Tudományos fikciók

Miben hisz, aki a tudományvallásban hisz? És miben téved? Az emberi élet olyan tudománytalan, mintha be lennénk oltva a tankönyvi rendszerek használata ellen. A tudományvallás áldozata egy sor fikcióban hisz, saját gyártású szappanoperában tölti az életét. Íme a szappanoperát dokumentáló werkfilm.

1. fikció: az árképzés számításokon alapul.
Azt gondolhatnánk, hogy a fogyasztói ár úgy alakul ki, hogy a kereskedelmi lánc résztvevői a beszerzési árra ráteszik a szerény vagy kevésbé szerény százalékos haszonkulcsukat, mi pedig e százalékszámítás eredményét fizetjük (plusz x% ÁFA). Ezzel szemben minden sikeres kereskedő tudja, hogy üzletelni csak intuitíven lehet. Fogsz egy kelendő terméket, és annyiért adod, amennyiért megveszik. Ha ez sokkal több, mint amennyiért vetted, akkor jó kereskedő vagy. A matek ahhoz kell, hogy kiszámítsd, mettől kezdve veszítenél az ügyleten, de még ezt sem lényeges tudnod -- néha bukni fogsz, hogy megszabadulj egy be nem vált készlettől, ám a következő sikeres termékkel majd behozod. A folyamat egésze intuitív ügyeskedés, teljesen mellékes és esetleges benne a számolgatás.

2. fikció: a bankban tudományos pontosságú kamatot kapsz és fizetsz.
Úgy vélhetnénk, a bank kiszámítja, mennyit ér neki a látra szóló vagy a lekötött betét, és annyi kamatot fizet érte. Kiszámítja, mi a kihelyezett hitel kockázattal súlyozott kamata, és annyit számít érte. Tévedés. A látra szóló kamatból levonja a maga opportunista hasznát, mivel akkor sem akarod a párnacihában tartani a pénzedet, ha egy fillér kamatot sem kapsz - és lám, nagyjából ez a helyzet. A lekötött betétből a bank államkötvényt vásárol, és nagylelkűen továbbadja neked a kamat mintegy felét, attól függően, hogy mit kínál a többi bank. (Az időnként meghirdetett akciós kamatok mindig új betétre és az első egy-két hónapra vonatkoznak, te viszont nem fogod negyedévente más bankba vinni a pénzed, így a valóságban jóval kevesebbet kapsz.) Hitel esetén a bank beszorozza a betétesnek fizetett kamatot egy szép kerek számmal, és annyit számít a kockázatmentes (ingatlanfedezetű) hitelekért. A tényleges kockázattal járó hitelek esetén a szép kerek számot beszorozza a kockázattal, valamint egy "aranyos vagyok, hogy egyáltalán vállalom ezt a kockázatot" nevű tényezővel, amit intuitív módon állapít meg. Ezen kívül gyakori, hogy a betétoldalon 365 napos év alapján számít napi kamatot, hiteloldalon viszont 360 napos évet használ, ez plusz nyereség. Devizahitelnél nem forgat tényleges devizát, viszont úgy tesz, mintha folyósításkor devizát adna el neked, törlesztéskor pedig devizát venne tőled, zsebre vágva az árfolyamkülönbséget, mert úgy véli, nálad ezt is el lehet sütni, hiszen legfeljebb morogsz, de aláírod a szerződést.

3. fikció: a gázóra valami számodra is értelmezhető konkrét dolgot mér.
Tévedés, mert a gázművek nem köbméter, hanem a folyamatosan változó fűtőérték alapján számláz. A fűtőértéket viszont nem méri az órád, így valójában a szolgáltató kegyeire bízod magad.

4. fikció: legalább a villanyóra valami megfoghatót mér.
Csak annyiban, hogy a mért áramot megfoghatod, és ráz. Az óra nem a tényleges, hanem a névleges teljesítményt méri, ami jelentősen eltérhet a háztartási készülékeid által felhasznált energiától. A különbséget a vezetékek tökéletlenségéből adódó fáziseltolódás határozza meg, amit házilagosan nem tudsz mérni, bonyolult számításokkal határozható meg, és még bonyolultabb számítások alapján beépített kondenzátorral kompenzálható. Nem tudok olyan háztartásról, ahol ezt valaha vizsgálták és kompenzálták volna, így aztán fogalmad sincs, mennyit fogyasztasz valójában.

5. fikció: a vízóra azért tényleg pontos.
Elvben jobbak az esélyek, mert a víznél nem a hűtőértéket, hanem a köbmétert számlázzák, és nincs fáziseltolódás. Csak épp kis mennyiségekre eléggé pontatlan az óra. Ha poharanként engedsz ki tíz litert, arra kb. húsz litert fog mérni. A vízművek nem is tagadja, hogy így van, a konstrukcióból adódik -- szíveskedj nagy mennyiségeket átfolyatni rajta. Különben úgy jársz, mint a benzinkútnál, ahol csak az első kilövésig megbízható a mért érték, ha utána még csepegtetsz, akkor borravalót adsz a cégnek. Pontosabban a kutasoknak, akik egyikétől hallottam, hogy mióta ott van, még nem tankolt pénzért... Persze ezt a cég is tudja, és annyival kevesebbet fizet, így végül mégis a vállalatnak adsz borravalót.

6. fikció: a fogyasztóvédelem majd segít.
A fogyasztóvédelem olyan jogszabályok alapján dolgozik, amelyeket a konstrukciós pontatlanságokkal nagyjából tisztában lévő emberek írtak, ebből következik, hogy a fenti anomáliák legálisak, nincs rájuk fogyasztóvédelmi orvosság.

7. fikció: sebaj, majd jön Sandokan, a Maláj Tigris.
Tévedés, semmiféle népi mozgalom nem segít, felesleges Tenkes Kapitánya frontot gründolni. Olvasd el újra az 1. pontot. Minden szolgáltató annyit számláz, amennyit a fogyasztó hajlandó fizetni. Ha pontosabbak lesznek a műszerek, akkor kevesebbet fognak mutatni -- és annyival emelkedik az egységár, hogy kijöjjön a végösszeg. Az árképzés nem matematikai, hanem opportunista.

Akkor mégis miért alacsonyabbak az árak egyes országokban?
1. Mert tudatosabb a lakosság, és csak a szerény opportunizmust tűri. 2. Mert jobb a közvélemény érdekérvényesítő képessége. 3. Mert nagyobb az ország, így olcsóbb a beszerzés. 4. Mert erősebb a verseny.

Nem véletlenül tettem utolsó helyre a versenyt, a többi tényezőnél jóval kisebb a szerepe. Németországban, Franciaországban vagy Nagy-Britanniában nem azért nem pisilnek az emberek az utcán, mert sokan vannak, vagy mert nagy a verseny, és az otthon pisilők kiszorítják az utcai konkurenciát, vagy mert minden bokorban kamera van, vagy esetleg vizelet-DNS alapján utolérik a normaszegőket. Azért nem pisilnek az utcán, mert egyrészt elérhető távolságon belül van nyilvános WC, másrészt a társadalom minden szinten ragaszkodik bizonyos alapvető normákhoz, gyermekkortól azokra idomít, nyomásgyakorlással kikényszeríti a betartásukat. Talán mondanom sem kell, hogy a normakövetés és kikényszerítés nem tudományos, hanem érzelmi-intuitív alapon történik. Ha majd mi is minden szinten ragaszkodunk bizonyos alapvető normák betartásához, akkor egyszer csak több pénzünk lesz, hogy megvegyük az olcsóbb áron kínált jobb minőségű termékeket. (Nekem például sikerült Németországban egy év alatt kétszer is olyan márkás hajszárítót vennem, ami stabilan annyiba került, mint nálunk egy olcsó darab, csak éppen jóval jobb minőségű, és tartósabb. Sosem került hazai forgalomba, és blogom célja többek között, hogy számunkra is elérhetővé váljon. Ez kizárólag a kollektív érdekérvényesítő képességünkön múlik.)

A fentiek kiragadott példák, életünk tele van hasonló fikciókkal. Az átlagember intuitív, esze ágában sincs komplex képletek beszerezhetetlen paraméterei után kajtatni, így a poszt inkább a tudomány vakbuzgóihoz szól, miheztartás végett -- valamint a közvélemény azon részéhez, amelyik e vakbuzgókat tekinti irányadónak, és partvonalra szorítana mindent, ami szerintük politikailag inkorrekt, lebeszélve a társadalmat a józan ész használatáról.

A körülöttünk működő tényezők (pongyolán: a "valóság") megismeréséhez és kezeléséhez egy nap alatt megtanulható tudományos ismeretekre, valamint nagy adag józan észre, intuícióra és a közösség iránti érzelmi elkötelezettségre van szükség.