Az Új Színház ideget ért, ez van. Felesleges ordítani, meg lehet markolni a karfát, lehet kérni érzéstelenítést. A jövőben tessék jobban fogat mosni, egészségesebben táplálkozni. És ez csak egy a sok szuvas fog közül. Mennyire fog fájni, ha mindet rendbe hozzuk?
Nos, a kultúrában kell három Új Színház, és húsz mérsékeltebb, de határozottan nemzeti elkötelezettségű, továbbá egy nemzeti elkötelezettségű Nemzeti Színházra is szükség lesz. Soknak tűnik? Tetszettek volna műsoron tartani a magyar műveket, megelőzni a közfelháborodást.
Az irodalomban, filmművészetben kell évente 20-50 támogatott nemzeti elkötelezettségű alkotás. A rájuk szánt pénz elveszi a forrásokat a nem nemzeti alkotásoktól, így azokat támogatás nélkül kell létrehozni. Kemény a helyzet? Tetszettek volna egy kis pénzt adagolni a közösség összetartását szolgáló alkotásokra, mint Amerikában.
Szükség lesz továbbá nemzeti elkötelezettségű tévé- és rádióadókra, napi- és hetilapokra, magazinokra, műfajonként 2-3-ra. Ezek létrejöttét és működését az államnak kell támogatnia. Hol itt az igazság? Az államot a nemzet tartja fenn, a saját jóléte érdekében. Nem lenne logikus, ha az állam a nemzet jólétét nem segítő médiát támogatna.
Fel kell karolni a nemzeti elkötelezettségű tehetségeket, a tudomány világába be kell engedni a nemzeti elkötelezettségű tudósokat, ösztöndíjakat és kutatási keretet kell biztosítani a nemzeti elkötelezettségű szakembereknek. Ez nem fog fájni, hiszen csak egyensúlyba kerülnek a közösségi és az egyéni elkötelezettségűek.
A nemzet jóléte iránt fogékony vállalatokat kell létrehozni, szintén állami támogatással. A GDP itthon elkölthető részét szociális szempontból igazságosan növelő cégek tömegére lesz szükség. Mi lesz a vállalkozások esélyegyenlőségével? E tekintetben tökéletes a igazságosság, minden vállalkozásnak egyenlő esélye van szívén viselni a nemzet jólétét, s ha ezt teszi, támogatásra számíthat. Ha nem fontos neki a nemzet jóléte, akkor úgy helyes, hogy a saját működési eredményéből éljen meg.
Ne tessék félni ettől a "nemzeti elkötelezettség" nevű fúrótól: mindössze közösségi szempontú gondolkodást feltételez abban az országban, amelynek közösségi finanszírozású lehetőségeit igénybe veszi a támogatott. Más szóval, olyanok érdemelnek nemzeti támogatást, akik nem harapják meg az őket etető kezet. Az aktuális kormány konstruktív bírálata természetesen nem minősül harapásnak, amennyiben a nemzet hosszú távú, jól megfontolt érdekét szolgálja.
Nos, kedves páciens, ez a kezelés várható a következő évek során. Kezdhetjük mindjárt a Nemzetivel, vagy adjak egy szurit? Adhatok, de úgy egy kicsit tovább fog tartani, és utána hosszú ideig el lesz zsibbadva.
Nos, a kultúrában kell három Új Színház, és húsz mérsékeltebb, de határozottan nemzeti elkötelezettségű, továbbá egy nemzeti elkötelezettségű Nemzeti Színházra is szükség lesz. Soknak tűnik? Tetszettek volna műsoron tartani a magyar műveket, megelőzni a közfelháborodást.
Az irodalomban, filmművészetben kell évente 20-50 támogatott nemzeti elkötelezettségű alkotás. A rájuk szánt pénz elveszi a forrásokat a nem nemzeti alkotásoktól, így azokat támogatás nélkül kell létrehozni. Kemény a helyzet? Tetszettek volna egy kis pénzt adagolni a közösség összetartását szolgáló alkotásokra, mint Amerikában.
Szükség lesz továbbá nemzeti elkötelezettségű tévé- és rádióadókra, napi- és hetilapokra, magazinokra, műfajonként 2-3-ra. Ezek létrejöttét és működését az államnak kell támogatnia. Hol itt az igazság? Az államot a nemzet tartja fenn, a saját jóléte érdekében. Nem lenne logikus, ha az állam a nemzet jólétét nem segítő médiát támogatna.
Fel kell karolni a nemzeti elkötelezettségű tehetségeket, a tudomány világába be kell engedni a nemzeti elkötelezettségű tudósokat, ösztöndíjakat és kutatási keretet kell biztosítani a nemzeti elkötelezettségű szakembereknek. Ez nem fog fájni, hiszen csak egyensúlyba kerülnek a közösségi és az egyéni elkötelezettségűek.
A nemzet jóléte iránt fogékony vállalatokat kell létrehozni, szintén állami támogatással. A GDP itthon elkölthető részét szociális szempontból igazságosan növelő cégek tömegére lesz szükség. Mi lesz a vállalkozások esélyegyenlőségével? E tekintetben tökéletes a igazságosság, minden vállalkozásnak egyenlő esélye van szívén viselni a nemzet jólétét, s ha ezt teszi, támogatásra számíthat. Ha nem fontos neki a nemzet jóléte, akkor úgy helyes, hogy a saját működési eredményéből éljen meg.
Ne tessék félni ettől a "nemzeti elkötelezettség" nevű fúrótól: mindössze közösségi szempontú gondolkodást feltételez abban az országban, amelynek közösségi finanszírozású lehetőségeit igénybe veszi a támogatott. Más szóval, olyanok érdemelnek nemzeti támogatást, akik nem harapják meg az őket etető kezet. Az aktuális kormány konstruktív bírálata természetesen nem minősül harapásnak, amennyiben a nemzet hosszú távú, jól megfontolt érdekét szolgálja.
Nos, kedves páciens, ez a kezelés várható a következő évek során. Kezdhetjük mindjárt a Nemzetivel, vagy adjak egy szurit? Adhatok, de úgy egy kicsit tovább fog tartani, és utána hosszú ideig el lesz zsibbadva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése