... annyiért adnám az operációs rendszeremet, amennyiért egy sikerkönyvet szoktak. A Windows a fejlesztő munka nem tökéletes, de elég szép eredménye ahhoz, hogy legtöbbünk hajlandó legyen megvenni az alapváltozatot egy vastagabb bestseller áráért. A fejlettebb változatokat egy-egy minőségi magazin árának megfelelő felárral, cégeknek kétszeres szorzóval kínálnám, és mindenki elégedett lenne.
Nagyjából annyiszor több vásárlóval rendelkeznék, ahányszor olcsóbban árulnám a szoftvert. Ebből nem következik, hogy kifejezetten megérné nekem az olcsóság. Több vásárló többet reklamál és észrevételez, több emberrel foglalkozni többe kerül. Igaz, közvetlen letöltéssel sok költséget spórolnék meg, nem lenne szükségem paranoiás biztonsági megoldásokra, nem kellene szoftverrendőrséggel fenyegetnem az emberiséget, és a megfizethető frissítéseket (vékony bestseller áron) többen és gyakrabban vennék meg, mint ma, de így is csak nagyjából nullszaldóra számíthatnék a Microsoft főrészvényeseként. Nincs döntő pénzügyi érv az árcsökkentésre.
Ám ha nemrég ígéretet tettem, hogy jótékony célra adományozom hatalmas vagyonom felét, ez arra utal, hogy magam sem bízom az aktuális üzleti modell helyességében, és kerülőúton szeretnék nagyobb erkölcsi tőkét szerezni a Microsoft termékek árán háborgó emberiségtől. A nullszaldós megoldás előnye, hogy adakozás nélkül elérhetem ezt a célt. Amennyiben kitartok a jelenlegi konstrukció mellett, az utókor úgy emlékszik majd rám, hogy vagyonom felével bizonyítottam, nem is vagyok olyan rossz ember, amilyennek egész életemben tartottak. Reális árképzéssel viszont elérhetem, hogy már életemben nagy újítóként, az emberiség jótevőjeként emlegessenek, aki megérdemli a vagyonát. Bill Gates helyében nem haboznék.
(A posztot Ubuntu Linux 12.04 alatt írtam.)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése