2011. október 24., hétfő

Milyen legyen az új miniszterelnök?

Kollégám figyelmeztetett, hogy téves a cím és az egész írás, félreértettem a történteket. Igaz, köszönöm a korrekciót. Egyszerűen nem megy a fejembe, miért akar az október 23-án tüntető ellenzék március 15-én új köztársasági elnököt választani. Ez olyan, mint ha az '56-osok kihirdették volna a parlament előtt, hogy '57 tavaszán majd leváltják a ... izé, ki a nyavalya volt akkor a népköztársaság elnöke? Most akarnak valamit vagy nem? Ha nem, minek vonultak fel? Ha akarnak, ennyi erővel ott helyben megszavazhatták volna Sólyom László második elnöki ciklusát, nála jobban eddig még senki nem táncolt a roppant szűkre szabott ceremóniamesteri ruhában. Ja, új köztársaságot is akarnak. Abban tágabb lesz az elnök jogköre? Ahhoz viszont új alkotmány is kell, mert sem az előzőben, sem a mostaniban nem tágabb. Lehet, hogy valójában forradalmat akartak a tüntetők? Ez megmosolyogtat. Elképzelem, milyen lett volna, ha '56-ban bedörömbölnek a Rádió Bródy Sándor utcai kapuján: Ávósok, párttagok, gyertek ki! Reszketeg válasz: Nem vagyunk itt. Szabadságon vagyunk. Dörgő hangú forradalmár: Ezt megúszták a szemetek. De jól vigyázzatok, március 15-én újra jövünk, itt legyetek ám!! Azzal el, békésen haza. Nagy sikert aratna egy Monty Python-szkeccsben.

Ha kollégám nem szól, még sokáig leledzettem volna a számomra kedves tévhitben, hogy miniszterelnököt akarnak választani. Ebben a logikailag indokoltabb esetben érdemes lenne feltenni a kérdést, melyek az alkalmas jelölt jellemzői. Milyen legyen az árnyékminiszter-elnök(nő)? Először is, legyen jó arc. Legyen jó svádája. Tudjon papír nélkül beszélni, előadni, lelkesíteni. Legyen karizmája, de azt ne szkanderezésre használja ám! Ugyanakkor politikai befolyással is rendelkezzen, azaz legyen olyan párt, amelyik támogatja, amelyik kiáll a jövőképe mellett, és nem torpedózza meg a reformterveit. Egyfelől ne legyen a közigazgatás csúcshivatalnoka, ahogy egy számítógépes cég élére sem gyűrött arcú programozót, hanem PR-képes stratégát választanak. Másfelől ne legyen a szívek királya/királynője sem, mert az a szakszerű intézkedéseit is hitelteleníti (gondoljunk a Bill Clinton, Silvio Berlusconi és Julia Timosenko körüli ügyek tanulságaira). Bőven elég lenne nekünk egy Tony Blair vagy Angela Merkel-külcsínnal és belbeccsel bíró miniszterelnök.

Nincs könnyű helyzetben az ellenzék, ha ilyen vezetőjelöltet keres: erős párt élére előbb-utóbb meg lehet találni a rátermett vezetőt. Egy népszerű közszereplő előbb-utóbb pártot is építhet maga köré. Most azonban egyszerre kellene erős pártot és népszerű közszereplőt találni, úgy, hogy ők passzoljanak egymáshoz.

Az ellenzék vezető pártja továbbra is az MSZP, erősödésének legnagyobb gátja a nevében található "szocialista" jelző és az általa képviselt befektetőbarát politika között feszülő ellentét. A második helyen álló Jobbik erősödésének fő akadálya, hogy a Fidesz megvalósítja a programjából mindazt, ami szalonképesen megvalósítható. Meg aztán az ellenzék amúgy sem jobbszélről várja az alternatív miniszterelnök-jelöltet. A harmadik legerősebb LMP növekedését az a csapdahelyzet akadályozza, hogy vagy ésszerű lépésekkel bizonyítja, hogy tényleg lehet más a politika, ám az ésszerűség nem elég népszerű, vagy népszerű lépésekkel bizonyítja, hogy bizony nem lehet más a politika, ám ez esetben nincs szükség rá.

Tegyük fel, az MSZP és/vagy az LMP nagyon bölcsen, taktikusan újrapozícionálja magát, felszámolja a sikerét gátló ellentmondásokat, és közben alkalmas vezetőt is talál. Még ebben az esetben is kevés az idő, továbbá túl rátermett a hivatalban lévő kormány ahhoz, hogy közfelháborodás törjön ki ellene, másképp pedig nagyon nehéz fogást találni rajta 2018-ig.

Amennyiben nem a párt felől, hanem a kampányképes vezető oldaláról közelítjük a kérdést, egyetlen karizmatikus ellenzékiként ott áll Gyurcsány Ferenc, neki azonban nincsen említésre méltó pártja. Az MSZP-ből kiválva magával vihet egy olyan csapatot, amely bízik benne és támogatja. Taktikus ötlettel az új párt nevéből is kihagyható a zavaró "szocialista" jelző, elvben nyitott az út az erősödéshez. Marad azonban két hatalmas probléma: az ellenzéki közvélemény alighanem annak örülne jobban, ha egy megújult MSZP végre visszatalálna a "szocialista" jelzőnek értelmet adó társadalmi érdekképviselet útjára; továbbá Gyurcsány úr minden rátermettsége és karizmája kevésnek bizonyulhat a róla kialakult imázs újramontírozához -- legalábbis a következő választásig.

További stratégiai ellentmondás, hogy akkor lehet sikeres egy ellenzéki vezéralak, ha össze tudja fogni a követőit, ám ezzel éppen ellenfelét, Orbán urat utánozná. Az ellenzék a Fidesz kormányzása alatt elharapódzott egy-kettő bal-jobb drillhangulattal szemben a széttartás szabadságát követeli, ami definíció szerint nem hozhat átütő erőt: képzeljünk el egy militánsan antimilitáris sereget, amelyik csak azért fogott fegyvert, hogy ne kelljen katonáskodnia, azaz hogy az első és utolsó csata után hazamehessen. Ilyen sereg élén nem lehet négy évig állni, legokosabb az első ütközet előtt letenni a fegyvert.

Mindebből az következik, hogy bár az ellenzék vezére magától értetődő módon Gyurcsány Ferenc lesz,  vagy esélytelenül indul neki a 2014-es választásnak, vagy orbáni módszerekkel igyekszik nyerni, és a különbség hiánya miatt vall kudarcot. Hacsak nem romlik annyit a gazdaság, hogy az egzisztenciát mindenkor az ideológia elé helyező választók változást akarjanak. Hacsak a Fidesz hirtelen nem rúg magának 10 öngólt, kirántva lába alól a szőnyeget. Két és fél évvel a választás előtt korai még a választói preferenciákat fürkészni, inkább szurkolok, hogy minél színvonalasabb ellenzéki alternatíva alakuljon ki, mindannyiunk és a magyar demokrácia javára.

Szó mi szó, ez felesleges elmefuttatás volt. Bár ki tudja, a választókhoz hasonlóan a tüntetők is akármelyik pillanatban meggondolhatják magukat.

2 megjegyzés:

  1. "továbbá túl rátermett a hivatalban lévő kormány ahhoz, hogy közfelháborodás törjön ki ellene"

    hát igen, azt látjuk. valóságos sikersztori

    VálaszTörlés
  2. A sikersztori és a közfelháborodás között széles a skála, ki-ki egyénileg kijelölheti rajta a kormány helyét. Kivéve a közfelháborodás végpontját, mert az nem egyénileg osztható.

    VálaszTörlés