Az Új Színház körüli vita nagyon hasznos, ha végiggondoljuk, ami az érvekből és ellenérvekből következik. A tiltakozók azért tiltakoznak, mert potenciálisan létrejöhet egy szélsőjobboldali színház. A szélsőjobbra radikális, erőszakos, ésszerűtlen nézetek jellemzőek (csakúgy, mint a szélsőbalra, de ezzel a megjelöléssel nem szoktak színházügyben aggódni), azaz feltételezik az ellenzők hogy a szélsőjobb színházába járók nem a színház szokásos funkciója miatt mennének oda, hanem azért, hogy értesüljenek a világot behálózó összeesküvés-elméletekről és arról, hogy a Holokauszt nem történt meg.
Azt is feltételezik az ellenzők, hogy aki szélsőjobbos nézetekben tobzódva oda látogat, arra hatástalan marad a görögök óta ismert katarzis, azaz megtisztulás. A katarzis a jó színház ismérve, de mivel az Új Színház (szélsőjobb lévén) rossz színház, definíció szerint nem nyújthat katarzist... Más szóval, a szélsőjobb színháza igazából nem is színház, mert nem egy színháztól elvárható módon hat a nézőre. Szabó Magda és Tamási Áron művei szélsőjobbosok? Nem. Nem hatnak a tőlük elvárható módon, azaz léleknemesítő módon, a nézőre? Itt már érdekessé válik a gondolatmenet.
Egy liberális kollégámmal beszélgettem a minap, és igyekeztem megnyugtatni, hogy hazánkat nem fenyegetheti olyan borzasztó veszély, amilyen ellen a liberálisok napi szinten hadakoznak, hiszen a választók többsége mindenkor képes megvédeni a demokráciát. Kollégám előre bocsátotta, hogy válasza talán nem lesz szalonképes. Azt mondta, nincs arról meggyőződve, hogy a magyar demokrácia ügyét rá szabad bízni a többségre. Azaz egy szabadon gondolkodó szerint mindenki szabadon gondolja, amit gondol, feltéve, hogy azt gondolja, amit szabad.
A liberálisok nem bíznak az emberekben, a társadalom többségének józanságában. Attól tartanak, hogy akár Szabó Magda műveiből is ki lehet hozni olyan előadást, olyan értelmezést, ami terjeszti az összeesküvés-elméleteket, a Holokauszt-tagadást. Nem bíznak abban, hogy a színházba járó lelke nemesedik, hogy másnap reggel friss összefüggésekkel az agyában ébred, és az összefüggései nem lesznek paranoidok. Bár általánosságban azt gondoljuk, hogy ki a virágot szereti, rossz ember nem lehet, azaz az esztétikum nemesíti a lelket, a szélsőjobbra ez úgy látszik, nem érvényes. A szélsőjobboldali simogathatja egész nap a virágait, akár virág-nagykereskedést nyithat, akkor sem lesz jó ember.
Érdekes, hogy ugyanezek az emberek úgy vélik, a valóságshow-kkal semmi gond, mivel sokan nézik őket, és az igény legitimálja a kínálatot. A szélsőjobboldali nézetekkel szerintük nincs így, ott igény ide, igény oda, csak a tiltás a megfelelő. Nem ártana összeegyeztetni ennek a gondolkodásmódnak a széttartó nézeteit. Ha a magyarok gondolkodását nem butítanák szappanoperákkal és valóságshow-kkal, akkor sokkal jobb esély lenne rá, hogy a tényeknek megfelelően gondolkodnának a világról, a történelemről, a Holokausztról, a zsidók szerepéről a mai világban, egy szóval, mindarról, ami miatt a szélsőjobbtól félni szokás.
A liberális értelmiség kritikai gondolkodás helyett szellemi igénytelenséget terjeszt, hogy csak a megbízható, elvhű, ezért beavatott kevesekkel kelljen megosztania a monopóliumait. Olyan ez, mintha a matektanár így szólna a 8. osztályosokhoz: skacok, tudom, hogy alig néhányatokat foglalkoztatnak az elméleti összefüggések. Hagyjuk a matekot, hoztam nektek pár szexképet. Közben az jár a fejében, hogy legalább ennyivel is kevesebb matektanár veszélyezteti majd a megélhetését. A fizikatanár meg sörözni küldi a tanítványait a közeli kocsmába, melyet titokban ő üzemeltet. Ugyanezen tanárok méltatlankodnak aztán hangosan, hogy teljesen elbunkultak ezek a fiatalok.
Nem akarok rébuszokban beszélni: a színművészetin csak liberális nézetekkel van esélyed. Bankba csak rokonon keresztül mehetsz dolgozni. Ha liberális író vagy, futtatnak, ha ellenben nemzeti szemléletre vetemednél, pária lesz belőled. A kultúra és a pénz csatornáit lenyúlták, a kapukat liberálisok őrzik. Nem céljuk a tudás általános terjesztése, mert sokkal könnyebb egy sánta mezőnyben élen maradni. Sokkal könnyebb fenntartani a látszatot, hogy a gazdaságban egyetlen alternatíva van, az országot pedig csak a baloldal irányíthatja. Kertész Ákos tételmondatait (a magyar genetikusan sunyi, szolgalelkű, és hülyeségében nem látja be, hogy egyetlen esélye a baloldal) jórészt azok is osztják, akik a szalonképesség kedvéért elhatárolódtak tőle. Úgy tartják, hogy a nyugatos tudás, kultúra, viselkedés és jövedelmi viszonyok a liberális baloldali elit sajátjai.
PR-esek garmadája munkálkodik azon, hogy elhiggyük: az intelligens mosópor szemcséi ultramodern szenzorokkal vannak felszerelve, hogy irányított rakétaként szétlőjék a koszszemcséket. A valódi cél persze nem a kosz, hanem hogy hajlandók legyünk 20-30-kal többet fizetni egy irreálisan high-tech termékként ábrázolt háztartási vegyi anyagért, amely a reklám szerint sokkal jobb, mint a "hagyományos". A minap egy nagy háztartási bolt mosószer-választékát böngészve megállapítottam, hogy nyolcféle márkanév szorozva négy variánssal, azaz óriási a választék. Szinte lehetetlen dönteni a bőség zavarában. Jobb híján olvasgatni kezdtem a címkéket, így derült ki, hogy ezt a hatalmas választékot egyetlen gyártócsoport, a ...... állítja elő. Más szóval, a fogyasztó piszkosul át van verve. Szabadon választhat egyetlen gyártó termékei közül, és feltételezik róla, hogy együgyűségében ezt nem fogja észrevenni!
Senki nem fájlalhatja és terjesztheti egyszerre a tudatlanságot. Azaz dehogynem, csak az képmutatás. Az üzleti körök és a velük tartó értelmiségiek azt szeretnék, hogy a fogyasztó jámbor, bamba barom legyen, amikor TV-t és reklámot néz, amikor politikai elitet választ -- majd hirtelen ugorjon az IQ-ja 100-at, amikor az antiszemitizmussal, a rasszizmussal, a családon belüli erőszakkal és a többi liberális rémképpel kell(ene) szembeszállnia. Ilyen hibrid ember nem létezik: vagy van valódi tudása, és vállaljuk vele a szellemi versenyt, vagy nincs neki valódi tudása, és számolnunk kell ennek minden következményével! Az Új Színház körüli balhé világosan mutatja, hogy a baloldali értelmiség nem akarja vállalni az általa teremtett és fenntartott általános tudatlanság hátrányos következményeit. Komolyan tart attól, hogy ha a tudatlanságipar melléktermékei fórumra találnak, ha egymásnak osztják az észt, akkor, urambocsá, nemkívánatos következtetésekre juthatnak.
Azt is feltételezik az ellenzők, hogy aki szélsőjobbos nézetekben tobzódva oda látogat, arra hatástalan marad a görögök óta ismert katarzis, azaz megtisztulás. A katarzis a jó színház ismérve, de mivel az Új Színház (szélsőjobb lévén) rossz színház, definíció szerint nem nyújthat katarzist... Más szóval, a szélsőjobb színháza igazából nem is színház, mert nem egy színháztól elvárható módon hat a nézőre. Szabó Magda és Tamási Áron művei szélsőjobbosok? Nem. Nem hatnak a tőlük elvárható módon, azaz léleknemesítő módon, a nézőre? Itt már érdekessé válik a gondolatmenet.
Egy liberális kollégámmal beszélgettem a minap, és igyekeztem megnyugtatni, hogy hazánkat nem fenyegetheti olyan borzasztó veszély, amilyen ellen a liberálisok napi szinten hadakoznak, hiszen a választók többsége mindenkor képes megvédeni a demokráciát. Kollégám előre bocsátotta, hogy válasza talán nem lesz szalonképes. Azt mondta, nincs arról meggyőződve, hogy a magyar demokrácia ügyét rá szabad bízni a többségre. Azaz egy szabadon gondolkodó szerint mindenki szabadon gondolja, amit gondol, feltéve, hogy azt gondolja, amit szabad.
A liberálisok nem bíznak az emberekben, a társadalom többségének józanságában. Attól tartanak, hogy akár Szabó Magda műveiből is ki lehet hozni olyan előadást, olyan értelmezést, ami terjeszti az összeesküvés-elméleteket, a Holokauszt-tagadást. Nem bíznak abban, hogy a színházba járó lelke nemesedik, hogy másnap reggel friss összefüggésekkel az agyában ébred, és az összefüggései nem lesznek paranoidok. Bár általánosságban azt gondoljuk, hogy ki a virágot szereti, rossz ember nem lehet, azaz az esztétikum nemesíti a lelket, a szélsőjobbra ez úgy látszik, nem érvényes. A szélsőjobboldali simogathatja egész nap a virágait, akár virág-nagykereskedést nyithat, akkor sem lesz jó ember.
Érdekes, hogy ugyanezek az emberek úgy vélik, a valóságshow-kkal semmi gond, mivel sokan nézik őket, és az igény legitimálja a kínálatot. A szélsőjobboldali nézetekkel szerintük nincs így, ott igény ide, igény oda, csak a tiltás a megfelelő. Nem ártana összeegyeztetni ennek a gondolkodásmódnak a széttartó nézeteit. Ha a magyarok gondolkodását nem butítanák szappanoperákkal és valóságshow-kkal, akkor sokkal jobb esély lenne rá, hogy a tényeknek megfelelően gondolkodnának a világról, a történelemről, a Holokausztról, a zsidók szerepéről a mai világban, egy szóval, mindarról, ami miatt a szélsőjobbtól félni szokás.
A liberális értelmiség kritikai gondolkodás helyett szellemi igénytelenséget terjeszt, hogy csak a megbízható, elvhű, ezért beavatott kevesekkel kelljen megosztania a monopóliumait. Olyan ez, mintha a matektanár így szólna a 8. osztályosokhoz: skacok, tudom, hogy alig néhányatokat foglalkoztatnak az elméleti összefüggések. Hagyjuk a matekot, hoztam nektek pár szexképet. Közben az jár a fejében, hogy legalább ennyivel is kevesebb matektanár veszélyezteti majd a megélhetését. A fizikatanár meg sörözni küldi a tanítványait a közeli kocsmába, melyet titokban ő üzemeltet. Ugyanezen tanárok méltatlankodnak aztán hangosan, hogy teljesen elbunkultak ezek a fiatalok.
Nem akarok rébuszokban beszélni: a színművészetin csak liberális nézetekkel van esélyed. Bankba csak rokonon keresztül mehetsz dolgozni. Ha liberális író vagy, futtatnak, ha ellenben nemzeti szemléletre vetemednél, pária lesz belőled. A kultúra és a pénz csatornáit lenyúlták, a kapukat liberálisok őrzik. Nem céljuk a tudás általános terjesztése, mert sokkal könnyebb egy sánta mezőnyben élen maradni. Sokkal könnyebb fenntartani a látszatot, hogy a gazdaságban egyetlen alternatíva van, az országot pedig csak a baloldal irányíthatja. Kertész Ákos tételmondatait (a magyar genetikusan sunyi, szolgalelkű, és hülyeségében nem látja be, hogy egyetlen esélye a baloldal) jórészt azok is osztják, akik a szalonképesség kedvéért elhatárolódtak tőle. Úgy tartják, hogy a nyugatos tudás, kultúra, viselkedés és jövedelmi viszonyok a liberális baloldali elit sajátjai.
PR-esek garmadája munkálkodik azon, hogy elhiggyük: az intelligens mosópor szemcséi ultramodern szenzorokkal vannak felszerelve, hogy irányított rakétaként szétlőjék a koszszemcséket. A valódi cél persze nem a kosz, hanem hogy hajlandók legyünk 20-30-kal többet fizetni egy irreálisan high-tech termékként ábrázolt háztartási vegyi anyagért, amely a reklám szerint sokkal jobb, mint a "hagyományos". A minap egy nagy háztartási bolt mosószer-választékát böngészve megállapítottam, hogy nyolcféle márkanév szorozva négy variánssal, azaz óriási a választék. Szinte lehetetlen dönteni a bőség zavarában. Jobb híján olvasgatni kezdtem a címkéket, így derült ki, hogy ezt a hatalmas választékot egyetlen gyártócsoport, a ...... állítja elő. Más szóval, a fogyasztó piszkosul át van verve. Szabadon választhat egyetlen gyártó termékei közül, és feltételezik róla, hogy együgyűségében ezt nem fogja észrevenni!
Senki nem fájlalhatja és terjesztheti egyszerre a tudatlanságot. Azaz dehogynem, csak az képmutatás. Az üzleti körök és a velük tartó értelmiségiek azt szeretnék, hogy a fogyasztó jámbor, bamba barom legyen, amikor TV-t és reklámot néz, amikor politikai elitet választ -- majd hirtelen ugorjon az IQ-ja 100-at, amikor az antiszemitizmussal, a rasszizmussal, a családon belüli erőszakkal és a többi liberális rémképpel kell(ene) szembeszállnia. Ilyen hibrid ember nem létezik: vagy van valódi tudása, és vállaljuk vele a szellemi versenyt, vagy nincs neki valódi tudása, és számolnunk kell ennek minden következményével! Az Új Színház körüli balhé világosan mutatja, hogy a baloldali értelmiség nem akarja vállalni az általa teremtett és fenntartott általános tudatlanság hátrányos következményeit. Komolyan tart attól, hogy ha a tudatlanságipar melléktermékei fórumra találnak, ha egymásnak osztják az észt, akkor, urambocsá, nemkívánatos következtetésekre juthatnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése