2011. október 21., péntek

A nagy átszabás

Éveken át nyomon követhettem egy nagyvállalat átalakítását, vezető- és arculatváltását, üzleti, HR, PR és egyéb szép megfontolásokkal együtt. Tapasztalataim útmutatóul szolgálhatnak a magyar reformok várható alakulása szempontjából. Úgy gondolom, a vállalati és az országos reformok között több lesz a hasonlóság, mint a különbség. A sokat bírált Kóka János nem is tévedett akkorát, amikor párhuzamot vont Magyarország és egy vállalat irányítása között. Nézzük, hogy megy végbe egy nagy vállalati átszabás.

A vezérigazgató meghirdeti az átalakulás programját: a vállalat eddig nem volt hatékony, jövedelmező, népszerű, sokat költött kis eredménnyel -- ám mostantól mindez a múlté. Első lépésként beijesztik a munkavállalói gárdát, hogy aki morog, nem lép egyszerre, az nem kap rétest estére, azaz ki lesz rúgva. Második lépésként szigorítják az alsó szint munkafeltételeit, megvonják a juttatásait. A portás legyen kétszer éberebb, a szerelő szereljen másfélszer annyit, a sofőr ne álljon két fuvar között, hanem kap egy kis adminisztrációs feladatot, az üzletkötő feleannyi kilométert megtéve kössön dupla annyi üzletet. Az csak természetes, hogy elveszik a dolgozóktól a havi szappankiutalást, valamint egyidejűleg felezik meg az étkezési támogatást és a WC-kbe kitett papírmennyiséget: nem kell annyit enni, nem fogy úgy a rolni.

A következő lépésben tréningre fogják a megmaradt középvezetőket (a HR-főnök feladata kipuhatolni, ki alkalmas az új kultúrára -- a többit páros lábbal leépítik). A jelszó csapatépítés: motiváljuk egymást, vak vezet világtalant a labirintusban, a marketing és az üzemvitel kötélhúzásban dönti el a jövő évi költségvetés súlypontjait, stb. Közben sikeres nemzetközi cégek példáján szokják meg, hogy a vezérig Jó Gazda, ő a Nagy Csapat pásztora, a Lider Maximo, a HR-főnök meg a KGB. A jó középvezető imádja vállalatát, egész családja a Cég termékeit fogyasztja, reklámanyagait hordja, a vállalat éves célszámaival fekszik és kel. Ez a hozzáállás, valamint az alsó szinten dolgozók ennek megfelelő passzírozása a siker titka.

A középvezetők feletti ágazatvezetők ugyanezt vitorlástréningen gyakorolják, a vezérhelyettesek pedig a vezérrel együtt Rózsadomb vendéglátóipari egységeit kultiválják. Képmutatásról szó sincs: profitot prédikálnak, majd profitot is esznek, isznak, lélegeznek be.

Megdöbbennétek, mennyibe kerül egy nagyvállalat arculata, melyet a vezérkar rokonai és ismerősei dolgoznak ki külső szakértőként. A PR stratégia sem olcsóbb, hasonló kivitelezői körrel. Üzleti tanácsadók jönnek-mennek, aranyáron kimérik a fényes üzleti magazinok aktuális mantráját, aztán a Cégre bízzák a megvalósítást. Könyvvizsgálók adják egymásnak a kilincset és a megbízásokat, az új arculat jegyében reklámok készülnek, évindító show-t rendeznek, majd közgyűlést tartanak, előre megírt spontán hozzászólásokkal. Felújítják a vezérig irodáját, benzinpazarló Volvo-ját dízeltakarékos Mercire cserélik, az új arculathoz nem feltétlenül illő fekete színben. Ki törődik ilyen apróságokkal? Ha jön a profit, a vezér az egekbe emelkedik. Aki úgy olvassa e sorokat, hogy most aztán jól be van olvasva a piszkos-mocskos mindenkinek, nagyon téved. A vállalatokat így irányítják és alakítják évszázadok óta a fejlett kapitalista államokban, a tényeket megismerve nekünk is hozzá kell szoknunk, hogy így megy ez. Ettől működik a jólétet teremtő gazdaság. A jóléti kontraszt talán csípi a szemet, de abszolút életszínvonalban kétségtelenül többet hoz, mint a szocialista látszategyenlősdi.

A Fidesz-kormány bátor átszabási kísérlete sok hasonlóságot mutat a fentiekkel. A munkavállalói kollektíva megfenyegetése megtörtént. Aki nem Alaptörvénynek mondja az Alkotmányt, nem sarkalatosnak a kétharmados törvényt, nem hajol meg a falra akasztott hűségnyilatkozat előtt, az megnézheti magát. A kultúraváltás jegyében az egész társadalom ismerkedik a hazaszeretet ízével, jó része morogva csócsálgatja a szájában, mintha cipó helyett cipőt tömtek volna bele. A köztisztviselők igyekeznek betölteni a középvezetői szerepet, passzírozzák az alsó szintet, fényképezik a közterületet, az országutakat, vicces új szabályokat és adónemeket vezetnek be. Az ellenzék aktív, a lakosság passzív rezisztenciába ment át, a vezérigazgató nehezen tudja motiválni ezt a csapatot. A vezérigazgatóságot (parlament) és környékét az arculatváltás jegyében azért felújítják, a hatékonyság jegyében felhasználva a hajléktalanellátáson megspórolt pénzt. Aki úgy olvassa soraimat, hogy így megy ez, hozzá kell szoknunk, nagyon téved. Ez nem így megy a fejlett nyugati demokráciákban, és eb az, akinek ura fakó.

Fontos különbségek vannak ugyanis a vállalati és az országos reformok között: az országlakosokat nem lehet a hatékonyság jegyében leépíteni, ezzel fenyegetni őket teljesen hasztalan; a cégvezért a dolgozóknál jobb módú részvényesek választják, a kormányalakító pártot ellenben a dolgozóknál rosszabb módú lakosság juttatja hatalomhoz. Az ország GDP-je egy darabig nőhet a hazaszeretet okozta érzelmi összetartás hatására, de hosszú távon visszaüt, ha Kovács Pistikét fejlesztés-nevelés helyett burokban tartják, addig simogatván, hogy nincs is kockafeje, míg el nem hiszi.

Magyarán, helyt kell állnunk a világban, összetartás közben versenyképessé is kell válnunk. Ehhez pedig az kell, hogy a hatalom ne csak tűrje, hanem bölcsen hasznosítsa a népi IQ-t és kritikai gondolkodást. Némi humorérzékre, öniróniára is szükség van. Az kell, hogy a Nagyvezír a dolgozói étkezdében kajáljon, a dolgozói WC rolniját koptassa, hogy saját bőrén érezze a kormányzása által a tömegek számára biztosított jólétet vagy annak hiányát. Ez az észak-nyugati protestáns demokráciák sikerének nagy titka, s persze olyan tettre kész, ésszerű és önálló gondolkodású, együttműködő társadalmat feltételez, amelyik ennél kevesebbel nem éri be. Például nem éri be annak tétlen latolgatásával, hogy pontosabb leírást kapnánk-e a reformfolyamatról, ha felcserélnénk a nagy átszabás szótagjait. Egy tettre kész, ésszerűen gondolkodó és együttműködő társadalom hőbörgés helyett konstruktív alternatívákat dolgoz ki, javaslatokat tesz, részt vesz, közreműködik, magáénak érezve az országot és a demokráciát.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése