vagy, csak úgy sikerül csökkenteni a ráfizetést, hogy vasárnaponként zárva tartasz... Fura módon, a körülményekhez képest egész jól élsz, ám elégedetlen vagy a vállalkozással és az  alkalmazotta(i)ddal.

Értelemszerű, hogy az alkalmazott tényleg lop-csal-füllent. Sérti az igazságérzetét, hogy az évről évre "nyomorgó" főnök terepjáróval jár, míg ő hónapról hónapra "túlfizetett" dolgozóként egy tízéves járgánnyal. A képességeivel és hozzáállásával ellenben nem talál jobb munkahelyet. Folyamatosan panaszkodik, hogy kevés a pénz, nem lehet megélni. Közben úgy tesz, mintha dolgozna, a főnök meg úgy, mintha fizetné. Kettejük között zsák-a-foltját kapcsolat, destruktív szimbiózis alakult ki.

Most képzeld azt, hogy te vagy az az alkalmazott, akit eddig kerestél. Szorgalmasan dolgozol, nem vered át a főnököt, nem maszekolsz saját zsebre. Csakhogy ilyen körülmények között piszok keveset keresel, és ezt jelzed is. A válasz: ha nem tetszik, elmehetsz. El is indulsz, minden állásinterjún hangsúlyozod, hogy szorgalmas, becsületes dolgozó vagy, olyan munkáltatót keresel, ahol partnernek tekintenek. Hosszabb távon a vállalkozásba is szívesen beszállsz. Néhány hét kereséssel megtalálod azt a munkahelyet, ahol egy-két év múlva már résztulajdonos vagy, döntéseket hozol. Kényelmesen megélsz a jövedelmedből. Elégedett vagy, és elégedett alkalmazottakkal dolgozol.

Történetesen te döntesz az új dolgozók felvételéről. Választhatsz, hogy olyat keresel, aki kevéssel beéri, és kiügyeskedi magának a többit, vagy olyat, aki megkéri a munkája árát, és értéket ad a pénzedért. Ha jobban belegondolsz, csak azt kell eldöntened, hogy elégedetlen vagy elégedett szeretnél-e lenni.