Milton Friedman Nobel-díjas közgazdász kutatásai szerint egy amerikai munkavállaló a bérének nem egész 0,1%-áról hajlandó lemondani azért, hogy csökkenjen a munkanélküliség, hogy mások is dolgozhassanak, hogy igazságosabb legyen a világ. Nincs ez másképp sem Európában, sem világszerte. Ha növekszik a gazdaság, akkor az egyre nagyobb tortából lehet kis mértékben jótékonykodni, de stagnáló vagy csökkenő helyzetben a többség kapaszkodik abba, amije van, és magasról tesz az igazságosság fokozására. Ez a magyarázata a 2010-es konzervatív előretörésnek Európa szerte. Ránk ellentmondásosan vonatkozik ez a jobbra tolódás, a magyar jobboldal ugyanis még nem konzervatív, annyiban, hogy most teremti meg azt, amit később majd konzerválni lehet.
Magyarország nehéz helyzetben lavíroz: többet költeni nem lehet, a társadalmi reformokat elodázni szintén lehetetlen, jó hangulatban pedig csak pluszpénzből lehetne őket végrehajtani. Van reform, nincs pluszpénz, nincs jókedv. Egzisztenciális szinten ilyen egyszerű a képlet. Sokan -- köztük én -- örülnek a határon túli magyarok érdekképviseletének, a közrend fokozásának, a normakövetés megszilárdításának, de a többséget gyanúm szerint sokkal jobban megmozgatta a pálinkafőzés lehetősége, támogatásuk is inkább ennek (valamint a jogi nonszensz ügyek hangzatos retorikájának) szól. Ez van, Platón hiába volt nagy gondolkodó, a többség bürökpohárra érdemesítette, Keresztelő Szent János és Beckett Tamás erkölcscsőszöket a mindenkori király gyilkoltatta le, Utópiát pedig soha senki nem tudta megvalósítani. Kár keseregni, a politika a lehetséges művészete, és a Fidesz láthatóan ért hozzá, hogy a többség szimpátiáját -- ha kell, nem épp elméleti matematikai módszerekkel -- megtartsa. Ennek ellenére az egzisztenciális pangás nagy úr, 2014-re meglepetést hozhat. Jó lenne legalább néhány területen bővülést felmutatni.
Vidékről remek fokhagymához jutottunk, hamarosan őrölt paprikát is kapunk, és ezek mögött a termékek mögött családok jóléte áll. Ma reggel értesültem a "Nyúlunk a munkáért" programról, amely az ókori népek nagy jóléti dobását ismétli meg. Őseink ugyanis gabonával és háziállatokkal kezdtek dúskálni, ezek hozadékából építettek városokat, civilizációt. (Nem etelközi, hanem általában homo sapiens őseinkre gondolok.) Ugyanakkor a hajléktalanok rendezetlen ügye és a kardcsörtető kulturkampf rengeteg rossz energiát keringtet, ezeket nem ártana jó irányba terelni.
A társadalmi összetartás pozitív érzést adhat, de eddigi tapasztalataim szerint még a legeltökéltebbek is felemás viszonyban vannak a központilag indított projektekkel. Ügyesebben kell prezentálni és eladni azt, ami hasznos, különben nem fogják megvenni. A többséget felsorakoztató pálinkafő trükkök pedig összességében nem teremtenek kellően pozitív hátteret. Még többre, még ügyesebb (értsd: indirektebb) technikákra van szükség a tartós keretek kialakításához. Ennek kapcsán nem a kormány tartósságát, hanem az elért eredmények tartósságát szorgalmazom.
Magyarország nehéz helyzetben lavíroz: többet költeni nem lehet, a társadalmi reformokat elodázni szintén lehetetlen, jó hangulatban pedig csak pluszpénzből lehetne őket végrehajtani. Van reform, nincs pluszpénz, nincs jókedv. Egzisztenciális szinten ilyen egyszerű a képlet. Sokan -- köztük én -- örülnek a határon túli magyarok érdekképviseletének, a közrend fokozásának, a normakövetés megszilárdításának, de a többséget gyanúm szerint sokkal jobban megmozgatta a pálinkafőzés lehetősége, támogatásuk is inkább ennek (valamint a jogi nonszensz ügyek hangzatos retorikájának) szól. Ez van, Platón hiába volt nagy gondolkodó, a többség bürökpohárra érdemesítette, Keresztelő Szent János és Beckett Tamás erkölcscsőszöket a mindenkori király gyilkoltatta le, Utópiát pedig soha senki nem tudta megvalósítani. Kár keseregni, a politika a lehetséges művészete, és a Fidesz láthatóan ért hozzá, hogy a többség szimpátiáját -- ha kell, nem épp elméleti matematikai módszerekkel -- megtartsa. Ennek ellenére az egzisztenciális pangás nagy úr, 2014-re meglepetést hozhat. Jó lenne legalább néhány területen bővülést felmutatni.
Vidékről remek fokhagymához jutottunk, hamarosan őrölt paprikát is kapunk, és ezek mögött a termékek mögött családok jóléte áll. Ma reggel értesültem a "Nyúlunk a munkáért" programról, amely az ókori népek nagy jóléti dobását ismétli meg. Őseink ugyanis gabonával és háziállatokkal kezdtek dúskálni, ezek hozadékából építettek városokat, civilizációt. (Nem etelközi, hanem általában homo sapiens őseinkre gondolok.) Ugyanakkor a hajléktalanok rendezetlen ügye és a kardcsörtető kulturkampf rengeteg rossz energiát keringtet, ezeket nem ártana jó irányba terelni.
A társadalmi összetartás pozitív érzést adhat, de eddigi tapasztalataim szerint még a legeltökéltebbek is felemás viszonyban vannak a központilag indított projektekkel. Ügyesebben kell prezentálni és eladni azt, ami hasznos, különben nem fogják megvenni. A többséget felsorakoztató pálinkafő trükkök pedig összességében nem teremtenek kellően pozitív hátteret. Még többre, még ügyesebb (értsd: indirektebb) technikákra van szükség a tartós keretek kialakításához. Ennek kapcsán nem a kormány tartósságát, hanem az elért eredmények tartósságát szorgalmazom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése