A tankötelezettség 16 éves korra csökkentése jól kezeli az oktatásügyben megfigyelhető tömeges problémát, azt, hogy a demotivált, problémás életvitelű tanulók többet járnak az iskola mellé, mint bele, és a tankötelezettség miatt nem lehet őket kitenni, ám esélyük sincs érettségit vagy szakmát szerezni, mert az már nem utalható ki alanyi jogon. A tankötelezettség leszállítása bátran és hatékonyan szembenéz ezzel az igen elterjedt gonddal, és rövid távon alkalmas is annak kezelésére.
Ugyanakkor két olyan anomáliát okoz, amely még célszerűbb megoldást tesz indokolttá. 1. Becslésem szerint az esetek maximum 10%-ában előfordulhat, hogy az iskolából nem demotiváltság, hanem otthoni presszió/szegénység miatt marad ki olyan gyerek, aki képes lenne végzettséget szerezni, ha 18 éves koráig iskolában tartanák. 2. A nemzetközi trendek egybehangzóan azt mutatják, hogy 10-20 éves távlatban a szakképzettség nélküliek esélytelenek lesznek a munkaerő-piacon. A keletkező új munkahelyek egyre magasabb végzettséget igényelnek majd, érettségi nélkül hamarosan takarítani sem lehet!
Nem ésszerű, hogy Magyarország szembemenjen a nemzetközi munkaerő-piaci trendekkel, s közben rontsa külső és belső népszerűségét. Könnyen lecsapható magas labda ugyanis, hogy a kormány elveszi a szegény gyerekek esélyét a továbbtanulástól, sőt hosszabb távon a munkaerő-piacról is kirekeszti őket. Javaslatommal kezelhető a tömeges probléma, és megőrizhető az ország jó híre.
A tankötelezettség korhatára maradjon 18 év, ám korai figyelmeztető rendszert kell kiépíteni az iskolából lógó gyerekek sorsának nyomon követésére. Ma elvben 30 óra igazolatlan mulasztás után az önkormányzati jegyző figyelmeztet, bírságol. A gyakorlatban ezt nem tudja megtenni, mert az iskolák sokáig titkolják az adatokat, falaznak a lógós diáknak, és csak a kezelhetetlen eseteket továbbítják. Mire a jegyző értesül, már rég menthetetlen a helyzet, minimum osztályismétlés, hosszabb távon kimaradás/kallódás várható. Az igazolatlan mulasztás figyelmeztető határát 5 órára kellene csökkenteni, azzal, hogy az iskola köteles a szülőt és a jegyzőt párhuzamosan értesíteni, ellenkező esetben elveszti a tanuló fejkvótáját.
Az igazolatlan hiányzások hátterében általában családi/életvitelbeli probléma áll, nem szabad tétlenül megvárni, míg teljesen elhatalmasodik. Ilyen esetekben a családsegítőnek hivatalból be kell avatkoznia, akciótervet kell készítenie a kallódó gyerek számára. Az akcióterv célja, hogy a gyerek iskolában maradjon, végzettséget (praktikusan szakmát) szerezzen. Amennyiben legalább három beavatkozási kísérlet és akcióterv eredménytelen maradt, és a gyerek betöltötte a 16 életévét, akkor kivételes eljárás révén maradhasson ki az iskolából, de csak ha hivatalos munkahelyet tud igazolni. Ellenkező esetben továbbra is iskolába kell járnia, egészen 18 éves koráig. A család háttérproblémáit a szociális rendszerrel egyeztetve kell orvosolni, nem szabad hagyni, hogy azok kiragadják a gyereket az oktatási rendszerből.
Akinek sem végzettsége, sem szakmája, annak nincs jövője sem Európában, ezért nagy körültekintéssel, esélyteremtő szemlélettel kell megközelíteni a tankötelezettség kérdését.
Ugyanakkor két olyan anomáliát okoz, amely még célszerűbb megoldást tesz indokolttá. 1. Becslésem szerint az esetek maximum 10%-ában előfordulhat, hogy az iskolából nem demotiváltság, hanem otthoni presszió/szegénység miatt marad ki olyan gyerek, aki képes lenne végzettséget szerezni, ha 18 éves koráig iskolában tartanák. 2. A nemzetközi trendek egybehangzóan azt mutatják, hogy 10-20 éves távlatban a szakképzettség nélküliek esélytelenek lesznek a munkaerő-piacon. A keletkező új munkahelyek egyre magasabb végzettséget igényelnek majd, érettségi nélkül hamarosan takarítani sem lehet!
Nem ésszerű, hogy Magyarország szembemenjen a nemzetközi munkaerő-piaci trendekkel, s közben rontsa külső és belső népszerűségét. Könnyen lecsapható magas labda ugyanis, hogy a kormány elveszi a szegény gyerekek esélyét a továbbtanulástól, sőt hosszabb távon a munkaerő-piacról is kirekeszti őket. Javaslatommal kezelhető a tömeges probléma, és megőrizhető az ország jó híre.
A tankötelezettség korhatára maradjon 18 év, ám korai figyelmeztető rendszert kell kiépíteni az iskolából lógó gyerekek sorsának nyomon követésére. Ma elvben 30 óra igazolatlan mulasztás után az önkormányzati jegyző figyelmeztet, bírságol. A gyakorlatban ezt nem tudja megtenni, mert az iskolák sokáig titkolják az adatokat, falaznak a lógós diáknak, és csak a kezelhetetlen eseteket továbbítják. Mire a jegyző értesül, már rég menthetetlen a helyzet, minimum osztályismétlés, hosszabb távon kimaradás/kallódás várható. Az igazolatlan mulasztás figyelmeztető határát 5 órára kellene csökkenteni, azzal, hogy az iskola köteles a szülőt és a jegyzőt párhuzamosan értesíteni, ellenkező esetben elveszti a tanuló fejkvótáját.
Az igazolatlan hiányzások hátterében általában családi/életvitelbeli probléma áll, nem szabad tétlenül megvárni, míg teljesen elhatalmasodik. Ilyen esetekben a családsegítőnek hivatalból be kell avatkoznia, akciótervet kell készítenie a kallódó gyerek számára. Az akcióterv célja, hogy a gyerek iskolában maradjon, végzettséget (praktikusan szakmát) szerezzen. Amennyiben legalább három beavatkozási kísérlet és akcióterv eredménytelen maradt, és a gyerek betöltötte a 16 életévét, akkor kivételes eljárás révén maradhasson ki az iskolából, de csak ha hivatalos munkahelyet tud igazolni. Ellenkező esetben továbbra is iskolába kell járnia, egészen 18 éves koráig. A család háttérproblémáit a szociális rendszerrel egyeztetve kell orvosolni, nem szabad hagyni, hogy azok kiragadják a gyereket az oktatási rendszerből.
Akinek sem végzettsége, sem szakmája, annak nincs jövője sem Európában, ezért nagy körültekintéssel, esélyteremtő szemlélettel kell megközelíteni a tankötelezettség kérdését.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése