2014. szeptember 1., hétfő

Járt-e Péter Rómában?

Rázós kérdés ez a kereszt(y)én(y)ek számára, mert ha a válasz igen, akkor látszólag a pápai tekintély folytonosságára hivatkozó egyetemes (katolikus) keresztények kerülnek fölénybe. Ha a válasz nem, az mintha a pápai tekintélyt érvénytelennek tartó protestáns keresztyéneknek kedvezne. Vagy ez csak a látszat?

Írásom célja nem a felekezeti ellentétek növelése, hanem a józan ész alkalmazása. Számomra egyenrangú keresztény mindenki, aki őszintén igyekszik követni Jézus tanítását és betartani a két fő parancsot (szeresd Istent teljes erőddel/szíveddel/elméddel, valamint szeresd embertársadat, mint önmagadat). A két fő parancsot józan ész nélkül nem lehet betartani, ezért vizsgálom módszeresen, hogy mit mond a józan ész a különböző kérdésekről, akár a legrázósabbakról is.

Protestáns keresztyén körökben bevett nézet, hogy szent Péter nem lehetett Róma püspöke, vagyis az első pápa, mert be sem tette a lábát Rómába. Legalábbis a Bibliában sehol nem szerepel, hogy Rómába ment volna, vagy hogy ott bármit tett volna. Meglepő, de így van. Mindössze Péter I. levelének a végén szerepel, hogy üdvözletét küldi Babilonból, ami a kortársak számára világos utalás lehetett Rómára. Szó szerint akkor sem Róma. Ha Rómát akart írni, miért nem írt Rómát? Egyes feltételezések szerint a keresztényüldözések miatt kódolta a városnevet, hogy csökkentse a lebukás veszélyét. Természetesen ezt nem kötelező elfogadni.

Viszont Babilon abban a korban jelentéktelen hely volt, számottevő keresztény közösség nélkül, Péternek nem volt oka ott tartózkodni és üdvözletet küldeni. Harmadrészt, Babilon a zsidóság számára a bálványimádás, a templomi prostitúció és szexuális szabadosság, a züllöttség szimbóluma volt évszázadokon át (mint Ácháb király és felesége, Izebel, a "babiloni szajha" sorsa jelzi, Királyok I. 16:29-33, Királyok II. 9:30-37), és Jézus korára Róma kapott hasonló megítélést. Negyedrészt, protestáns körökben ma is előfordul, hogy a római pápát, illetve a katolikus vezetők erkölcsiségét a babiloni szajhához hasonlítják, ami szintén a Babilon=Róma feltevést erősíti. Összességében tehát négy érv is szól a mellett, hogy Péter tényleg Rómát nevezhette Babilonnak, ám akárhogy forgatjuk ezeket az érveket, a Bibliában nem szerepel szó szerint, hogy járt volna Rómában.

Egyetlen irat számol be róla, hogy Péter Rómában tevékenykedett, elfogták, keresztre feszítették, és Jézus iránti tiszteletből kérte, hogy fejjel lefelé feszítsék meg. Ez az irat egy apokrif dokumentum Péter cselekedeteiről (letölthető magyarul is .rtf formátumban). Vannak benne vitatható részek, miszerint Péter varázslópárbajban legyőzte volna Simon mágust, ezért érthető, hogy nem került be a Bibliába. Kérdés, hogy egy apokrif irat alapján elhisszük-e, hogy Péter tényleg járt Rómában. Nem hisszük el, hiszen egy megbízhatatlan dokumentum nem dokumentum. Ha bizonyos részek tekintetében nem bízunk benne, miért adnánk hitelt neki más tekintetben? Tetszik vagy sem, hiteles dokumentumokkal nem igazolható, hogy Péter valóban járt volna Rómában.

Game over? Ne olyan hevesen. Nézzük meg, mit tudunk Péterről a Biblia könyveiből.

1. Péter az egyetlen, aki elindul Jézus felé a vízen. (Máté 14:24-32)

2. Péter az egyetlen, aki megmentené Jézust a kereszthaláltól. (Máté 16:21-23)

3. Péter az egyetlen, aki karddal is harcolna Jézusért. (János 18:10-11)

4. Péter, János és Jakab tartozik abba a belső körbe, amely elkísérheti Jézust a hegyre, és megláthatja a színeváltozását, hallhatja a mennyei szózatot. (Márk 9:2-13)

5. A feltámadás hírére Péter és János együtt szalad megnézni az üres sírt - igaz, János a fiatalabb, így előbb ér oda. (János 20:1-10)

6. Amikor a Tibériás taván halászó apostolok felismerik a feltámadt Jézust, egyedül Péter ugrik a vízbe, úgy siet hozzá a partra. (János 21:4-14)

7. Máté evangéliuma szerint Péter kimondja, hogy Jézus az élő Isten fia, amire Jézus kősziklának nevezi Pétert, majd azt mondja, hogy erre a kősziklára alapítja az egyházát (Máté 16:18). Egyes magyarázók szerint a két kőszikla nem azonos, mert görögül az egyik Petrosz, a másik pedig petra. Vagyis Jézus azt mondja, hogy te Petrosz vagy, és én erre a petrára alapítom az egyházamat. Petrosz=(mozgó) kő, petra=fix szikla. Ebből akár arra is juthatunk, hogy Jézus nem konkrétan Péterre, hanem arra a sziklaszilárd hitre alapítja az egyházát, hogy Ő az élő Isten fia, és puszta véletlen, hogy ezt pont Péter jelenti ki. Tény azonban, hogy éppen Péter jelenti ki.

8. Szintén Máté evangéliumában szerepel, hogy Jézus Péternek adja a mennyek országának kulcsait, amit megköt a földön, az meg lesz kötve a mennyben, amit elold a földön, az el lesz oldva a mennyben is. (Máté 16:19). A kulcsok átadása az ókorban a hatalom/hivatal jelképes átadását jelentette. (Pl.: Izajás 22:19-23) Ha tehát valaki szerint Jézus nem hatalmat/hivatalt, hanem egy kulcscsomót adott át Péternek, az méltányolhatja, hogy Jézus senki másnak nem adott ilyesmit, csak Péternek.

9. János evangéliuma szerint a már feltámadt Jézus arra kéri Pétert, hogy legeltesse a juhait és bárányait. (János 21:15-17) Ez azt jelenti, hogy a messiáshívők közösségének ő legyen a pásztora. A szó szerinti magyarázatot keresők figyelmét felhívom arra, hogy a feltámadt Jézusnak nem volt birkanyája, így nem kérhette fel számadó juhásznak Pétert, a mondata csakis átvitt értelemben hangozhatott el. (Lásd: Sámuel II. könyve 5:2-3)

10. Jánosnál szerepel az is, hogy Jézus megjövendöli Péter halálát, miszerint ha majd öreg lesz, kiterjeszti a karját, mások övezik fel, és oda viszik, ahová nem akar menni. E szavakkal jelezte, hogy milyen halállal dicsőíti majd meg Istent. (János 21:18-19) Ez a mondat Péter kereszthaláláról szól, mégpedig olyan megközelítésben, hogy az már bekövetkezett, ahogy Jézus előre megjósolta. A jóslatot szó szerint értelmezve persze akár arra is gondolhatnánk, hogy Péterből öreg korára csősz lett, nem szeretett munkaruhába öltözni, és madárijesztőként halt meg egy szántóföld szélén. Miért ne? Ahogy Babilon nem Róma, a Petrosz nem petra, a kitárt kar is jelenthet mást, mint keresztre feszítést. Talán egyetértünk abban, hogy ezzel átlépnénk az abszurditás határát.

11. Az apostolok cselekedeteinek első felében - mielőtt Pál a színre lépne - Péter a főszereplő. Megtudjuk, hogy Péter a Messiás jeruzsálemi híveinek egyik szószólója, (ApCsel 3:11-26, ApCsel 4:8-12)

12. a pogányok, héberül gójok térítésére isteni megbízást kapott apostol, (ApCsel 15:4-11)

13. akinek látomása támad arról, hogy a judaista tisztasági törvények érvényüket vesztették, (ApCsel 10:9-16)

14. aki látja, amint a Szentlélek leszáll a megtérő gójok fejére, (ApCsel 10:44-48)

15. és aki szakít a hagyományos judaista felsőbbrendűség-tudattal, ettől kezdve minden népet egyenlőnek tekint. (ApCsel 10:34-36, ApCsel 11:12-18)

Péter az első egyetemesen, demokratikusan, toleránsan gondolkodó keresztény, Jézus jól tudta, hogy kit választ. Előzőleg személyre szabott vezetőképző tanfolyamot is tartott neki.

16. Aki első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája - mondja a Messiás, és jó okot ad Péternek arra, hogy ne bízza el magát. Júdás árulása után hozzá fűződik az Evangéliumok legszégyenletesebb epizódja: háromszor is megtagadja Jézust, akit előzőleg Messiásnak, az élő Isten fiának nevezett, sőt kikérte magának, hogy valaha megtagadná. (Máté 26:33-35, Máté 26:69-75)

17. Jézus előre megmondja nem csak az előzőeket, hanem azt is hogy Péter meg fogja bánni, hogy megtagadta, és megtérve erősíti majd a többiek hitét. (Lukács 22:31-32)

18. Jézus a feltámadása utáni harmadik megjelenésekor azt kérdezi Pétertől, hogy jobban szereti-e, mint a többiek, és Péter tapintatosan nem vágja rá, hogy persze, hogy sokkal jobban szereti a többieknél, hanem szerényen újra, sokadszor is hitet tesz mellette. Így bizonyítja a rátermettségét, Jézus ez után a pszichológiai alkalmassági vizsga után bízza meg az egyház vezetésével. (János 21:15)

Mindezt nem spekuláció alapján, hanem a Bibliából tudjuk Péterről. Ha ez nem egy alkalmas és ténylegesen megbízott egyházfő portréja, akkor kié?

Tudjuk azt is, hogy Pétert szentnek tartották, ez pedig feltételezi az életének és halálának ismeretét. Mivel e tekintetben kizárólag olyan adatok állnak rendelkezésünkre, amelyek szerint Rómában fejjel lefelé keresztre feszítették, vagy elhisszük, hogy így volt, vagy azt kellene mondanunk, hogy nem tudjuk, minek alapján lett szent, azaz nem is szent.

Ha elfogadjuk, hogy Péter szent volt, akkor kénytelenek vagyunk a kereszthalálát is elfogadni, és ellenkező adat híján a kereszthalál helyszínét sem tehetjük máshová, mint Rómába. Bár megjegyzem, hogy ha Péter történetesen Babilon püspöke lett volna, attól még mindig lehetne érvényesen pápa, vagyis pusztán Rómát vitatva nem jutnánk előbbre. Péter trónfosztása nem állhat meg félúton: csak úgy következetes, ha Péter nem volt kiemelt tanítvány, nem egyedül ment Jézus felé a vízen, nem ő mondta ki egyedül, hogy Jézus az élő Isten fia, nem kapott jelképes kulcsot Jézustól, sem megbízást a bárányai legeltetésére, Jézus nem jósolta meg a kereszthalálát, nem Péter térítette elsőként a gójokat, nem ő foglalt állást a velük kapcsolatos kérdésekben, nem tudjuk, merre járt, hogyan halt meg, ezért sem szent, sem püspök, sem pápa nem volt, és végül, mellesleg, azt sem tudjuk, hogy járt-e Rómában. Ez elméletileg lehetséges, csak jelentősen át kell hozzá írnunk a Bibliát, ami, lássuk be, nem túl szerencsés ötlet.

Főleg azért, mert Péter életéről és haláláról a kereszténység első évszázadaiban egyáltalán nem volt vita. Nem kerültek elő egyre másra alternatív pápák, akik Jánosra, Mátéra, Márkra vagy a többi apostolra hivatkozva állították volna, hogy Jézus valójában nem Pétert, hanem egy másik tanítványt tett első pápává, akinek ők a jogos örökösei. Nem lépett fel babiloni pápajelölt azt állítva, hogy nem is Róma, hanem Babilon a pápa igazi székhelye. Soha senki nem állította, hogy Pétert nem feszítették keresztre, sem hogy ez máshol történt volna, mint Rómában. Azt sem állította senki, hogy Jézus nem Pétert jelölte ki vezetésre, vagy hogy senkit sem jelölt ki.

Senki nem állt elő hasonló ötletekkel... nagyjából 1500 évig, amikor a protestáns elszakadási törekvések miatt ez hirtelen hasznossá vált. Azóta terjed a sommás vélelem, hogy Péter be sem tette a lábát Rómába. Viszont a protestánsok nem vállalkoztak a Biblia átírására, nem húzták ki az összes, Péterre vonatkozó részletet. Alulbecsülték a feladatot: a pápaság lényege valójában nem a székhely, hanem a Jézustól kapott megbízás sok-sok szálon megjelenő összefüggésrendszere. Olyan gazdag és bonyolult szövet ez, amelyet nem lehet utólagos foltként betoldani, és amelyből nem elég kihúzni egy szálat, hogy felbomoljon.

Két következetes forgatókönyv közül választhatunk. Az egyik szerint Péternek nem volt Jézus körül kiemelt szerepe, Jézus nem bízta meg semmivel, amivel az összes tanítványát ne bízta volna meg, Péter életéről és haláláról semmi olyat nem tudunk, ami igazolná, hogy ő lett volna az első pápa, vagy hogy szent lenne. Sok egyéb mellett azt sem tudjuk, hogy járt-e Rómában. Ez a forgatókönyv egy új, lényegesen vékonyabb Bibliát feltételez, amelyet valakinek meg kellene írnia.

A másik következetes forgatókönyv szerint Péter különleges szerepet játszott Jézus körül, hozzá kapcsolódnak a hitnek és lelkiségnek olyan egyedülálló cselekedetei, amelyek alapján Jézus őt bízta meg az egyház vezetésével, és Péter a megbízatásnak Rómában tett eleget, ahol a kereszthalállal szentté vált, ő testesíti meg a Jézustól kapott pápai tekintély folytonosságát.

A két forgatókönyv közül ki-ki válasszon belátása szerint. Mint említettem, nem célom a felekezetek közötti feszültségek élezése. A kereszt(y)én(y) egység csakis önkéntes belátáson alapulhat, és talán nem az én életemben valósul meg újra. Mindössze azt igyekeztem bemutatni, hogy ha következetesen gondolkodunk, az újraegyesülésnek mintha kevesebb észbeli akadálya lenne, mint a sokféleségben maradásnak.

16 megjegyzés:

  1. Az írásod az újszövetség igen gyenge ismeretéről tesz bizonyságot. Ami ugye nem baj,ha az ember nem kérkedik az ellenkezőjével. Hogy Péter járt-e Rómában, volt-e Róma püspöke, illetve ott végezték-e ki őt, valójában semmilyen jelentőséggel nem bír a pápaság szempontjából. Az valójában ennél sokkal bonyolultabb kérdés, ami nem csak bibliai, hanem történelmi ismereteket kíván meg. Én úgy látom, hogy a poszt valójában nem is arról szól, hogy Péter járt-e Rómában, hanem arról, hogy lehetett-e Péter az első pápa. Én ajánlom neked, hogy olvasd el a Galáciaiaknak írt levél második fejezetét, amiben arról van szó, hogy miként osztják fel az apostolok a működési területüket, valamint ajánlanám, hogy nézz utána jobban, hogy miként működtek az első századi gyülekezetek, és mit jelentenek a presbiter és a püspök szavak, illetve milyen szerepük volt e címeket viselő férfiaknak

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm az észrevételt. Ha konkrét ellenérveid vannak, írd le őket, hadd okuljak én is az olvasókkal együtt.

      A galatákhoz írt levél 2. fejezete szerint Pál hirdetett volna a gójoknak, Péter pedig a judaista testvéreknek. Ez ellentmond az apostolok cselekedetei 15. fejezet 6-10-nek, amely szerint Péter is a gójok térítésére kapott megbízást, mégpedig Pálnál korábban. Ezt erősíti az ApCsel 10:9-16 és 10:44-48 is.

      Ha egészen pontosan meg kellene fogalmaznom, hogy Róma vagy a pápaság-e a poszt lényege, akkor egyik sem, hanem az, hogy Jézus alapított-e egyházat, és annak első vezetőjéül kinevezte-e Pétert (bárhogy is hívjuk azt a vezetőt, aki legelteti Jézus juhait). Minden jel szerint Jézus tényleg alapított egyházat, és tényleg kinevezte Pétert az első vezetőjének, Péter lelki fejlődésének és tanúságtételeinek hosszú, részletes és összefüggő bemutatása is ezt valószínűsíti.

      A poszt nem akar senkire ráerőltetni semmit, az összegyűjthető adatokat igyekeztem összeszedni, és az összefüggéseket végiggondolni. Következésképp ha neked vannak saját elképzeléseid, adataid, összefüggéseid, szeretettel várom őket, lehetőség szerint konkrét hivatkozásokkal. Több szem többet lát.

      Törlés
  2. Saját elképzelésem nincs, csupán a száraz tények, amiket olvastam. Valóban Péter volt az, aki feladatul kapta, hogy pogányoknak hirdesse az evangéliumot és megkeresztelje őket. De ez nem területhez, hanem nemzetiséghez kötött feladat volt. Péter nem azt a feladatot kapta, hogy menjen és a római birodalom nyugati felében végezze a szolgálatát, hanem azt,hogy KEZDJE el a pogányok térítését. Ezt Péter meg is tette Cezáreában, ami a legjobb tudásom szerint még Izrael. Tehát a feladata, a kulcs használata nem területi jellegű volt.Neki egy római százados keresztelésével el kellett kezdenie a pogányok térítését. Ezek után továbbra is olyan területen szolgált, ahol ugyan pogányok laktak, de elsősorban zsidók között tette.hiszen Pál maga mondja el, hogy míg Pálé a körülmetéletlenség, addig Péteré a körülmetéltség. Persze ez nem jelent kizárólagosságot, hiszen Pál is beszélt zsidóknak a maga területén, illetve Péter is nem zsidóknak. De ez az egész önmagában nem zárja ki azt,hogy Péter ne lehetett volna Rómában, illetve ne ott végeznék ki. De ennek az ég világon semmi jelentősége nincs. A cselekedetek könyvéből az derülki, hogy Péter valóban a munka élére állt. Ezzel nekem semmi bajom, tőlem lehetett vezéralakja a kereszténységnek, de az is kiderül, hogy volt amikor ez a szerep Jakabé volt Jézus testvéréé. Szóval én azért nem tenném a nyakam arra, hogy Péter élete végéig egyszemélyes vezetője volt az egyháznak. Nekem inkább demokratikusnak tűnik az egyház működése.
    Namost az, hogy egy gyülekezetnek volt EGY püspöke, az nem első századi találmány. Jóval későbbi. Az újszövetség egyértelműen arról beszél, hogy egy városban a gyülekezetnek PÜSPÖKEI voltak.Tehát több. És sehol nem olvasunk arról, hogy valamelyik feljebbvalója lett volna a többinek. A bibliát olvasva nekem inkább úgy tűnik, hogy a gyülekezetek az általad oly szeretett demokratikus elvek alapján működött, és kizárták az egyszemélyes vezetést. Tehát Péter akárhol szolgált püspökként, az semmit nem jelent, mert csak egy volt a sok püspök közül. Sehol nem olvasunk arról, hogy valamelyik gyülekezet magasabb rendű lett volna a többinél, illetve arról sem, hogy bizonyos püspökök nagyobb rangnak örvendtek volna, mint mások. Az általad propagált cím, hogy pl Róma püspöke, vagy Antiokhia püspöke stb nem az újszövetségi kor, hanem későbbi kor terméke. Mindenesetre mindenféleképp Péter halála után alakult ki ez a rendszer. Magyarán Péter, mégha akart volna sem tudott volna Róma püspöke lenni, esetleg róma püspökei közül egy. Már ha ott élt Rómában, amire ugye semmi bizonyíték nincs. Mert az, hogy odavitték és ott kivégezték, az pont nem jelenti azt, hogy Rómában élt

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm az adatakat, nem látok feloldhatatlan ellentétet a te elképzelésed és az általam valószínűsített között.

      Jézus Péternek adja a kulcsokat, és megbízza a juhai legeltetésével. Ez ószövetségi nyelven hivatalt és királyságot jelent. Ha elfogadjuk ezeknek az evangéliumi részeknek a hitelességét, akkor egyedül Péter kapott földi hivatalt és hatalmat, senki más, formálisan mindenki más Pétertől kap földi hivatalt és hatalmat.

      Ennek ellenére azt látjuk, hogy az apostolok a szentlélek folyamatos vezetésére támaszkodnak, vagyis Péter olyan földi egyeduralkodó, aki maga fölött elismeri a Szentlélek/Jézus/Isten uralmát. A gyakorlatban ez demokratikus viselkedést eredményezett. Péter egyszer sem mondta, hogy a Szentlélek csak az övé, és ő mondja meg a többi tanítvány ellenében, hogy mit sugallt valósan, és mit nem.

      Ezt a rendszert meritokráciának nevezhetjük, mivel Péternél a merit (érdem), és ezt a többiek elismerik, ezért első számú vezetőnek tekintik, akivel azonban bármikor lehet vitatkozni. A meritokrácia a demokráciának az a belátó változata, amelyben a tényleg alkalmasak vezetnek, és amíg alkalmasnak bizonyulnak, a többiek addig önként követik őket, közben igyekeznek ők is kitűnni az érdemeikkel.

      Nekem úgy tűnik, hogy vagy utólagos betoldásnak kellene tekinteni a kőszikláról, a kulcsokról és a juhok legeltetéséről szóló részeket, amelyek jól passzolnak Péter életrajzához és jellemfejlődéséhez, vagy ha elfogadjuk a kősziklát, a kulcsokat és a juhok legeltetését, akkor nem kellene visszariadni attól, ami belőlük logikusan következik.

      Ez azonban csak önkéntes belátáson alapuló döntés lehet.

      Törlés
    2. Az az igazság, hogy nálam simán belefér, hogy Jézus valóban Pétert bízta meg az egyház vezetésével. Ha őszintén akarom nézni a kőszilkás részt, és a cselekedetek könyvének első felét, akkor valóban lejön az a kép, hogy Péter volt az első számú ember az egyházban. Viszont pál fellépésétől, illetve már a Jeruzsálemi "zsinatnál" úgy tűnik, hogy ez a szerep már a múlté, és Péter a feladatát elvégezve beállt a sorba. Semmi jel nem utal arra, hogy Péternek vezető szerepe lenne az apostolok között. Sőt inkább úgy tűnik, hogy a központi vezetésnek sincs semmi jele. Magyarán a gyülekezetek bizonyos autonomiának örvendtek, amely önálló működést eredményezett. Bevallom,hogy még az is elképzelhető, hogy a 12 apostol idővel kiszállt az egyházi vezetésből, és átadta másoknak ezt. Hiszen a jeruzsálemi "zsinat" már nem az apostolokról szólt. Nekem úgy tűnik, mintha Péter csupán tanácsadó lenne, és a döntést pedig olyan ismeretlenek hozzák meg, akik már nem tartoznak a 12 közé. Hiszen egyedül Péter van megemlítve az eredeti apostolok közül

      Törlés
  3. Az újszövetségben a presbiter(vén) és a püspök(felvigyázó) egymás szinonímái. olvasd el a Csel 11:30, 20:17, az 1 Tim 3:1-7 és a Titusz 1:5-9 részeket. Most csak ezek mentek fejből. Megvan neked a Szántó Konrád által készített Katolikus egyház története című könyv? Ott ezt a témát az író alaposan kitárgyalja. És mivel katolikus íróról van szó, talán nagyobb hitelt adsz neki

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyobb hitelt adnék neki, mint a Bibliának? Szerintem nem jó ötlet.

      Ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy a kulcsok és a juhok legeltetése presbiteri, püspöki vagy pápai megbízatás, akkor te mit válaszolsz?

      Törlés
    2. Mivel olvastam dr Szántó könyvét, és van némi rálátásom az újszövetségi gyülekezetek működésére, ezért ha a könyvben leírt adatokat összeveted az újszövetséggel, akkor sok különbséget nem fogsz látni. Szántó Kornél is elismeri, hogy az első két században, de különösen az elsőben, a gyülekezetek nem úgy működtek, mint néhány évszázaddal később. Azaz egy gyülekezetnek sem volt püspöke.
      A pápai megbizatásról nem tudok mit mondani. Arról nem szól az újszövetség. Ellenben a presbiteri és püspökiekről igen. De az nem olyanmint Péter személyes megbizatása a kulcsokról. Szerintem a kulcsok "felhasználása" után Péter különleges megbizatása végetért

      Törlés
    3. Javaslom, hogy maradjunk annál, amiről ténylegesen szólnak az Evangéliumok: Péter kulcsokat kap a mennyek országához, és megbízást Jézus juhainak legeltetésére. Az Ószövetségben a kulcs hivatalt, a legeltetés királyságot jelent (Sámuel II. 5:2-3).

      Lehet vitatni, hogy ezek a részek eredetiek-e, de nem célszerű őket említés nélkül átlépni. Hogy a mennyek országának kulcsai csak egyszer használatosak lettek volna? Érdekes elmélet, kifejthetnéd. A legeltetés is egy szezonra szólhatott, aztán legeltessen más, vagy ne legeltessen senki?

      Az lehetséges, hogy Péter annyira meritokrata volt, hogy nem fitogtatta a hatalmát, egyszerűen elfogadták, hogy ő a vezető, és nem harciaskodtak vele szemben. Péter annyira tapintatos volt, hogy amikor Jézus azt kérdezte tőle, jobban szereti-e a többieknél, Péter nem mondja, hogy naná, hogy sokkal jobban. Azt mondja, hogy tudod, Uram, hogy szeretlek, vagyis ő nem helyezte magát senki fölé, mások helyeződtek alá, és a mindennapokban a Szentlélek irányított. Tekintve, hogy a őskeresztények gyakorlatilag a mártírhalálért versenghettek volna egymás között, nem is akkora erény, hogy önmérsékletet tanúsítottak ezen a téren.

      Amint a kereszténységgel nem csak üldöztetés járt, a hatalom is fontosabb kérdéssé vált számukra, addigra kristályosodhatott ki, hogy aki első, azaz szent Péter utódja, az pontosan miben és hogyan irányít.

      Csak hangosan gondolkodom: vajon a nagy egyházszakadás idején a bizánciak azt mondták, hogy szent Péter smafu, vagy azt, hogy az ottani pátriárka szent Péter valódi örököse? Ha az utóbbi, akkor ők is Péter pápasága mellett foglaltak állást.

      Szintén érdekes kérdés, hogy a mai demokratikus viszonyok között mi (lenne) az első számú keresztény vezető meritokrata szerepe, ami általánosan elfogadottá tenné őt.

      Törlés
  4. Az evangéliumi idézetek szerintem megkérdőjelezhetetlenül alátámasztják, hogy Jézus szándéka az volt: Péter legyen a tanítványok és a későbbi tanítványok vezetője. Ha az Apostolok Cselekedeteiből úgy tűnik, hogy később (Pál sok szereplése kelti elsősorban ezt az érzést) Pétert háttérbe szorították, akkor ez semmiképp nem történt Jézus szándékának megfelelően, hanem épp annak ellenére - és ebben az esetben a későbbi egyházszervezet (vagyis a keresztény gyülekezetek nagy többsége) kiköszörülte a csorbát, és elfogadta Péter ill. az utódainak megválasztott püspökök vezetését. De erre a háttérbe szorulásra igazából nincs meggyőző bizonyíték az ApCselben. Más források pedig nagyon gyéren állnak rendelkezésre az első keresztény századból, tehát a történészek csak tapogatóznak, amikor megpróbálják leírni ezt a nagyon vegyes, formálódó közösséget. Ezért érzem gyenge érvnek Péter vezető szerepe ellen az egyháztörténészekre hivatkozást. Az evangéliumok sorai teljesen egyértelműek, amelyeket nem módosít utólag az egyháztörténelem. Az már egy más - protestáns - kérdés, hogy ez a vezető szerep Jézus szándéka szerint átörökítődik-e Péter utódaira. A keresztények nagy többsége úgy gondolta, hogy igen.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Péter vezető szerepére semmi bizonyíték nincs. Csupán spekuláció, amit a katolikus egyházon kívül senki nem fogad el. Ha pedig az Apcselre hagyatkozunk, akkor egyértelműen nincs szerepe Péternek

      Törlés
    2. Jézus messiásságára, csodatételeire és feltámadására sincs semmi bizonyíték. Ez csupán spekuláció, egyes judaisták véleménye, amit a keresztényeken kívül senki nem fogad el. Ilyen a homo sapiens: spekulál, spekulál...

      Érdekes kombináció, amikor a homo sapiens elhiszi egyes judaistáknak, hogy Jézus a Messiás volt, csodákat tett és feltámadt, de nem hiszi el ugyanezen judaistáknak, hogy a Messiás megbízta Kéfás nevű tanítványát az egyháza vezetésével. Most akkor szavahihetők e judaisták, vagy sem? Ez egyéni döntés kérdése.

      Köszönöm, hogy elmondtad a véleményedet.

      Törlés
  5. Nincs elég erős bizonyíték se pro se kontra. De ha a pápaság intézménye nem áll ellentétben az Újszövetség szellemével, akkor miért ne fogadnánk el a kialakult hagyományt?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem önmagával a kialakult hagyománnyal semmi bajom. Azt tartom bajnak, mikor egy évszázadok alatt kialakult intézményt a Szentírásból akarnak kihúzni. A hagyomány szép és jó dolog, de csak részleteit lehet igazolni a Bibliából. Ezért ne akarjuk belemagyarázni a hagyományt abba, ami nincs benne

      Törlés
    2. A Szentírásból történő igazolás erőltetését én sem tartom jónak, de nyilván ez egy válaszreakció arra, hogy a protestánsok ugyanilyen erőltetett módon igazolva támadják a pápaság intézményét. Ha mindkét fél elfogadná, hogy ez egy a Szentírásból közvetlen módon nem levezethető, de azzal alapvetően ellentétben sem álló hagyomány, akkor sok fölösleges vitától megkímélhetnénk magunkat.

      Törlés
    3. :) Egyetértünk. A protestánsok sem tudnak már sokmindent levezetni a Bibliából. A sola scriptura már csak egy szalmabáb. A legtöbb protestáns egyház fuldoklik a saját hagyományában, miközben a katolikus egyházat szidja a hagyományok miatt

      Törlés