Baloldali források, többek között a nol.hu szerint mintegy 50-60 ezren tüntettek ma az Orbán-kormány ellen. Ez egész szép szám, főleg, ha figyelembe vesszük a szemerkélő esőt.
A tiltakozók egyik kezdeményezésével határozottan szimpatizálok: jövő márciusra alternatív miniszterelnököt akarnak választani. Jó ideje sürgetem, hogy az ellenzék alkosson konkrét alternatívát, állítson fel árnyékkormányt. Remélem, a miniszterelnök mellé minisztereket is választanak, és ők kreatívabb programot alkotnak annál, mint hogy vissza kell csinálni az Orbán-kormány minden intézkedését, és vissza kell térni oda, ahol 2010-ben a baloldal abbahagyta.
A görögök is tudták, hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba belelépni, hiteleset, újat pedig nagyon nehéz mondani a 2002-2010-es időszak után. Legalábbis minden konkrétum épp úgy kritizálható, ahogy most az Orbán-kormány intézkedései.
Nem kevés párhuzamot fedezhetünk fel a brit és a magyar helyzet között. A baloldali Labour tandíj bevezetését, az egészségügy részleges megversenyeztetését tervezte, és a rossz gazdasági helyzettel együtt ez lett a veszte -- meg aztán 12 év kormányzás után egyszerűen ráuntak a választók. A jobboldali Tory-LibDem koalíció azzal nyert, hogy nem lesz tandíj, és helyére teszik a gazdaságot. Fél év elteltével bejelentették, hogy a gazdaság a vártnál rosszabb helyzetben van, ezért mégis be kell vezetni a tandíjat. Az egészségügyet pedig a Labour legvadabb terveinél is jobban átalakították, ami hamar lehűtötte a választók lelkesedését.
A Labour a bukás után vezetőt váltott, új programot alkotott, és most váratlan fordulattal meg akarja védeni az egészségügyet... A tandíjakról egyelőre nem szóltak, de ami késik, nem múlik. A politika ott is, nálunk is a lehetséges művészete. Nem nehéz megtippelni, hogy a jövő márciusban megválasztandó alternatív miniszterelnök neve Gy-vel kezdődik, és erenccel végződik majd. Mivel ő gyakorlatias ember, részletes program helyett várhatóan a kormány népszerűségének törvényszerű csökkenésére és a választók feledékenységére építi a stratégiáját.
Az ország érdekeit viszont jobban szolgálná, ha ezt nem tehetné meg, azaz ha a baloldali választók ezúttal nem vakon, és nem is népmesei optimizmussal szavaznának neki bizalmat. Ennek jegyében árnyékkormányt és konkrét ellenzéki programot követelek.
A tiltakozók egyik kezdeményezésével határozottan szimpatizálok: jövő márciusra alternatív miniszterelnököt akarnak választani. Jó ideje sürgetem, hogy az ellenzék alkosson konkrét alternatívát, állítson fel árnyékkormányt. Remélem, a miniszterelnök mellé minisztereket is választanak, és ők kreatívabb programot alkotnak annál, mint hogy vissza kell csinálni az Orbán-kormány minden intézkedését, és vissza kell térni oda, ahol 2010-ben a baloldal abbahagyta.
A görögök is tudták, hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba belelépni, hiteleset, újat pedig nagyon nehéz mondani a 2002-2010-es időszak után. Legalábbis minden konkrétum épp úgy kritizálható, ahogy most az Orbán-kormány intézkedései.
Nem kevés párhuzamot fedezhetünk fel a brit és a magyar helyzet között. A baloldali Labour tandíj bevezetését, az egészségügy részleges megversenyeztetését tervezte, és a rossz gazdasági helyzettel együtt ez lett a veszte -- meg aztán 12 év kormányzás után egyszerűen ráuntak a választók. A jobboldali Tory-LibDem koalíció azzal nyert, hogy nem lesz tandíj, és helyére teszik a gazdaságot. Fél év elteltével bejelentették, hogy a gazdaság a vártnál rosszabb helyzetben van, ezért mégis be kell vezetni a tandíjat. Az egészségügyet pedig a Labour legvadabb terveinél is jobban átalakították, ami hamar lehűtötte a választók lelkesedését.
A Labour a bukás után vezetőt váltott, új programot alkotott, és most váratlan fordulattal meg akarja védeni az egészségügyet... A tandíjakról egyelőre nem szóltak, de ami késik, nem múlik. A politika ott is, nálunk is a lehetséges művészete. Nem nehéz megtippelni, hogy a jövő márciusban megválasztandó alternatív miniszterelnök neve Gy-vel kezdődik, és erenccel végződik majd. Mivel ő gyakorlatias ember, részletes program helyett várhatóan a kormány népszerűségének törvényszerű csökkenésére és a választók feledékenységére építi a stratégiáját.
Az ország érdekeit viszont jobban szolgálná, ha ezt nem tehetné meg, azaz ha a baloldali választók ezúttal nem vakon, és nem is népmesei optimizmussal szavaznának neki bizalmat. Ennek jegyében árnyékkormányt és konkrét ellenzéki programot követelek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése