Róna Péter a Magyar Nemzetben publikált legfrissebb írása (okt. 2., szombati melléklet) szerint a klasszikus közgazdaságtan nem képes modellezni a gazdasági folyamatokat. A magyar gazdaság rossz helyzete nem azért állt elő, mert a buta politikusok nem követték az okos közgazdászok szavát, hanem éppen, mert követték -- ám az okos elméletek nem működtek a gyakorlatban.
Azt írja, a klasszikus közgazdaságtanban nem szerepelnek az emberi értékek, az erkölcs és a bizalom. Ezek nélkül azonban nem működik a modern gazdaság.
Leszögezi, hogy Magyarországnak nem a teljes adósságot, hanem csak a külsőt kellene csökkentenie, valamint kamatot vágni, megkönnyítve a forinthitelhez jutást. Nem szabadna a szabad kereskedelemre és az euró előszobájául szolgáló maastrichti kritériumok teljesítésére bízni a gazdasági fellendülést. Ez ugyanis a német érdekeket szolgálja, és ebből a szempontból mi elsorvasztandó periféria vagyunk.
Róna Péter itt és korábban publikált meglátásait nagyra tartom, az euró kivételével egyet is értek velük. A központ-periféria közötti kettős beszéd felvetése nagy koncepció, és nem elsősorban Európán belül! Évek óta döbbenten figyelem, hogy az USA és az Egyesült Királyság hogyan kontrázza meg az Európa Központi Bank minden kamatintézkedését. Ha emel, azt írják az újságok, hogy ez katasztrófa, nem lett volna szabad. Ha viszont csökkent, akkor megírják, hogy épp most kellett volna emelni... Róna Péter egyszerű kulcsot ad a jelenséghez. Az angolszász világ kettős beszédet folytat, olyan tanácsot ad, ami sorvasztja a perifériának tekintett Európát, hogy fennmaradjon a központ hegemóniája.
Európa gazdasági motorja a német-francia tengely (elnézést a képzavarért), a többi tagállam periféria. Minő meglepetés, hogy ez a központ is úgy osztja a tanácsait, ahogy szűken értelmezett érdekei diktálják. Ugyanakkor az euró egy 500 milliós piacot hoz létre, amelynek az előnyei minden bizonnyal felülmúlják a kettős beszéd okozta hátrányokat. Ezért Róna Pétertől eltérően én az euró mielőbbi bevezetése mellett vagyok.
Optimizmusra ad okot, hogy az Orbán-kormány máris megvalósította a belső adósságra konvertálás rónai tanácsát: a kötelező magánnyugdíjpénztárakból devizaadósságot törleszt, a majdani nyugdíjasok felé kötelezettséget teremtve -- azaz a külső kötelezettséget belső kötelezettséggé alakítja át. Már csak ésszerű mértékű kamatcsökkentés kell, hogy a fellendülés összes hazai feltétele teljesüljön. Ne feledjük azért, hogy nem hazánk fújja a passzátot a világban; sajnos a globális konjunktúra szelét is meg kell várnunk, hogy igazán feszülni kezdjen a vitorlánk.
Azt írja, a klasszikus közgazdaságtanban nem szerepelnek az emberi értékek, az erkölcs és a bizalom. Ezek nélkül azonban nem működik a modern gazdaság.
Leszögezi, hogy Magyarországnak nem a teljes adósságot, hanem csak a külsőt kellene csökkentenie, valamint kamatot vágni, megkönnyítve a forinthitelhez jutást. Nem szabadna a szabad kereskedelemre és az euró előszobájául szolgáló maastrichti kritériumok teljesítésére bízni a gazdasági fellendülést. Ez ugyanis a német érdekeket szolgálja, és ebből a szempontból mi elsorvasztandó periféria vagyunk.
Róna Péter itt és korábban publikált meglátásait nagyra tartom, az euró kivételével egyet is értek velük. A központ-periféria közötti kettős beszéd felvetése nagy koncepció, és nem elsősorban Európán belül! Évek óta döbbenten figyelem, hogy az USA és az Egyesült Királyság hogyan kontrázza meg az Európa Központi Bank minden kamatintézkedését. Ha emel, azt írják az újságok, hogy ez katasztrófa, nem lett volna szabad. Ha viszont csökkent, akkor megírják, hogy épp most kellett volna emelni... Róna Péter egyszerű kulcsot ad a jelenséghez. Az angolszász világ kettős beszédet folytat, olyan tanácsot ad, ami sorvasztja a perifériának tekintett Európát, hogy fennmaradjon a központ hegemóniája.
Európa gazdasági motorja a német-francia tengely (elnézést a képzavarért), a többi tagállam periféria. Minő meglepetés, hogy ez a központ is úgy osztja a tanácsait, ahogy szűken értelmezett érdekei diktálják. Ugyanakkor az euró egy 500 milliós piacot hoz létre, amelynek az előnyei minden bizonnyal felülmúlják a kettős beszéd okozta hátrányokat. Ezért Róna Pétertől eltérően én az euró mielőbbi bevezetése mellett vagyok.
Optimizmusra ad okot, hogy az Orbán-kormány máris megvalósította a belső adósságra konvertálás rónai tanácsát: a kötelező magánnyugdíjpénztárakból devizaadósságot törleszt, a majdani nyugdíjasok felé kötelezettséget teremtve -- azaz a külső kötelezettséget belső kötelezettséggé alakítja át. Már csak ésszerű mértékű kamatcsökkentés kell, hogy a fellendülés összes hazai feltétele teljesüljön. Ne feledjük azért, hogy nem hazánk fújja a passzátot a világban; sajnos a globális konjunktúra szelét is meg kell várnunk, hogy igazán feszülni kezdjen a vitorlánk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése