Lelkes hallgatója vagyok a BBC podcast-ként elérhető adásainak. Egyik kedvencem a Weekly Political Review - Beyond Westminster című műsor ( http://downloads.bbc.co.uk/podcasts/radio4/wpr/rss.xml ). Az augusztus végi epizód az észak-ír megbékélést lehetővé tévő nagypénteki egyezmény és Szent András-napi egyezmény (Good Friday Agreement, 1998; Saint Andrews Agreement, 2006) nyomán kialakult parlamenti/választási rendszerről szól, számunkra nem kevés tanulsággal.
Az észak-ír parlament arányos képviseleti rendszerben működik. Az észak-ír választó hozzánk hasonlóan helyi és országos listára szavazhat, és 10-20%-ban keresztbe szavaz. A képviselők hivatalba lépésük után nyilatkozatot tesznek, hogy "unionista", "nacionalista" vagy egyéb kategóriába tartoznak-e. Az unionisták a brit nemzetközösséghez tartozást támogatják, a nacionalisták a Dél-Írországhoz csatlakozás hívei, a gyér számú "egyéb" képviselő pedig nem e törésvonal mentén határozza meg magát.
Kisebb horderejű ügyekben egyszerű szavazattöbbséggel dönt a parlament, jelentősnek tekintett ügyekben viszont külön számolják az unionista és a nacionalista szavazatokat, és csak akkor megy át egy javaslat, ha mindkét tábor többsége támogatja. Az "egyebek" szavazata ilyenkor nem számít, a táborfüggetlenségnek tehát komoly ára van. A riporter kérdésére válaszoló képviselők sajnálatosnak tartják, hogy nem alakulhatott ki a brit Labour-Tory felállás, ennek híján ugyanis törzsi hovatartozás alapján (magyarul: zsigeri alapon) szavaznak szakpolitikai megfontolások helyett. Előfordul, hogy egy unionista például a nacionalisták gazdaságpolitikájával ért egyet, vagy egy nacionalista az unionisták szociálpolitikájával szimpatizál. Az átszavazás lehetséges, de csak olyan mértékben, hogy ez ne veszélyeztesse a törzsi választóbázist. A születése pillanatában előremutató nagypénteki egyezmény bebetonozta a két nagy tábor közötti határt, azóta senkinek sem áll érdekében a további megbékélés, mert az rövid távon elbizonytalanodással, szavazatvesztéssel fenyeget.
Az észak-ír parlamentben nincs ellenzék, mindkét politikai erő kormányon van, a parlamenti képviselők arányában jár neki legalább egy minisztérium. Egy megkérdezett képviselő szerint ez azért nem olyan jó, mint a hagyományos kormány-ellenzék felosztás. Nem lehet ugyanis vehemensen kritizálni a másik tábor minisztériumait, amikor mindenki kormányon és ellenzékben is van egyszerre.
A Szent András napi egyezmény után az észak-írek 70%-a ment el választani, legutóbb pedig már csak 55% volt a részvétel. Az utca embere nincs jó véleménnyel a politikáról, pénzvezéreltnek tartja a politikusokat. Ugyanakkor két interjúalany is hozzáteszi, hogy messze még a nap, amikor szakpolitikai szimpátia alapján akár a másik tábor képviselőjére is kész lesz szavazni.
Mi ebből a tanulság? Optimista pillanataimban azt gondolom, hogy közéletünk fejlődésével a képviselők lassanként szakpolitikai kérdésekről vitatkoznak majd felelősen, a hatalom megszerzésére/megőrzésére irányuló kettős beszéd helyett, s hogy akár meg is szűnhet a kormány és ellenzék közötti szakadék. Észak-Írországban megvalósult az álmom, mégsem elégedettek vele. Számukra a kormány-ellenzék közötti zajos csetepaté tűnik kívánatosnak, vehemens támadásokban és riposztokban vélik felfedezni a közéletiség savát-borsát. Más szóval a zsigeri politizálás helyett alternatív zsigeri működést szeretnének. Az észak-ír választók semmivel sem elégedettebbek nálunk a politika és a politikusok színvonalával, miközben maguk is elismerik, hogy képtelenek a tárgyilagosságra. Ebből arra következtetek, hogy minden indulati működéshez ragaszkodó társadalom hosszú távon kudarcra ítéli magát és hazáját.
(Bővebben: http://ec.europa.eu/civiljustice/legal_order/legal_order_nir_hu.htm )
Az észak-ír parlament arányos képviseleti rendszerben működik. Az észak-ír választó hozzánk hasonlóan helyi és országos listára szavazhat, és 10-20%-ban keresztbe szavaz. A képviselők hivatalba lépésük után nyilatkozatot tesznek, hogy "unionista", "nacionalista" vagy egyéb kategóriába tartoznak-e. Az unionisták a brit nemzetközösséghez tartozást támogatják, a nacionalisták a Dél-Írországhoz csatlakozás hívei, a gyér számú "egyéb" képviselő pedig nem e törésvonal mentén határozza meg magát.
Kisebb horderejű ügyekben egyszerű szavazattöbbséggel dönt a parlament, jelentősnek tekintett ügyekben viszont külön számolják az unionista és a nacionalista szavazatokat, és csak akkor megy át egy javaslat, ha mindkét tábor többsége támogatja. Az "egyebek" szavazata ilyenkor nem számít, a táborfüggetlenségnek tehát komoly ára van. A riporter kérdésére válaszoló képviselők sajnálatosnak tartják, hogy nem alakulhatott ki a brit Labour-Tory felállás, ennek híján ugyanis törzsi hovatartozás alapján (magyarul: zsigeri alapon) szavaznak szakpolitikai megfontolások helyett. Előfordul, hogy egy unionista például a nacionalisták gazdaságpolitikájával ért egyet, vagy egy nacionalista az unionisták szociálpolitikájával szimpatizál. Az átszavazás lehetséges, de csak olyan mértékben, hogy ez ne veszélyeztesse a törzsi választóbázist. A születése pillanatában előremutató nagypénteki egyezmény bebetonozta a két nagy tábor közötti határt, azóta senkinek sem áll érdekében a további megbékélés, mert az rövid távon elbizonytalanodással, szavazatvesztéssel fenyeget.
Az észak-ír parlamentben nincs ellenzék, mindkét politikai erő kormányon van, a parlamenti képviselők arányában jár neki legalább egy minisztérium. Egy megkérdezett képviselő szerint ez azért nem olyan jó, mint a hagyományos kormány-ellenzék felosztás. Nem lehet ugyanis vehemensen kritizálni a másik tábor minisztériumait, amikor mindenki kormányon és ellenzékben is van egyszerre.
A Szent András napi egyezmény után az észak-írek 70%-a ment el választani, legutóbb pedig már csak 55% volt a részvétel. Az utca embere nincs jó véleménnyel a politikáról, pénzvezéreltnek tartja a politikusokat. Ugyanakkor két interjúalany is hozzáteszi, hogy messze még a nap, amikor szakpolitikai szimpátia alapján akár a másik tábor képviselőjére is kész lesz szavazni.
Mi ebből a tanulság? Optimista pillanataimban azt gondolom, hogy közéletünk fejlődésével a képviselők lassanként szakpolitikai kérdésekről vitatkoznak majd felelősen, a hatalom megszerzésére/megőrzésére irányuló kettős beszéd helyett, s hogy akár meg is szűnhet a kormány és ellenzék közötti szakadék. Észak-Írországban megvalósult az álmom, mégsem elégedettek vele. Számukra a kormány-ellenzék közötti zajos csetepaté tűnik kívánatosnak, vehemens támadásokban és riposztokban vélik felfedezni a közéletiség savát-borsát. Más szóval a zsigeri politizálás helyett alternatív zsigeri működést szeretnének. Az észak-ír választók semmivel sem elégedettebbek nálunk a politika és a politikusok színvonalával, miközben maguk is elismerik, hogy képtelenek a tárgyilagosságra. Ebből arra következtetek, hogy minden indulati működéshez ragaszkodó társadalom hosszú távon kudarcra ítéli magát és hazáját.
(Bővebben: http://ec.europa.eu/civiljustice/legal_order/legal_order_nir_hu.htm )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése