Öninterjú, amelyben felteszem magamnak Gyakran Ismétlődő Kérdéseimet, és előzékenyen meg is válaszolom őket. :)
Ki vagy te? Hogyan határozod meg magadat, világnézetedet, identitásodat?
Liberális, racionális, pragmatikus közösségelvű magyar európai keresztény homo sapiens sapiens vagyok. Hiszek a szabadság ésszerű határig való megélésének nagyszerűségében, hiszek a kétszer kettő logikájában, hiszek a gyakorlat elsőbbségében. Kiegyensúlyozott, határozott magyar identitással rendelkezem, amely egyetlen ponton sem ütközik lelkes európaiságommal. Kereszténységem egyetemesen ökumenikus, egyetlen hitrendszer sem áll tőlem távol, ha az emberiség javát szolgálja, ha jobbá, igazságosabbá akarja tenni a világot.
Milyen logikát követsz?
A görög szimbolikus logika szabályait alkalmazom, valamint következményelvű vagyok.
Mit értesz következményelvűség alatt?
Nem az számít, mit mondok, hanem hogy mi lesz belőle. Nem az elv, hanem a gyakorlat a lényeg. Ha például az ember szabadságról papol, és közben a reklámok irányítják a döntéseit, akkor nem őszinte önmagához, és becsapja azokat, akik számára mérvadó, amit mond. Ha szép demokratikus elvekről beszél, de ezek a gyakorlatban kiegyensúlyozatlan, igazságtalan rendszerhez vezetnek, akkor ez a képmutató illető a szélsőségek előretörését segíti.
Apropó, szélsőségek: elhatárolódsz tőlük?
Nem határolódom el automatikusan. A yin-jang elv alapján vallom, hogy nincs olyan szélsőség, amit nem egy ellenkező pólusú szélsőség váltott ki. Úgy tudom enyhíteni a szélsőséget, hogy enyhítem az ellenoldali szélsőséget.
Ez egy kicsit homályos. Mit jelent a gyakorlatban?
Azt, hogy a szélsőjobb hajtóereje a szélsőséges liberalizmus. Ha a liberalizmust a józan ész felügyelete alá helyezzük, egy éven belül mérséklődik a szélsőjobb.
És ha nem?
Az emberiség 2%-a skizofrén, 1-3%-a ismétlődően normaszegő, akár 10% is lehet a paranoiások aránya. A szélsőjobb sosem szűnik meg teljesen, csak cikivé válik, betegségszerű megítélést kap. Ahogy egyébként az ultraliberalizmus sem szűnik meg teljesen, csak mosolyt csal a beszélgetőpartnerek arcára, illetve szánakozást vált ki. Egy szóval, nem tartok attól, hogy a szélsőségek kezelhetetlen mértékben elharapóznak. A keresztények által létrehozott, a keresztény értékek emléke alapján működő Európában vagyunk. Az aranyszabály (tégy úgy másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjanak) alapján gondolkodó Európában sosem tartós a szélsőség. A náci rezsim is részben a kereszténység ellenében, részben Sztálinnal szemben, de legfőképp az igazságtalanul lezárt I. világháború sérelmeiből táplálkozva tartotta ideig-óráig fenn magát -- hosszabb távon bukásra volt ítélve. Semmi okunk Európában szélsőségtől rettegni. Aki mégis fél, annak azt mondom: szüntesd meg magadban és elvbarátaidban azt a szélsőséget, ami táplálja a másik szélsőséget, és nyert ügyed lesz.
Mintha mégis túl erősek lennének a szélsőségek Európában. Az EU-tagállamok többségében jobboldali kormány van hivatalban, erősödött a bevándorlásellenesség, az Uniót ellenzők irányítják a közvéleményt. Hogyan egyeztethető ez össze iménti szavaiddal?
Az embereket sokkal nagyobb mértékben irányítja a pénztárcájuk, mint azt gondolni szeretjük. Az evolúciós pszichológia és a modern közgazdaságtan kimutatta, hogy az emberekben van egy ösztönös érdekkövető mechanizmus, amely többségünkben felülírja az önfeladó megfontolásokat. A legszemléletesebb modell a Maslow-féle szükségletpiramis. Alsó szinten van a lét- és fajfenntantartás, felső szinten a magasabb kategóriák. Ha nincs rendben az alsó szint, tök mindegy, miről dumálunk, nem lesz felső szint, amíg az előfeltételek nem teljesültek. Hangsúlyozom, hogy ez nem egyénileg, hanem statisztikailag igaz. Létezhetnek humanista "szentek", ám a demokráciát a választók többsége alakítja. A többség viselkedése pedig elég pontosan bejósolható a Maslow-féle modellel.
Szóval jól mondta az SZDSZ, hogy "lerendezem az asszonyt, aztán megyek szavazni"? Ha a kaja-pia-nő megvan, akkor jó lesz a közélet?
Kicsit leegyszerűsítve igen. A nők valószínűleg másképp fogalmaznák meg a maguk kaja-pia-nő hármasát, de ők is értik, miről van szó. Az SZDSZ kiváló szlogent választott, csak mivel az előző évek gazdaságpolitikájával ugyanez a párt elszegényítette a magyarokat, a szlogen nem tudott átütni. Ha az SZDSZ prosperitást teremt a gazdaságban, akkor nyert ügye van. Nem teremtett, így vesztett ügye lett.
Kemény beszéd ez, szerinted a Fideszre is hasonló sors vár, ha elhúzódik a világválság?
Igen. Ezen egy körben még változtathat a határon túli magyarok szimpátiája, de két körben már semmiképp. A Fidesz vagy gazdasági prosperitást és közéleti elégedettséget teremt, vagy követi az SZDSZ-t, a süllyesztőbe.
Miért kezdtél el közéleti blogot írni, és főleg, miért blogolsz folyamatosan?
Mert mások nem teszik. Ha a társadalom akár 10%-a elkezdené a kétszer kettő pragmatikus logikájával rendbe tenni maga körül, amire ráhatása van, akkor nyugodtan abbahagyhatnám a blogolást, mert átadtam az üzenetet. Addig egyébként úgy állok a közélet fejlesztéséhez, hogy más is odaférjen. Rendszeresen publikálok a wita.hu fórumon, és ha valaki elolvassa, milyen reakciókat kapok legjobb ötleteimre, gondolataimra, nem csodálkozik, hogy Magyarország még nem Kánaán. Rajtunk, vagyis együttgondolkodási-együttműködési képességünkön múlik, mikor lesz az. Ezt rendszeresen kifejtem a progressziv.blog.hu oldalon kommentelve. Nagy örömömre egy-egy gondolatmenetem megjelenhet a kiváló Talita.hu magazinban is, tehát elégedett vagyok. Lassan, de biztosan haladok a közélet alakításával. Aki veszi a fáradtságot, és végigolvassa az "atúra 1-3" vagy az "alegjava" címkével jelölt írásaimat, talán kedvet kap a közélet aktív alakításához, és elindítja a saját blogját, vagy csatlakozik a látogatottság híján csak tengődő fórumok (pl. a tisztabeszed.hu vagy a progressziv.hu) egyikéhez, vagy felteszi a műveit a wita.hu-ra -- szóval kilép a maga kaja-pia-nő vagy haverok-buli-Fanta háromszögéből, és vállalja a gondolatai megmérettetését.
Hogy érted, hogy azért vezetsz közéleti blogot, mert mások nem teszik? Se szeri, se száma a blogot íróknak.
Fehér holló az olyan közéleti blog, amelyik nyitott a szlogeneken túli párbeszédre, az ügyek érdemi megvitatására, az okok és okozatok logikájának tárgyalására. Legtöbben arról írnak, hol finom a ser, milyen selymes a cicájuk szőre, milyen szép helyen kirándultak, aztán rendre hozzáteszik, milyen piszkos-mocskos a politika, mennyire el kell menni ebből az országból. Azért érzik úgy, hogy el kell menni, mert nem csinálták meg a maguk házi feladatát, azaz nem tették oda magukat a közélet frontjára, hanem megszokásból, nemtörődömségből hagyták maguk körül tönkre menni a dolgokat. Ha mindenki heti egy órában fejlesztené a közéletet ... nem, inkább reálisan fogalmazok. Ha a véleményalakítók konstruktívan kibicelnének közügyekben, mert éreznék a közvélemény erre vonatkozó elvárását, rövidesen minőségi változás állna be, és újra felhőtlenül örülhetnénk, hogy milyen szép kirándulóhelyeink vannak.
Mi van, ha sikerül mozgósítanod néhány embert, ám ők nagyon mást gondolnak a közügyekről? Felkészültél erre a helyzetre?
A Kádár-rendszerből hozzuk magunkkal a konszenzus látszatának keresését, az "egyezzünk meg, hogy csak mi vagyunk az igaz demokraták/nemzetiek" gondolatot. Nem az a cél, hogy mindenben egyetértsünk, hanem hogy ki-ki a közösség javát keresse a maga táborán belül. Aki jobboldali/baloldali, az elsősorban a maga táborát nemesítse a másik tábor ekézése helyett. Egy észak-nyugati protestáns demokráciában két-három nagy tábor van a közéletben, és ezek markánsan mást gondolnak a legtöbb kérdésről, ám képesek a gyakorlatban együttműködni. Az egyet nem értésre tehát fel vagyok készülve. A legtöbb ügyben határozott álláspontom van, de a hangsúlyt nem a polémiára, hanem a konstruktív együttműködésre helyezem.
Mi a véleményed a szeptemberi-októberi tüntetésekről? Ott aztán mindenki a közéletet akarta javítani.
Messzemenően támogatom a tüntetéseket, a véleménynyilvánítási szabadságot. Fontos azonban, hogy az ember értelmes dolgokat követeljen, értelmes véleményeket igyekezzen megfogalmazni. Nem nekem, Vértes Lászlónak kell tetszeni, hanem a homo sapiens sapienstől elvárható következetesség belső igényének kellene megfelelni. Például aki 2006-ban azt mondta, hogy nem szabad a reformokat fémjelző tandíj és vizitdíj ellen tüntetni, az 2010-ig nem igazán hiányolta az elmaradt változásokat, 2011-ben pedig harcosan szembe helyezkedett a végre elinduló reformokkal... Azért kellenek a változások, mert az államháztartásunk nem fenntartható alapokra épült. A logika azt diktálja, hogy nem a reformok hiányához, hanem azok minőségéhez kell ragaszkodni. Ennek érdekében mielőbbi, zökkenőmentes és hatékony reformfolyamatot kell követelni. Egyrészt tehát örülök, hogy a társadalom elégedetlen tömegei hallatják a hangjukat, másrészt akadálynak tartom, hogy nem találják meg a jólétünket növelő konstruktív követeléseket.
Nem vársz túl sokat a "zemberektől"?
Szerintem nem. Azt várom egy kritikus tömegüktől, hogy elkezdjenek gyakorlati ügyek mentén gondolkodni, hogy felismerjék, mi a jól megfontolt érdekük, és hogy képviseljék őket. A többiektől csak azt várom, hogy a mindennapokban hagyják működni, hébe-hóba esetleg segítsék a közösségben gondolkodókat. Egy hasonlattal élve: nem várom minden budapestitől, hogy biciklivel járjon munkába. Azt várom, hogy fontolja meg az autó letételét, tehát követelje a P+R parkolókat és a közösségi közlekedés fejlesztését, valamint hagyja érvényesülni a bringások kritikus tömegét. Az ő pozitív példájuk hozza el a fokozatos változást. Magyarország jóléti felemelkedése is csak fokozatosan, előbb a fejünkben élő elvárások szintjén, aztán az érdekfelismerés és érdekérvényesítés útján következhet be.
De azt azért elismered, hogy a magyar politikai élet nem demokratikus, a politikai elit pedig romlott és kirekesztő?
Nem ilyen egyszerű a helyzet. A politika olyan, amilyenné a társadalom teszi az elvárásaival. A politika persze csak részben teljesíti az igényeket, közben alakítja is az elvárásokat, de hosszú távon minden népnek olyan a kormánya, amilyet megérdemel. A politika nem kalapsimogató klub, hanem a lehetséges művészete, az "eszel vagy megesznek" világa. A közéletből kimaradó tömegek főként magukat okolhatják. Aki másféle politikát akar, az lépjen be a Lehet Más a Politika pártba, és próbálja meg. Vagy támogassa az LMP-t. Vagy szavazzon az LMP-re. Vagy alapítson jobbközép alternatív LMP-t. Vagy vegyen részt egy később alakuló jobbközép alternatívában. Vagy támogassa pénzzel-munkával, vagy szavazzon rá, stb. A lényeg az aktív hozzájárulás: ettől lesz jobb a politikai élet, és áttételesen a közélet.
A szájkarate szintjén egyszerűnek tűnik. Hogy lehet, hogy a valóságban az ellenkezőjét látjuk, tapasztaljuk? Nem alternatív LMP-k nőnek ki a földből, hanem egyre terjed a "dehogy lehet más a politika" vélemény. Miben látod ennek az okát?
Eddigi beszélgetéseim és vitáim arról győztek meg, hogy a magyar társadalom hihetetlennek tartja, hogy ő lenne a saját sorsának alakítója. Nem szívesen gondolkodik egyszerűen, amikor bonyolultan is lehet. Egy amerikai problémamegoldása így néz ki: mi a gond? mit kezdhetünk vele? hány nap alatt tudjuk megoldani? Nekünk is célszerű átvennünk ezt az egyszerű sémát. Túlbonyolítottuk büszke Nobel-díjas gondolkodásunkat, egyismeretlenes egyenleteket akarunk integrálva megoldani, holott a négy alapműveletet is bőven elég lenne készségszinten alkalmaznunk.
Mi hozhat áttörést?
A kritikus tömeg elérése. Semmiképp sem egy ember vagy egy szűk elit adhat felülről megoldást. Néha felmerül, miért nem leszek én vezető politikus. Azért, mert egyelőre minden ügyet külön-külön ki kell fejtenem, a közvélemény ugyanis képtelen őket gondolati sémákkal egységesen kezelni. Ezt onnan tudom, hogy követem az ügyeket, a médiakommentárokat és az utca emberének reakcióit. Havonta köteteket lehetne írni a sajtó logikai bakugrásait helyre téve, csakhogy nem olvasnák a köteteket az emberek, mert a logikai bakugrások vezérelte érzelmi felindulás bűvöletében élnek, a kétszer kettő logikája többségüknek egyelőre kakofónia. Az állam alapértelmezetten nem költhet többet, mint amennyi bevétele van? Száz választóból hányan értenek ezzel egyet? Aki formálisan egyetért, az vajon egyetért-e mindazzal is, ami ebből az állításból következik? A józan ész elterjedése nélkül én senkit sem tudnék vezetni, nem rendelkezvén hipnotikus tömegvonzerővel. Ha meg egyszer elterjed a józan ész, akkor előbb-utóbb előkerül egy nálam alkalmasabb vezető, akit majd örömmel támogatok.
Mekkora a kritikus tömeg?
Először elég száz ember, aki nem pártprospektus szerint, hanem közös ügyek gyakorlati megoldásában gondolkodik. Ennyi ember már elég ahhoz, hogy stratégiai pontokon alakítani kezdje a közvéleményt.
Rossz hangzású a közvélemény alakítása. Nem félsz attól, hogy ez egy ponton átmegy manipulációba?
A manipuláció azt jelenti, hogy valakit a saját érdeke elleni magatartásra motiválnak. A közvélemény jó értelemben vett alakítása pedig azt jelenti, hogy az egyén és a közösség sorsát alakító tényezőket tudatosítjuk, megmutatjuk a ráhatás lehetőségét, és elindítjuk a megosztottságon átívelő gyakorlati együttműködést. Az angolok például egyáltalán nem értenek egyet a pártok és a politika kapcsán, mégis el tudják érni, hogy az ország egésze működjön, hogy a társadalom gazdasági, jóléti érdekei érvényesüljenek. Tudják, mikor kell leállítani a konfliktuskeresést, mikor kell kard helyett előhúzni a józan észt, a híres hidegvért. Mi még nem tudjuk össznépi szinten, de meggyőződésem, hogy ezek a határvonalak könnyedén meghúzhatók, a fogalmi distinkciók egyszerűen megtehetők, és hogy ez Magyarország fejlődésének kulcsa -- melyet kollektíven a kezünkben tartunk. Csak bele kell találnunk vele a zárba, és közösen el kell kezdenünk forgatni.
Ki vagy te? Hogyan határozod meg magadat, világnézetedet, identitásodat?
Liberális, racionális, pragmatikus közösségelvű magyar európai keresztény homo sapiens sapiens vagyok. Hiszek a szabadság ésszerű határig való megélésének nagyszerűségében, hiszek a kétszer kettő logikájában, hiszek a gyakorlat elsőbbségében. Kiegyensúlyozott, határozott magyar identitással rendelkezem, amely egyetlen ponton sem ütközik lelkes európaiságommal. Kereszténységem egyetemesen ökumenikus, egyetlen hitrendszer sem áll tőlem távol, ha az emberiség javát szolgálja, ha jobbá, igazságosabbá akarja tenni a világot.
Milyen logikát követsz?
A görög szimbolikus logika szabályait alkalmazom, valamint következményelvű vagyok.
Mit értesz következményelvűség alatt?
Nem az számít, mit mondok, hanem hogy mi lesz belőle. Nem az elv, hanem a gyakorlat a lényeg. Ha például az ember szabadságról papol, és közben a reklámok irányítják a döntéseit, akkor nem őszinte önmagához, és becsapja azokat, akik számára mérvadó, amit mond. Ha szép demokratikus elvekről beszél, de ezek a gyakorlatban kiegyensúlyozatlan, igazságtalan rendszerhez vezetnek, akkor ez a képmutató illető a szélsőségek előretörését segíti.
Apropó, szélsőségek: elhatárolódsz tőlük?
Nem határolódom el automatikusan. A yin-jang elv alapján vallom, hogy nincs olyan szélsőség, amit nem egy ellenkező pólusú szélsőség váltott ki. Úgy tudom enyhíteni a szélsőséget, hogy enyhítem az ellenoldali szélsőséget.
Ez egy kicsit homályos. Mit jelent a gyakorlatban?
Azt, hogy a szélsőjobb hajtóereje a szélsőséges liberalizmus. Ha a liberalizmust a józan ész felügyelete alá helyezzük, egy éven belül mérséklődik a szélsőjobb.
És ha nem?
Az emberiség 2%-a skizofrén, 1-3%-a ismétlődően normaszegő, akár 10% is lehet a paranoiások aránya. A szélsőjobb sosem szűnik meg teljesen, csak cikivé válik, betegségszerű megítélést kap. Ahogy egyébként az ultraliberalizmus sem szűnik meg teljesen, csak mosolyt csal a beszélgetőpartnerek arcára, illetve szánakozást vált ki. Egy szóval, nem tartok attól, hogy a szélsőségek kezelhetetlen mértékben elharapóznak. A keresztények által létrehozott, a keresztény értékek emléke alapján működő Európában vagyunk. Az aranyszabály (tégy úgy másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjanak) alapján gondolkodó Európában sosem tartós a szélsőség. A náci rezsim is részben a kereszténység ellenében, részben Sztálinnal szemben, de legfőképp az igazságtalanul lezárt I. világháború sérelmeiből táplálkozva tartotta ideig-óráig fenn magát -- hosszabb távon bukásra volt ítélve. Semmi okunk Európában szélsőségtől rettegni. Aki mégis fél, annak azt mondom: szüntesd meg magadban és elvbarátaidban azt a szélsőséget, ami táplálja a másik szélsőséget, és nyert ügyed lesz.
Mintha mégis túl erősek lennének a szélsőségek Európában. Az EU-tagállamok többségében jobboldali kormány van hivatalban, erősödött a bevándorlásellenesség, az Uniót ellenzők irányítják a közvéleményt. Hogyan egyeztethető ez össze iménti szavaiddal?
Az embereket sokkal nagyobb mértékben irányítja a pénztárcájuk, mint azt gondolni szeretjük. Az evolúciós pszichológia és a modern közgazdaságtan kimutatta, hogy az emberekben van egy ösztönös érdekkövető mechanizmus, amely többségünkben felülírja az önfeladó megfontolásokat. A legszemléletesebb modell a Maslow-féle szükségletpiramis. Alsó szinten van a lét- és fajfenntantartás, felső szinten a magasabb kategóriák. Ha nincs rendben az alsó szint, tök mindegy, miről dumálunk, nem lesz felső szint, amíg az előfeltételek nem teljesültek. Hangsúlyozom, hogy ez nem egyénileg, hanem statisztikailag igaz. Létezhetnek humanista "szentek", ám a demokráciát a választók többsége alakítja. A többség viselkedése pedig elég pontosan bejósolható a Maslow-féle modellel.
Szóval jól mondta az SZDSZ, hogy "lerendezem az asszonyt, aztán megyek szavazni"? Ha a kaja-pia-nő megvan, akkor jó lesz a közélet?
Kicsit leegyszerűsítve igen. A nők valószínűleg másképp fogalmaznák meg a maguk kaja-pia-nő hármasát, de ők is értik, miről van szó. Az SZDSZ kiváló szlogent választott, csak mivel az előző évek gazdaságpolitikájával ugyanez a párt elszegényítette a magyarokat, a szlogen nem tudott átütni. Ha az SZDSZ prosperitást teremt a gazdaságban, akkor nyert ügye van. Nem teremtett, így vesztett ügye lett.
Kemény beszéd ez, szerinted a Fideszre is hasonló sors vár, ha elhúzódik a világválság?
Igen. Ezen egy körben még változtathat a határon túli magyarok szimpátiája, de két körben már semmiképp. A Fidesz vagy gazdasági prosperitást és közéleti elégedettséget teremt, vagy követi az SZDSZ-t, a süllyesztőbe.
Miért kezdtél el közéleti blogot írni, és főleg, miért blogolsz folyamatosan?
Mert mások nem teszik. Ha a társadalom akár 10%-a elkezdené a kétszer kettő pragmatikus logikájával rendbe tenni maga körül, amire ráhatása van, akkor nyugodtan abbahagyhatnám a blogolást, mert átadtam az üzenetet. Addig egyébként úgy állok a közélet fejlesztéséhez, hogy más is odaférjen. Rendszeresen publikálok a wita.hu fórumon, és ha valaki elolvassa, milyen reakciókat kapok legjobb ötleteimre, gondolataimra, nem csodálkozik, hogy Magyarország még nem Kánaán. Rajtunk, vagyis együttgondolkodási-együttműködési képességünkön múlik, mikor lesz az. Ezt rendszeresen kifejtem a progressziv.blog.hu oldalon kommentelve. Nagy örömömre egy-egy gondolatmenetem megjelenhet a kiváló Talita.hu magazinban is, tehát elégedett vagyok. Lassan, de biztosan haladok a közélet alakításával. Aki veszi a fáradtságot, és végigolvassa az "atúra 1-3" vagy az "alegjava" címkével jelölt írásaimat, talán kedvet kap a közélet aktív alakításához, és elindítja a saját blogját, vagy csatlakozik a látogatottság híján csak tengődő fórumok (pl. a tisztabeszed.hu vagy a progressziv.hu) egyikéhez, vagy felteszi a műveit a wita.hu-ra -- szóval kilép a maga kaja-pia-nő vagy haverok-buli-Fanta háromszögéből, és vállalja a gondolatai megmérettetését.
Hogy érted, hogy azért vezetsz közéleti blogot, mert mások nem teszik? Se szeri, se száma a blogot íróknak.
Fehér holló az olyan közéleti blog, amelyik nyitott a szlogeneken túli párbeszédre, az ügyek érdemi megvitatására, az okok és okozatok logikájának tárgyalására. Legtöbben arról írnak, hol finom a ser, milyen selymes a cicájuk szőre, milyen szép helyen kirándultak, aztán rendre hozzáteszik, milyen piszkos-mocskos a politika, mennyire el kell menni ebből az országból. Azért érzik úgy, hogy el kell menni, mert nem csinálták meg a maguk házi feladatát, azaz nem tették oda magukat a közélet frontjára, hanem megszokásból, nemtörődömségből hagyták maguk körül tönkre menni a dolgokat. Ha mindenki heti egy órában fejlesztené a közéletet ... nem, inkább reálisan fogalmazok. Ha a véleményalakítók konstruktívan kibicelnének közügyekben, mert éreznék a közvélemény erre vonatkozó elvárását, rövidesen minőségi változás állna be, és újra felhőtlenül örülhetnénk, hogy milyen szép kirándulóhelyeink vannak.
Mi van, ha sikerül mozgósítanod néhány embert, ám ők nagyon mást gondolnak a közügyekről? Felkészültél erre a helyzetre?
A Kádár-rendszerből hozzuk magunkkal a konszenzus látszatának keresését, az "egyezzünk meg, hogy csak mi vagyunk az igaz demokraták/nemzetiek" gondolatot. Nem az a cél, hogy mindenben egyetértsünk, hanem hogy ki-ki a közösség javát keresse a maga táborán belül. Aki jobboldali/baloldali, az elsősorban a maga táborát nemesítse a másik tábor ekézése helyett. Egy észak-nyugati protestáns demokráciában két-három nagy tábor van a közéletben, és ezek markánsan mást gondolnak a legtöbb kérdésről, ám képesek a gyakorlatban együttműködni. Az egyet nem értésre tehát fel vagyok készülve. A legtöbb ügyben határozott álláspontom van, de a hangsúlyt nem a polémiára, hanem a konstruktív együttműködésre helyezem.
Mi a véleményed a szeptemberi-októberi tüntetésekről? Ott aztán mindenki a közéletet akarta javítani.
Messzemenően támogatom a tüntetéseket, a véleménynyilvánítási szabadságot. Fontos azonban, hogy az ember értelmes dolgokat követeljen, értelmes véleményeket igyekezzen megfogalmazni. Nem nekem, Vértes Lászlónak kell tetszeni, hanem a homo sapiens sapienstől elvárható következetesség belső igényének kellene megfelelni. Például aki 2006-ban azt mondta, hogy nem szabad a reformokat fémjelző tandíj és vizitdíj ellen tüntetni, az 2010-ig nem igazán hiányolta az elmaradt változásokat, 2011-ben pedig harcosan szembe helyezkedett a végre elinduló reformokkal... Azért kellenek a változások, mert az államháztartásunk nem fenntartható alapokra épült. A logika azt diktálja, hogy nem a reformok hiányához, hanem azok minőségéhez kell ragaszkodni. Ennek érdekében mielőbbi, zökkenőmentes és hatékony reformfolyamatot kell követelni. Egyrészt tehát örülök, hogy a társadalom elégedetlen tömegei hallatják a hangjukat, másrészt akadálynak tartom, hogy nem találják meg a jólétünket növelő konstruktív követeléseket.
Nem vársz túl sokat a "zemberektől"?
Szerintem nem. Azt várom egy kritikus tömegüktől, hogy elkezdjenek gyakorlati ügyek mentén gondolkodni, hogy felismerjék, mi a jól megfontolt érdekük, és hogy képviseljék őket. A többiektől csak azt várom, hogy a mindennapokban hagyják működni, hébe-hóba esetleg segítsék a közösségben gondolkodókat. Egy hasonlattal élve: nem várom minden budapestitől, hogy biciklivel járjon munkába. Azt várom, hogy fontolja meg az autó letételét, tehát követelje a P+R parkolókat és a közösségi közlekedés fejlesztését, valamint hagyja érvényesülni a bringások kritikus tömegét. Az ő pozitív példájuk hozza el a fokozatos változást. Magyarország jóléti felemelkedése is csak fokozatosan, előbb a fejünkben élő elvárások szintjén, aztán az érdekfelismerés és érdekérvényesítés útján következhet be.
De azt azért elismered, hogy a magyar politikai élet nem demokratikus, a politikai elit pedig romlott és kirekesztő?
Nem ilyen egyszerű a helyzet. A politika olyan, amilyenné a társadalom teszi az elvárásaival. A politika persze csak részben teljesíti az igényeket, közben alakítja is az elvárásokat, de hosszú távon minden népnek olyan a kormánya, amilyet megérdemel. A politika nem kalapsimogató klub, hanem a lehetséges művészete, az "eszel vagy megesznek" világa. A közéletből kimaradó tömegek főként magukat okolhatják. Aki másféle politikát akar, az lépjen be a Lehet Más a Politika pártba, és próbálja meg. Vagy támogassa az LMP-t. Vagy szavazzon az LMP-re. Vagy alapítson jobbközép alternatív LMP-t. Vagy vegyen részt egy később alakuló jobbközép alternatívában. Vagy támogassa pénzzel-munkával, vagy szavazzon rá, stb. A lényeg az aktív hozzájárulás: ettől lesz jobb a politikai élet, és áttételesen a közélet.
A szájkarate szintjén egyszerűnek tűnik. Hogy lehet, hogy a valóságban az ellenkezőjét látjuk, tapasztaljuk? Nem alternatív LMP-k nőnek ki a földből, hanem egyre terjed a "dehogy lehet más a politika" vélemény. Miben látod ennek az okát?
Eddigi beszélgetéseim és vitáim arról győztek meg, hogy a magyar társadalom hihetetlennek tartja, hogy ő lenne a saját sorsának alakítója. Nem szívesen gondolkodik egyszerűen, amikor bonyolultan is lehet. Egy amerikai problémamegoldása így néz ki: mi a gond? mit kezdhetünk vele? hány nap alatt tudjuk megoldani? Nekünk is célszerű átvennünk ezt az egyszerű sémát. Túlbonyolítottuk büszke Nobel-díjas gondolkodásunkat, egyismeretlenes egyenleteket akarunk integrálva megoldani, holott a négy alapműveletet is bőven elég lenne készségszinten alkalmaznunk.
Mi hozhat áttörést?
A kritikus tömeg elérése. Semmiképp sem egy ember vagy egy szűk elit adhat felülről megoldást. Néha felmerül, miért nem leszek én vezető politikus. Azért, mert egyelőre minden ügyet külön-külön ki kell fejtenem, a közvélemény ugyanis képtelen őket gondolati sémákkal egységesen kezelni. Ezt onnan tudom, hogy követem az ügyeket, a médiakommentárokat és az utca emberének reakcióit. Havonta köteteket lehetne írni a sajtó logikai bakugrásait helyre téve, csakhogy nem olvasnák a köteteket az emberek, mert a logikai bakugrások vezérelte érzelmi felindulás bűvöletében élnek, a kétszer kettő logikája többségüknek egyelőre kakofónia. Az állam alapértelmezetten nem költhet többet, mint amennyi bevétele van? Száz választóból hányan értenek ezzel egyet? Aki formálisan egyetért, az vajon egyetért-e mindazzal is, ami ebből az állításból következik? A józan ész elterjedése nélkül én senkit sem tudnék vezetni, nem rendelkezvén hipnotikus tömegvonzerővel. Ha meg egyszer elterjed a józan ész, akkor előbb-utóbb előkerül egy nálam alkalmasabb vezető, akit majd örömmel támogatok.
Mekkora a kritikus tömeg?
Először elég száz ember, aki nem pártprospektus szerint, hanem közös ügyek gyakorlati megoldásában gondolkodik. Ennyi ember már elég ahhoz, hogy stratégiai pontokon alakítani kezdje a közvéleményt.
Rossz hangzású a közvélemény alakítása. Nem félsz attól, hogy ez egy ponton átmegy manipulációba?
A manipuláció azt jelenti, hogy valakit a saját érdeke elleni magatartásra motiválnak. A közvélemény jó értelemben vett alakítása pedig azt jelenti, hogy az egyén és a közösség sorsát alakító tényezőket tudatosítjuk, megmutatjuk a ráhatás lehetőségét, és elindítjuk a megosztottságon átívelő gyakorlati együttműködést. Az angolok például egyáltalán nem értenek egyet a pártok és a politika kapcsán, mégis el tudják érni, hogy az ország egésze működjön, hogy a társadalom gazdasági, jóléti érdekei érvényesüljenek. Tudják, mikor kell leállítani a konfliktuskeresést, mikor kell kard helyett előhúzni a józan észt, a híres hidegvért. Mi még nem tudjuk össznépi szinten, de meggyőződésem, hogy ezek a határvonalak könnyedén meghúzhatók, a fogalmi distinkciók egyszerűen megtehetők, és hogy ez Magyarország fejlődésének kulcsa -- melyet kollektíven a kezünkben tartunk. Csak bele kell találnunk vele a zárba, és közösen el kell kezdenünk forgatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése