Hallották, hogy Rajk Lászlót felmentették a kémvádak alól? Ugye igen? És azt, hogy részben rehabilitálták Csurka Istvánt? Ugye nem? Pedig részleges rehabilitációja még 2007-ben, a baloldali kormány idején megtörtént.
A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal (International Labour Organisation, ILO) magyarországi jelenlétének 20. évfordulóján tartott konferencia hallgatósága a hazai iroda vezetőjétől értesülhetett a következőkről. (Nem szó szerinti, hanem tartalmi idézet.) Az IMF és a Világbank szakértői tévedtek. 1990-ben azt javasolták, hogy Magyarország liberalizáljon, privatizáljon, minden átmenet nélkül vezesse be a piacgazdaságot. Azt ígérték, hogy a sokkhatás nem lesz tartós. A termelés visszaesése egészen rövid ideig tart majd. Fél év, maximum egy év múlva helyreáll a korábbi szint, és azután egyenletesen nőni kezd a GDP. Magyarország ezzel szemben 2000-re érte ismét el az 1989-es GDP-t. A helyreállás tíz évig tartott, és nem 6-12 hónapig, ahogy ígérték. Ezt utólag, szűk körben maguk a szakértők is elismerték, és sajnálkoztak a történtek miatt. Magyarországon az átmenet éveiben egymillió munkahely szűnt meg, ez óriási társadalmi feszültségeket okozott, rengeteg szenvedéssel járt a munkanélküliek és az egész lakosság számára. Számos olyan társadalmi anomáliához vezetett, amely okosabb gazdaságpolitikával elkerülhető lett volna. Ésszerűbb, puhább, rugalmasabb átmenetet kellett volna levezényelni, kezelhető szinten tartva a feszültségeket. A magyaroknak és az ILO helyi képviselőinek nem szabadott volna hinniük az IMF és a Világbank szakértőinek. (A konferencia résztvevői ellenvetés nélkül hallgatták ezt az üzenetet.)
Ha valaki nem emlékezne, Csurka István közéleti működése 1989-től kezdve két fő szólamból állt: 1. nem szabad hinni a nemzetközi szakértőknek és magyar munkatársaiknak; 2. azért mondják, amit mondanak, mert "ezek" idegenszívűek, hazaárulók, kozmopoliták, zsidók vagy zsidóbérencek. Az első szólam kapcsán megfogalmazott vádak alól Csurka Istvánt felmentették, egyszerűen neki lett igaza. Nem szabadott volna hinnünk a nemzetközi szakértőknek 1990-ben, nem szabadott volna nemzettársainkra zúdítani az ebből következő rengeteg szenvedést. Csurka úr felmentése csak azért nem történt meg nyilvános formában, mert a baloldal hivatalosan éppúgy nem tévedhet, ahogy azt Orbán Viktor programváltásai kapcsán szokta kifogásolni. Azaz a baloldalnak definíció szerint mindig igaza van, s ha mégsem, akkor az első paragrafus, és soha, semmiképp nem a másként gondolkodók érvelése lép érvénybe! Csurka Istvánt informálisan, érvelésének tartalmi vonatkozásában felmentették, érveit utólag helyessé nyilvánították, és nem akárki, hanem a munkavállalók jogaival foglalkozó Nemzetközi Munkaügyi Szervezet.
A 2. pont megfogalmazásai alól az ILO természetesen nem mentette fel Csurka urat, és én sem igyekszem őt fehérre mosdatni. Retorikája eleinte nyíltan, később burkoltan antiszemita, összeesküvés-elméleti, gyűlölködő. Ezt mind az ILO, mind én messzemenően helytelenítem, és elhatárolódok tőle. Ugyanakkor szeretném világossá tenni a személyiségelmélet ide vágó modelljét: akinek a nyilvánvaló igazát nem ismerik el, az frusztrált lesz, indulatát igyekszik valahogy levezetni, magyarázatot keres (sőt akár gyárt) érvei kudarcára, és ez gyakorta vakvágányra viszi a szóhasználatát. Ha belegondolunk, az egymillió magyarnak kárt okozó szakértői kör ma is büntetlenül, jólétben él, a baloldalon ma is tévedhetetlennek számít. Bocsánatot nem kért, szakmailag nem helyesbített, elégtételt nem adott. Kertész Ákost parafrazálva: a szembenézés nem történt meg, a bocsánatkérés nem történt meg, a jóvátétel nem történt meg, ezért nem történhetett meg a megbocsátás sem.
A tisztánlátás érdekében részletezem a szakértők működésének következményeit: a szocialista nagyipar megszűnése elsősorban a legalacsonyabb végzettségűeket, s köztük a romákat sújtotta. A roma-nem roma ellentéteket, a szélsőjobb térnyerését tehát egzisztenciális szinten éppen azok alapozták meg, akik a közéletben a legádázabb retorikai harcot vívják ellene. Ezek a "szakértők" nem érdemlik meg a szakértő nevet, szakmai süllyesztőbe valók. Örülhetnek, ha személyes vagyonukkal nem kell helytállniuk az okozott károkért. Elvi álláspontom szerint kártérítési pert kellene ellenük indítani, de ez nem sok sikerrel kecsegtet, így jobb híján -- a nyilvános bocsánatkérést követően -- megelégednék az összes szakmai pozícióból való egyidejű lemondásukkal.
Csurka István történelmi tévedése, hogy a botcsinálta "szakértők" családfáját kezdte szidalmazni a szakmai hozzáértésük megkérdőjelezése helyett. Roger E. A. Farmer új könyvének tükrében ma már pontosabban látjuk, hol és miben tévedtek a tanácsadók, hol siklott végzetesen félre a magyar gazdaságpolitika (http://verteslaszlo.blogspot.com/2011/10/igy-mukodik-gazdasag.html). Másokkal együtt Csurka István is komoly mértékben felelős azért, hogy szakmai érvek helyett ki- és berekesztgetési bohózattá fajult a magyar érdekérvényesítés, s hogy a burkoltan is átlátszó antiszemitizmus/rasszizmus hiteltelenítette a mozgalmat. Ugyanakkor ő volt az egyetlen vezető közszereplő, aki intuitív alapon ráérzett a ma már egyértelmű gazdaságpolitikai igazságokra. Bár külön tudtuk volna választani az elfogadhatatlan formát a jövőbe látó tartalomtól, bár hallgattunk volna Csurka István mondanivalójának lényegére! Legalább 15 év gazdasági útkeresését és a teljes szélsőjobb mizériát megspórolhattuk volna magunknak. Ezért javaslom, hogy a helytelen retorikai eszköztárért való nyilvános bocsánatkérést követően Csurka István nyerjen teljes rehabilitációt, kapjon újra korlátlan közszereplési lehetőséget, és a Nemzeti Színháznál foglalhassa el drámaíróként megérdemelt helyét.
A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal (International Labour Organisation, ILO) magyarországi jelenlétének 20. évfordulóján tartott konferencia hallgatósága a hazai iroda vezetőjétől értesülhetett a következőkről. (Nem szó szerinti, hanem tartalmi idézet.) Az IMF és a Világbank szakértői tévedtek. 1990-ben azt javasolták, hogy Magyarország liberalizáljon, privatizáljon, minden átmenet nélkül vezesse be a piacgazdaságot. Azt ígérték, hogy a sokkhatás nem lesz tartós. A termelés visszaesése egészen rövid ideig tart majd. Fél év, maximum egy év múlva helyreáll a korábbi szint, és azután egyenletesen nőni kezd a GDP. Magyarország ezzel szemben 2000-re érte ismét el az 1989-es GDP-t. A helyreállás tíz évig tartott, és nem 6-12 hónapig, ahogy ígérték. Ezt utólag, szűk körben maguk a szakértők is elismerték, és sajnálkoztak a történtek miatt. Magyarországon az átmenet éveiben egymillió munkahely szűnt meg, ez óriási társadalmi feszültségeket okozott, rengeteg szenvedéssel járt a munkanélküliek és az egész lakosság számára. Számos olyan társadalmi anomáliához vezetett, amely okosabb gazdaságpolitikával elkerülhető lett volna. Ésszerűbb, puhább, rugalmasabb átmenetet kellett volna levezényelni, kezelhető szinten tartva a feszültségeket. A magyaroknak és az ILO helyi képviselőinek nem szabadott volna hinniük az IMF és a Világbank szakértőinek. (A konferencia résztvevői ellenvetés nélkül hallgatták ezt az üzenetet.)
Ha valaki nem emlékezne, Csurka István közéleti működése 1989-től kezdve két fő szólamból állt: 1. nem szabad hinni a nemzetközi szakértőknek és magyar munkatársaiknak; 2. azért mondják, amit mondanak, mert "ezek" idegenszívűek, hazaárulók, kozmopoliták, zsidók vagy zsidóbérencek. Az első szólam kapcsán megfogalmazott vádak alól Csurka Istvánt felmentették, egyszerűen neki lett igaza. Nem szabadott volna hinnünk a nemzetközi szakértőknek 1990-ben, nem szabadott volna nemzettársainkra zúdítani az ebből következő rengeteg szenvedést. Csurka úr felmentése csak azért nem történt meg nyilvános formában, mert a baloldal hivatalosan éppúgy nem tévedhet, ahogy azt Orbán Viktor programváltásai kapcsán szokta kifogásolni. Azaz a baloldalnak definíció szerint mindig igaza van, s ha mégsem, akkor az első paragrafus, és soha, semmiképp nem a másként gondolkodók érvelése lép érvénybe! Csurka Istvánt informálisan, érvelésének tartalmi vonatkozásában felmentették, érveit utólag helyessé nyilvánították, és nem akárki, hanem a munkavállalók jogaival foglalkozó Nemzetközi Munkaügyi Szervezet.
A 2. pont megfogalmazásai alól az ILO természetesen nem mentette fel Csurka urat, és én sem igyekszem őt fehérre mosdatni. Retorikája eleinte nyíltan, később burkoltan antiszemita, összeesküvés-elméleti, gyűlölködő. Ezt mind az ILO, mind én messzemenően helytelenítem, és elhatárolódok tőle. Ugyanakkor szeretném világossá tenni a személyiségelmélet ide vágó modelljét: akinek a nyilvánvaló igazát nem ismerik el, az frusztrált lesz, indulatát igyekszik valahogy levezetni, magyarázatot keres (sőt akár gyárt) érvei kudarcára, és ez gyakorta vakvágányra viszi a szóhasználatát. Ha belegondolunk, az egymillió magyarnak kárt okozó szakértői kör ma is büntetlenül, jólétben él, a baloldalon ma is tévedhetetlennek számít. Bocsánatot nem kért, szakmailag nem helyesbített, elégtételt nem adott. Kertész Ákost parafrazálva: a szembenézés nem történt meg, a bocsánatkérés nem történt meg, a jóvátétel nem történt meg, ezért nem történhetett meg a megbocsátás sem.
A tisztánlátás érdekében részletezem a szakértők működésének következményeit: a szocialista nagyipar megszűnése elsősorban a legalacsonyabb végzettségűeket, s köztük a romákat sújtotta. A roma-nem roma ellentéteket, a szélsőjobb térnyerését tehát egzisztenciális szinten éppen azok alapozták meg, akik a közéletben a legádázabb retorikai harcot vívják ellene. Ezek a "szakértők" nem érdemlik meg a szakértő nevet, szakmai süllyesztőbe valók. Örülhetnek, ha személyes vagyonukkal nem kell helytállniuk az okozott károkért. Elvi álláspontom szerint kártérítési pert kellene ellenük indítani, de ez nem sok sikerrel kecsegtet, így jobb híján -- a nyilvános bocsánatkérést követően -- megelégednék az összes szakmai pozícióból való egyidejű lemondásukkal.
Csurka István történelmi tévedése, hogy a botcsinálta "szakértők" családfáját kezdte szidalmazni a szakmai hozzáértésük megkérdőjelezése helyett. Roger E. A. Farmer új könyvének tükrében ma már pontosabban látjuk, hol és miben tévedtek a tanácsadók, hol siklott végzetesen félre a magyar gazdaságpolitika (http://verteslaszlo.blogspot.com/2011/10/igy-mukodik-gazdasag.html). Másokkal együtt Csurka István is komoly mértékben felelős azért, hogy szakmai érvek helyett ki- és berekesztgetési bohózattá fajult a magyar érdekérvényesítés, s hogy a burkoltan is átlátszó antiszemitizmus/rasszizmus hiteltelenítette a mozgalmat. Ugyanakkor ő volt az egyetlen vezető közszereplő, aki intuitív alapon ráérzett a ma már egyértelmű gazdaságpolitikai igazságokra. Bár külön tudtuk volna választani az elfogadhatatlan formát a jövőbe látó tartalomtól, bár hallgattunk volna Csurka István mondanivalójának lényegére! Legalább 15 év gazdasági útkeresését és a teljes szélsőjobb mizériát megspórolhattuk volna magunknak. Ezért javaslom, hogy a helytelen retorikai eszköztárért való nyilvános bocsánatkérést követően Csurka István nyerjen teljes rehabilitációt, kapjon újra korlátlan közszereplési lehetőséget, és a Nemzeti Színháznál foglalhassa el drámaíróként megérdemelt helyét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése