2011. október 13., csütörtök

Pénzügyek és karma

Az óind hitelintézetek spekulatív válságairól semmi ismeretünk, annál többet tudunk viszont a "karma" szóval összefoglalható óind erkölcselméletről: az egyén jó vagy rossz cselekedetei egy erkölcsi folyószámlán halmozódnak, és hosszú távon kamatostól érvényesülnek az egyén földi vagy -- lélekvándorlási keretről lévén szó -- következő életeiben. A zsidó-keresztény erkölcselméletben már egypályás földi élet szerepel, és lazul az összefüggés a bűnök-szenvedés között. Jézus híres példabeszédében arra oktatja tanítványait, hogy egy vakon született ember esetében ne fantáziáljanak lélekvándorlásról és szemet-szemért erkölcsi logikáról ekképpen: "ennek vajon mi bűne volt?". Másutt arra tanít, hogy a bűnök és a földi nyomorúság között nem lineáris az összefüggés. Ezt előtérbe helyezve a katolikus keresztények megfeledkeztek a karmáról, egészen a reformációig.

A zsidó és később a protestáns erkölcsfelfogás szerint aki kedves Isten előtt, az földi vagyont, jólétet is élvezhet, amely mintegy megelőlegezi az üdvösséget. Ebből fakad a protestáns Amerika komplexusmentes viszonya a földi vagyonhoz, s közvetve ebből a felfogásból származik az egész világot elöntő jóléti hullám. Kényelmetlen igazságként kevesebbet foglalkozunk a rossz cselekedetek következményeivel, amelyekre az intuitív óind kultúra hívja fel a figyelmünket. A társadalomra negatív cselekedetek közvetlenül vagy közvetve az elkövetőre hullanak vissza -- így szól a tanítás.

A mai pénzügyi válságot egyre többen rokonítják a '30-as évek Gazdasági Világválságával. A modern pénzügyi rendszer ügyesebben kezeli a válságot, okulva az előzőekből. Ennek ellenére emberek millióinak sérült az igazságérzete a válságot kirobbantó spekulációs hullám kapcsán. A társadalom negatív cselekedetek elszenvedőjévé vált, és a karmaelmélet szerint ezek a cselekedetek valamilyen formában hamarosan utolérik az elkövetőket. Mi várható? Nehéz megtippelni, még belegondolni is ijesztő.

A '30-as évek válságából nőtt ki Hitler, a II. világháború, a Holokauszt. Ha a pénzügyi körök ezt előre látják, vajon kevésbé sértették volna emberek százmillióinak jólétét és igazságérzetét?

Nem biztos, sőt. A 2008-as válságot szintén spekulatív pénzügyi körök robbantották ki, majd a korábbiakból mit sem okulva, látszólag minden lelkiismeret-furdalás nélkül fogadták el az adófizetők segélycsomagját, vették fel prémiumaikat, és verik le utolsó betűig a hitelszerződéseket az éppen miattuk nehéz helyzetbe került adósokon! Magyarországot mindez halmozottan sújtja, mivel a világegyetem legbaromarcúbb országaként nálunk a hiteleket nem hazai valutában, még csak nem is egy reálgazdasághoz kötődő nagy valutában (pl. dollárban, fontban, euróban), hanem a bizonytalan időkben spekulatív menekülővalutaként működő svájci frankban vették fel a tömegek. A magyar bankok még azt a triviális kármentő lépést is elmulasztották, hogy a frank nagy kiugrása előtt átalakítsák a hiteleket a reálgazdasághoz kötődő nagy valuták valamelyikére. Nagy kár, mert minimális költséggel gigantikus következményektől menthették volna meg az adósokat és magukat.

Steinbeck a Gazdasági Világválság idején így fogalmazott: érik a gyümölcs. A világra zúdított negatív karma kering, halmozódik, kamatozik. Nem tudható, milyen formában hullik vissza az elindítókra, de az óind intuíció tapasztalati alapon épp oly kiérlelt, mint a jóga élettani ismeretei. A világ pénzügyi/gazdasági védőmechanizmusai szerencsére sokat fejlődtek a '30-as évek óta, ezért nem következett be azonnali krach, ezért nem lobbant lángra újabb világégető fegyveres konfliktus. Ha az erkölcsi univerzum erői is úgy akarják, a karmaindítók talán részletfizetéssel -- pl. bankadó és árfolyamkedvezmények formájában -- rendezhetik tartozásukat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése