Tolsztoj téveszméi

A Háború és béke szerzője zseniális író, ám gyakorlatiatlan gondolkodó volt. Műveinek esztétikai szépsége lenyűgöző, filozófiája ellenben megmosolyogtató. Úgy gondolta, elég a saját birtokát felosztania jobbágyai között, hogy Oroszország megtegye az első lépést egy fejlettebb államforma felé. Valószínűleg nem vette komolyan az "egy fecske nem csinál nyarat" mondás orosz megfelelőjét, ezért érte váratlanul, mikor a jobbágyok fellázadtak, és nem kértek a földosztásból.

Ennél károsabbnak bizonyult az "erőszakmentes kereszténység"-ről terjesztett képzelgése, amelyet az Az Isten országa bennetek vagyon című értekezésében fejt ki (sajnos a neten csak angolul találtam meg). Tolsztoj szerint Jézus a teljes erőszakmentességet tanította a nyolc boldogság keretében, olyasformán, hogy dobd vissza kenyérrel a köntösödet is, csicskázz a rómaiaknak, és arcoddal vágd öklön szeretett ellenségedet, mert boldogok a szelídek. Szintén az erőszakmentesség állhatott tanításának középpontjában, mikor Pétert lebeszélte arról, hogy karddal támadjon elfogóira. Tolsztoj szerint ebből az következik, hogy a jó keresztény legfeljebb a polgári engedetlenségig jut el, nem fog fegyvert még a hazájáért sem, és teljes egészében kimarad a szükségképpen erőszakos eszközökkel élő kormányzásból. Ennek jegyében néhány eltűnt szektát és az amerikai kvékereket tartja igazi keresztényeknek, szemben a létező egyházzal és az így-úgy keresztényekkel.

Megannyi önjelölt keresztényhez hasonlóan, Lev Nyikolajevics is amatőr módon bánt az Újszövetséggel, kiragadott belőle egyetlen gondolatot, és eltekintett a többitől, mintha azt nem is Jézus tanította volna. Minden idők legnagyobb rabbija azonban egy számunkra már hihetetlen, "szemet szemért, kard-ki-kard, írmagja se maradjon" kultúrába született, ehhez képest hirdetette meg a judaizmus reformját, és nem OKJ-s balekképző tanfolyamot indított kétbalkezes hülyejelölteknek.

A hegyi beszédet hallgatók nem tartoztak ebbe a kategóriába, annyi esett le nekik az egészből, hogy itt kenyeret osztanak, tehát ez a Jehosua lesz az Írásban megígért messiáskirály, koronázzuk meg. Lehet, hogy értelmi kihívásokkal éltek, de távolról sem voltak balekok, és Jézus úgy fogalmazta meg a mondandóját, hogy ebből a közönségből legalább annak legyen esélye megérteni, akinek füle van a hallásra. Milyen volt a közönsége? Olyan, mint a mai Izraelé: fanatikus erőszakhívőkből és könyörtelen megtorlókból állt, akik számára a "szeresd ellenségedet" nem azt jelentette, amit számunkra. Úgy értelmezhették, hogy "ja, szóval ellenségedet ne nyírd ki hetedíziglen, csecsemőstől, öregestől, hanem hagyd futni, ha szépen könyörög az életéért, majd viccesen dobd hátba lándzsával, és röhögj egyet a hiszékeny marháján". A római katonák ellen zsigeri és közösségi parancs volt lázadni, ahogy ma erény felrobbanni a "megszállók" közelében, és minél többet magaddal vinni a halálba. A rómaiak is ebben a stílusban reagáltak, a legkisebb ellenállást azonnali véres megtorlás, utcai lekaszabolás, felkoncolás, kizsigerelés, lábszártörős keresztre feszítés követte. Jézus ehhez a hallgatósághoz szólt. Nem Tolsztoj-féle széplelkeket tanított, hanem olyanokat, akiknek egy része azóta sem változott, és akikről naponta olvashatsz a közel-keleti hírekben. Jézus korában ugyanez ment minden égtájon, és egyedül neki köszönhető, hogy ma már nem megy így Nyugaton. Hála neki és keresztény őseinknek, ma már épp úgy nem tudjuk elképzelni a kíméletlen ókori világot, ahogy egy mai tinédzser a Rákosi-korszakot, az '50-es évek "szűk levegőjét". Márpedig ha nem értjük, kiket és milyen alapértelmezett értékrendhez képest tanított Jézus, csak szó szerint szajkózzuk néhány félmondatát, akkor a mondanivalót sem fogjuk érteni.

Jézus számos példabeszédében szerepel kemény erőszak: kardot hozott a világba; halálra adja majd a testvér a testvért, az apa a gyermekét, a gyermekek meg szüleik ellen támadnak, és vesztüket okozzák; a kegyetlen szőlőmunkásokat a szőlő gazdája megöleti, cinkosaikat kidobatja a birtokról; a kis adósságért zsarnokoskodó szolgát az ura börtönbe vetteti, míg az utolsó fillérig vissza nem fizeti adósságát; végítéletkor az egyik embert felveszik, hogy megmeneküljön, a másikat pusztulni hagyják; a búzát betakarítják, az ocsút olthatatlan tűzzel égetik el. Örök életről vagy halálról van szó, és nem a makaó nevű kártyajátékról, amelyen Gorcsev Iván nyerte a Nobel-díját. Jézus egy igazságos és emberséges világot hirdetett meg, amely értelemszerűen nem lehet olyan erőszakos, mint az addigi, de nem lehet annyira erőszakmentes sem, hogy bárgyún kiszolgáltassa magát az önző erőszakosaknak.

Jézus arra inti tanítványait, hogy legyenek szelídek, mint a galamb, és okosak, mint a kígyó. Lev Nyikolajevics Tolsztoj ellenben azt hirdeti, hogy az igazi keresztény okos, mint a galamb. Nem csoda, ha ennek szerfelett örülnek akik szelídek, mint a kígyó. A tolsztoji téveszméből az következik, hogy a keresztények vonuljanak ki, zárkózzanak magukba, és lakásuk legkisebb helyiségében, úgy akarják jobbá tenni a világot, hogy ne legyenek benne. Tolsztojra hivatkozva száműzhető a kereszténység és általában az erkölcs a közéletből, a hittan az iskolából, a közjó a világból. A mű 1894-ben jelent meg, elég megnézni, mit hoztak a következő évtizedek Oroszországnak és az emberiségnek. Kevés ember ártott annyit a kereszténység nevében Jézus ügyének, mint e nagy író és "humanista".

(A teljesség kedvéért: két nagy követője, Gandhi és Martin Luther King nem azért ért el sikert az erőszakmentes ellenállással, mert a módszer működik. A britek éppen kivonulóban voltak Indiából, mikor Gandhi polgári ellenállást hirdetett, és örömmel adták át a káosz felé sodródó országot bárkinek, aki hajlandó átvenni. Gandhi egyben kudarcot is vallott, nem tudta megőrizni India egységét, és a különvált Pakisztán azóta is állandó problémaforrás. Martin Luther King halála és Rosa Parks állhatatossága végett vetett a hivatalos szegregációnak, de az afroamerikaiak azóta sem érvényesülnek, és egyre világosabb, hogy ezt nem a külvilág előítéletessége, hanem a saját kultúrájuk és világszemléletük viszonylagos, az angolszász elvárásokhoz képesti versenyképtelensége okozza.)