Mit tanítsunk fizikából

Nehéz kérdés, ugyanis a fizikatudás birtokában megoldható gyakorlati problémák száma igen korlátozott, és vélhetően a kevés létező eset sem érdekli az iskolások többségét.

Szép feladat például a terhelésnek megfelelően méretezni egy óriáskerék főtengelyét, megtervezni egy hűtőgépet, hőszivattyút vagy légkondicionáló berendezést, illetve megépíteni egy kőhajító ostromgépet, gőzgépet, hordozórakétát vagy egy ütközéselnyelő alvázat, de ha körülnézünk a háztartásban és a munkaerő-piacon, minimális az esély, hogy az érettségizett embert efféle kihívás elé állítsa az Élet.

Szintén ritka, hogy két autó közül olyan alapon kell választanunk, hogy az egyiknek működik a motorkonstrukciója, a másiknak ellenben nem. Míg a matematika használatával sok pénzt és bosszúságot spórolhatunk meg magunknak, a fizika alkalmazása látszólag nem jár ilyen evidens előnyökkel. A fizika iránti igény és az ismeretéből származó hozzáadott érték főleg fejlesztő laborokban jelentkezik, erre a munkára viszont nem az általános oktatás keretében, hanem egyetemi tanulmányok során kell felkészülni.

Hacsak a fizikatanárok gyakorlati példákat hozó kommentáradata meg nem győz, hogy a fizika segítségével könnyebben boldogulunk az Életben, meg tudunk oldani közérdeklődésre számot tartó mindennapi problémákat, akkor szembe kell néznünk a helyzettel, hogy a fizika iránti lelkesedés nem véletlenül lagymatag, nem véletlenül keletkezett hiány fizikatanárokból. Lássuk be, legtöbbünk nem l'art pour l'art tudást szeretne, és a l'art pour l'art tanítás kevés sikerélményt tartogat. Ha, mondjuk, valamilyen megfontolásból kötelezővé tennénk a sumér nyelv tanulását, miközben semmiféle gyakorlati hasznát nem tudjuk igazolni, a sumértanárok sikerélményének egyetlen forrása az lenne, ha nagy ritkán valaki úgy döntene, hogy ő is sumértanár lesz. Ez viszont a pilótajáték klasszikus sémája*, és nem lenne nemes dolog benne részt venni. Az általános szintű oktatásnak az Élettel, és nem az életidegenség terjesztésével kell foglalkoznia.

Tehát amíg a fizikatanárok gyakorlati példákat hozó kommentáradata meg nem győz a fizika és az Élet aktív kapcsolatáról, addig két területet látok, amellyel célszerű részletesebben foglalkozni: a munkánkat, közlekedésünket megkönnyítő gépek tana, valamint az elektromosság, pontosabban a háztartási villanyszerelői ismeretek. Érdemes megtanulni, mekkora áramerősséghez/teljesítményhez milyen átmérőjű rézhuzal kell, mi a feladata a biztosítéknak (kismegszakítónak), mi a védőföldelés és az ún. életvédelmi relé. Mivel azonban a villanyszerelés erősen balesetveszélyes tevékenység, érdemes szakemberre bízni, így a további részleteket tanulják a villanyszerelők! Az elektromosság a számítógépek és infokommunikációs eszközök működésének alapja is, ez viszont egy külön tudományág, ott kell vele foglalkozni.

Eljön az idő, amikor egyes tudományok általános tanítása értelmét veszti, ilyenkor nem érdemes homokba dugni a fejünket. Röviden: a kötelező oktatásban évszázadokig kevélyen trónoló fizika meghalt, éljen az új király, az infokommunikációs technológia!

*A pilótajáték lényege, hogy sok ember haszontalanul fekteti be a pénzét, és ebből a játékot terjesztő kevesek profitálnak. A haszontalan tudást terjesztők ilyen értelemben pilótajátékba szervezik be a diákokat. A szervezők jó darabig érvényesen állítják, hogy "csináld te is, neked is meg fogja érni", de egy idő múlva eljön az igazság pillanata, amikor a rendszer nem tudja kifizetni a megígért hozamot. A tudás hozama nem mérhető pontosan, ezért a használhatatlan ismeretek terjesztői sosem fognak börtönbe kerülni, de egy hatékony oktatási rendszernek át kell gondolnia, mekkora befektetés milyen tudományterületen  statisztikailag mekkora többletet ad az Élethez. A kis hatékonyságú tudományterületeket a fizetős egyetemi szintre kell hagyni.