Az alkotmánymódosítással kapcsolatban felmerülő következő aggály a "fékek és ellensúlyok" meggyengítése. Nézzük, miről is van szó.
A magyar Alaptörvény szerint az Országgyűlés az Alkotmánybíróság felett áll, tehát az Alaptörvény módosításait az Alkotmánybíróság csak eljárási hibára hivatkozva semmisítheti meg. Nem hivatkozhat arra, hogy a módosítás tartalma ellenkezik az "alkotmányossággal" vagy az Alaptörvény konkrét rendelkezéseivel.
Némi kutatással azt találtam, hogy a világ alkotmánybíróságainak feladata a törvények és jogszabályok alkotmányossági vizsgálata, és az alkotmány betűjébe vagy szellemébe ütköző rendelkezések megsemmisítése. Ugyanakkor az alkotmánybíróságok nem vizsgálhatják az alkotmány és módosításai "alkotmányosságát", egyszerűen azért, mert az alkotmány és mindenkori módosításai definíció szerint alkotmányosak. A magyar Alkotmánybíróságtól az Alaptörvény módosításának megsemmisítését elvárni olyan lenne, mint a mérésügyi intézettől azt kérni, hogy semmisítse meg a saját etalonját, mondja ki, hogy ami definíció szerint 1 méter, az valójában nem 1 méter. Ez az elvárás nonszensz, a világ egyetlen alkotmánybírósága sem illetékes, és nem is képes teljesíteni.
Aki ezen a ponton szitkozódni kezd, annak felhívom a figyelmét Tölgyessy Péter alkotmányjogász zseniális meglátására, miszerint egy megosztott társadalom hasztalan kapaszkodik alkotmányos garanciákba. Ahol nem sikerül közéleti együttműködést, széles körű egyetértést elérni, ott az alkotmány kiüresedik, nem nyújt megoldást a lényegi problémákra.
Az alkotmány módosítása ellen tehát nem lehet az AB bevetésével védekezni, de van technikai megoldás: a német Alaptörvény úgynevezett örökkévalósági záradékot tartalmaz, ami kimondja, hogy még a parlament sem változtathat meg bizonyos alapelveket. Ezek 1. az elidegeníthetetlen emberi jogok és az emberi méltóság tiszteletben tartása; 2. a szövetségi köztársasági államforma, a demokrácia, a jogállamiság megőrzése; 3. a jogalkotói/végrehajtói/igazságszolgáltatási hatalmi ágak szétválasztása; 4. a népfelség elve (az állam a néptől kapja a felhatalmazását). A német Alkotmánybíróság ennek alapján megtorpedózhatja az Alaptörvény előbbiekbe ütköző módosítását. Hasonló záradékot tartalmaz a cseh, görög, török, olasz és marokkói alkotmány is -- a magyar viszont sem most, sem az előző változatban nem épített be ilyen védelmi mechanizmust, és Sólyom László érdemeinek elismerése mellett megállapítom, hogy az előző alkotmány egyik szerzőjeként erről bizony ő is tehet.
A jogi lehetőségektől függetlenül természetesen bárki bármikor szabadon kritizálhatja a magyar Alaptörvényt és annak módosításait, erre első körben a parlament a megfelelő hely. Amennyiben a parlamenti többség nem rendezi a jogosnak érzett problémát, le kell váltania a többséget -- tüntetéssel, pártalapítással, kampánnyal, választási győzelemmel. Mivel Magyarország EU-tag, az Európai Bírósághoz is lehet fordulni, az európai joggal ütköző rendelkezések semmisségének kimondását kérve. Az európai rendeletek kötelezően alkalmazandóak, és felülírják a tagállam minden jogszabályát, ideértve az alkotmányt is. Ugyanakkor az EU gondosan odafigyelt arra, hogy a rendeletei ne terjedjenek ki a tagállamok alkotmányában szabályozott kérdésekre, tehát erre kicsi az esély. Hivatkozni lehet továbbá az Európai Unió Alapjogi Chartájára is, javaslom a dokumentum figyelmes tanulmányozását. Ha sikerül kimutatni, hogy a magyar Alaptörvény ütközik vele, máris meg lehet fogalmazni az Európai Bírósághoz benyújtandó beadványt. Konkrét ügyekkel pedig a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához lehet fordulni, amennyiben egy magyar állampolgár emberi jogai bármilyen módon, akár egy alkotmányos rendelkezés miatt, sérülnek.
Újabb bal-liberális blöffnek dőlt be tehát a közvélemény egy része: a Magyarországon képmutató módon hiányolt "fékek és ellensúlyok" a világ legtöbb alkotmányos demokráciájában, így a számunkra irányadó Amerikai Egyesült Államokban is, hiányoznak. A szintén irányadónak tartott brit demokráciának nincs írott alkotmánya, következésképp alkotmánybírósága sincs. A német Alaptörvény védelmi megoldása pedig az előző alkotmányunkból is hiányzott, és a mai napig senki sem reklamálta -- ha a hiány rajtam kívül feltűnt még valakinek, gondosan titkolja. Az átverés gigantikus méreteit érzékelendő, képzeljük el, hogy dühödt tüntetők tiltakoznak, mert a magyar autógyárak kilopták a járgányokból az egyetemes biztonsági felszereltség részét képező zablát, gyeplőt és nyerget, amelyek nélkül, mint tudjuk, az autó szabványtalanná, irányíthatatlanná, életveszélyessé válik. A felhergelt tömeg az újságokból, a rádióból, a tévéből, a Belga Bizottságtól, a Velencei Levegő Munkacsoporttól, az Amnesty Unitedtől, az Északi Államok képviselőitől és az Európai Fogszabályozók Szövetségétől egybehangzóan úgy értesült, hogy a fejlett világban minden autót zablával, gyeplővel és nyereggel szállítanak, csak a magyar autógyárak orozzák el galádul ezeket a kellékeket -- és nagyon haragszik a másként gondolkodó "agymosott birkákra", legszívesebben elmenekülne a zabolátlan autók országából, pusztán azért marad mégis, hogy adandó alkalommal bosszút álljon a nyeregtolvajokon. Fel sem merül, hogy valaki utánanézhetne, milyen a nemzetközi autók felszereltsége.
Miközben többféle reális lehetőség van az Alaptörvénnyel kapcsolatos kifogások érvényesítésére, ezek egyike sem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe. Az alkotmánymódosítással kapcsolatos médiakampány félrevezető és káros, mégpedig elsősorban az ellenzékre nézve, mert tájékozatlan, inkompetens hőbörgőkké teszi a tiltakozókat, újabb szép példát adva arra, hogy a politikai korrektség elveszi a józan észt, kiiktatja a logikus gondolkodást, és csökkenti a megvezetett polkorrektek jólétét.
(A következő részből kiderül, miért került örökkévalósági klauzula a német Alaptörvénybe.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése