Azt és úgy, hogy az Életnek tanuljunk, azaz a tanult ember lényegesen jobban boldoguljon az Élet dolgaival, mint a tanulatlan.
Általános iskolában és középiskolában senki ne tanuljon olyan l'art pour l'art tananyagot, amit nem az Élethez, hanem a továbbtanuláshoz kell tudnia. Mivel ma nem az általános iskola befejezése, hanem az érettségi vagy egy szakmunkás bizonyítvány az alapelvárás, ezek megszerzéséhez ne legyen szükséges olyan tudás, ami kutatáshoz vagy tudományos munkához kellhet, de az Élettel nincs közvetlen kapcsolatban.
Ennek fényében felül kell vizsgálni a teljes tananyagot, a Nemzeti Kerettantervet és minden vizsgaelvárást. A használható gyakorlati tudásra kell összpontosítani, mégpedig a végcéltól visszafelé tervezve: egy szakmunkástól és/vagy érettségizett embertől elvárható, hogy tisztában legyen az állampolgári és erkölcsi ismeretekkel, rendelkezzen alapvető művészeti és testkultúrával, nyelvi és kommunikációs készségekkel, valamint képes legyen vállalkozást indítani, banki és biztosítási konstrukciók közül választani, és megtalálni a további önképzést segítő szakmai anyagokat.
A mai iskolarendszer ettől minden ponton eltér, így amennyiben a végzettek rendelkeznek az említett készségekkel, azt nem az iskolának, hanem a családi hátterüknek vagy az egyéni ambícióiknak köszönhetik. Más szóval: az iskola nem tölti be társadalmi demokratizáló és esélyadó funkcióját.
A következő posztokban tantárgyanként levezetem, mire kellene a gyerekeket tanítani ahhoz, hogy felnőttként rendelkezzenek a felnőttektől elvárt ismeretekkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése