2011. október 24., hétfő

A kulturális sokféleség veszélye

Az Új Színház körül dühöngő műbalhé lassan csillapodik. A tiltakozók honlapjáról lekerült a Dörner-féle színház "nyilas" minősítése, szakmai érvekről beszélnek, melyek alapján a zsűri szerint Márta Istvánnak kellett volna nyernie. Szívesen megnézném az állítólagos szakmai érveket. Nem hiszem, hogy a színpadi függöny anyagára vonatkozó európai szabvány szerint például azért nyert volna Márta István, mert az ő nadrágja közelebb áll az előíráshoz... Ne röhögtessenek. Egyrészt nyilvánvaló, hogy ízlésbeli kérdésről van szó, másrészt az is egyértelmű, hogy az ilyen döntések minden kormány idején politikai ihletésre születnek. Ha a zsűri véleménye egybevág az előre meghozott döntéssel, akkor jó, akkor azt mondják, hogy szakmai döntés született. Ha nem vág egybe ... nos, ez baloldali kormány idején nem fordulhat elő.

A baloldal 1948-tól a vízcsapból is folyik, mindenhol ott van, minden erőforráshoz hozzáfér, minden kapcsolattal rendelkezik. Alapértelmezetten Magyarországon minden baloldali, ez baloldali fejekben a tisztességes hegemón helyzet. Akinek nem tetszik a leosztás, az nem enyhe vagy mérsékelt jobboldali (a baloldal ezt a fogalmat nem ismeri), hanem szélsőjobbos. E torz világképből következik, hogy a baloldal egyetlen "szélsőjobb"-hoz köthető színházat sem tud elviselni, magyarán minden színház szélsőjobb, amely nincs baloldali befolyás alatt.

"Szakmai" vélemények szerint az a színház, ahol nagyrészt magyar szerzők klasszikus darabjait játsszák, az csak pocsék lehet. Ennyi a szakmai érv: magyar repertoár = pocsék színvonal. Nos, ha pocsék egy színház, miért kell tőle félni? Azért tán, mert ennek ellenére sokan járhatnak oda? Ellenőriztem a port.hu-n, hány helyen adnak Szabó Magda és Tamási Áron-darabot. Szabó Magdától egyetlen mesejátékot találtam, Tamásitól semmit. Az internetes oldal az utóbbi tíz év előadásait mutatja, jól látszik, hogy héba-hóba előfordulnak a műveik, de sem rendszer, sem koncepció nem bontakozik ki. Intoleráns vagyok, ha nem akarok húsz évet várni, mire elő méltóztatnak adni az Az a szép fényes nap című zseniális drámát? Szakmaian gondolkodom, ha ötven év várakozást sem sokallok? Talán ez Dörner György másik nagy hibája azon kívül, hogy Csurka Istvánnal barátkozik: az ő koncepciójában szerepelnek az említett kiváló magyar drámaírók. Ki tudja, mi lesz, ha a magyarok vérszemet kapnak? Még képesek, és Csíki Gergelyt, Gárdonyi Gézát is előadják! És mindazokat, akiknek a darabjait magyar szakon kötelező volt elolvasnunk. Mintha a multikultúra csak addig terjedne, amíg be nem kell fogadni a bennszülött kultúrát. Ez már szélsőség, mintha már 1%-os jelenléte is veszélyeztetné a kulturális hegemóniát.

Olyan az Új Színház elleni támadássorozat, mintha a kereskedelmi rádióadóknál dolgozók tüntetnének, mert 100-ból egy csatorna aljas szélsőségben nyáladzó gyűlölettel úgy merészelt volna dönteni, hogy mostantól klasszikus zene szóljon a repertoárján. Hát még ha az is szerepel a pályázatban, hogy a poppal szembeállítva a klasszikus zene időtálló értéket képvisel! Egy ilyen pályázat nyilvánvalóan csak "fércmű" lehet.

A tiltakozók elszámították magukat: vehemenciájuk mögött felsejlik a hegemónia megőrzésére törekvés, a szakmaiság álarca mögé bújtatott kultúrsovinizmus. Érveik védhetetlenek. Remélem, hamarosan védhetetlenné válik Alföldi Róbert is (akivel a félreértések elkerülése végett csak addig van gondom, amíg a Nemzeti élén nyomatja a pornógiccset), és átveszi a helyét egy olyan művészeti vezető, akit méltó a Nemzeti stílusához, közönségéhez. Alföldi úr tehetséges színész, örülnék, ha a posztmodern előadások világában gazdagítaná a színházi sokszínűséget.

3 megjegyzés:

  1. "Nos, ha pocsék egy színház, miért kell tőle félni? Azért tán, mert ennek ellenére sokan járhatnak oda?"


    hehehe. akkor nyilván a Való Világot is legitimálja a nézettsége. ugye így érti?

    VálaszTörlés
  2. Jó a felvetés, van némi párhuzam. A Való Világot az én szememben nem legitimálja a nézettsége. Nem várom el, hogy egy hithű baloldali szemében a szerinte "rossz" színházat legitimálja az, hogy járnak bele.

    Sok azonban a különbség is: a Való Világ nem olyan műfaj, amelytől valaha valaki katarzist várt. Tehát ha nem nyújt katarzist, nem lehet azt mondani, hogy "nem tölti be a feladatát". Egy színházba nem járhatnak egy este másfél milliónyian. Ha járhatnának, indokolt lenne sokkal nagyobb kockázati tényezőként kezelni.

    VálaszTörlés
  3. Még egy fontos dolog: a Való Világ szerintem káros, de ez nem jelenti azt, hogy be akarom tiltatni! Inkább onnan közelítem meg a problémát, hogy ciki nézni. Semmi gondom nincs azzal, ha a baloldali értelmiségiek szerint ciki a leendő Új Színházba járni. Igaz, Szabó Magdára és Schillerre kockázatos rámondani, hogy cikik. Majkára és Alekoszra talán nem ciki azt mondani, hogy égők, és hogy gáz őket nézni. Én mindenkor az önkorlátozásnak, és nem a betiltásnak vagyok híve. Hosszú távon csak az önkorlátozástól várhatunk jobb társadalmi viszonyokat.

    VálaszTörlés