2013. január 10., csütörtök

Evolúció és esélyegyenlőség

Az Élet titkán elmélkedve már beleakadtunk abba a furcsaságba, hogy miközben Darwin elméletéhez tartva magunkat TILOS célról beszélni, ellenben kötelező okról szólni (a hangyászsün orra nem a célból hosszú és keskeny, hogy könnyebben jusson hangyaebédhez, hanem azon okból, hogy az ettől eltérő egyedek éheztek, és fokozatosan a hosszú, keskeny orrúak váltak dominánssá), ehhez a distinkcióhoz a legilletékesebbek sem tartják magukat. Az ember születetten teleologikus (célban és értelemben gondolkodó) lény, továbbá implicit módon feltételezi, hogy a világegyetem minden ponton emberi tulajdonságokkal rendelkezik (antropomorf). Ilyenek vagyunk, nem tehetünk róla -- és ellene sem sokat.

Hogy mennyire nem, az kiderül a National Geographic legfrissebb angol nyelvű számából, amelyből két ide vágó példát idézek. A 64. oldalon Jaroslav Flegr cseh evolúciós kutató nem kevesebbet állít, mint hogy a Toxoplasma gondii nevű élősködő, amely jellemzően macskában él és szaporodik, nem mindig terjed közvetlenül macskáról macskára, hanem e CÉLból patkányt vesz igénybe. Megfertőzi a patkány agyát, amely ettől kezdve kellemes illatúnak találja a macska vizeletét, és addig sertepertél körülötte, míg jó eséllyel felfalatja magát egy macskával, a CÉLból, hogy a "toxo" azt megfertőzze. Flegr úr onnan tudja, hogy maga is toxóval fertőzött, és ettől lassúak a reflexei, továbbá illatosnak találja a macska vizeletét. Ejnye-bejnye, Jaroslav, micsoda tudománytalan gondolkodás, de legalábbis micsoda tudománytalan nyelvhasználat ez! Szakkutató létére igazán tudhatná uraságod, hogy az evolúcióban nincs cél, csak ok. Mentségére szolgál, hogy Flegr úr korábban már javaslatot tett Darwin elméletének korrekciójára. Lehet, hogy az új modellben cél is lesz?

A lap 140-141. oldalán arról értesülünk, hogy az emberi testben élő baktériumok egyike, a Lactobacillus johnsonii a terhesség során felszaporodik a hüvelyben, talán a CÉLból, hogy a szülőcsatornán áthaladó babát felkészítse az anyatej megemésztésére. Ejnye-bejnye, kedves szerző, nem tetszik tudni, hogy Darwin szerint az evolúciónak nincs célja?

Lehet, hogy egy purista összevonja a szemöldökét ennyi tudománytalanságon. Én javaslom, nézzük el, hisz emberek vagyunk, következésképp emberként gondolkodunk, emberként fogalmazunk. Aki marslakó közöttünk, emelje fel mind a kilenc csápját.

Posztom lényegére térve, ezúttal bort prédikáltam, és vizet fogok inni. Az evolúció és az esélyegyenlőség összefüggései CÉL feltételezése nélkül is feldolgozhatók. Férfiak és nők eltérő munkát végeznek otthon és azon kívül is, ennek oka, hogy különböző a testalkatuk és az idegrendszerük. A különbség oka pedig az, hogy évmilliók óta a bizonyos fokú testi-lelki különbözőség a párválasztás fő szempontja, frissebb adataink szerint a genetikai hasonlóság ellenében! Az ember ösztönösen olyan párt keres, aki genetikailag közel áll hozzá, ám ezen belül viszonylag különbözik: a férfiak többsége viszonylag filigrán, de nagy mellű és gyér szőrzetű nőt keres, mert az annyira NEM férfi.  Erőteljes bajusz a legtöbb kultúrában kizárva. A nők többsége pedig viszonylag magas, erőteljes felépítésű, szögletes állú férfit keres, mert az annyira NEM nő. A nála gyengébb, alacsonyabb példányok kizárva!

Az évmilliók során kialakult egy szelekciósan jutalmazott heteró (különbözőségi) csomag, amelynek nem feltétlenül célja, de része, hogy a nő jobb kapcsolattartó, jobban tájékozódik otthonon belül, ügyesebben foglalkozik gyerekekkel, gyorsmemóriában tartja több tucat nőtárs összes gyermekének nevét, korát, születési körülményeit, egyszerre többfelé tud figyelni, és az édesebb ízeket (sütemény, csoki) kedveli. A férfi a heteró csomag okán erősebb, jobban boldogul otthonon kívül, ügyesebben vadászik, harcol, támad és védekezik, kevesebbet beszél, ám jobban szerel és konstruál, apró jelekről több tucat autómárkát felismer évjárat és paraméter variációkkal, valamint a keserűbb ízeket (sör) kedveli. A heteró csomag oka valószínűleg az, hogy egy funkcionálisan viszonylag különböző szülőpár nagyobb sikerrel nevelt utódokat a hagyományosan jellemző, kihívásokkal és veszélyekkel teli környezetben, így domináns párformává vált. Röviden, az esélyegyenlőség harcosai minden panaszukkal az illetékeshez, az evolúcióhoz fordulhatnak.

Hozzátehetjük, hogy a hagyományos környezet megváltozott, nincs benne annyi kihívás és életveszély, így a heteró csomag már nem kényszerűen, hanem opcionálisan jutalmazott. Az ember képes az önreflexióra, annak kimondására, hogy ami a nagyinak jó volt, nekem már nem jó. Nem biztos ugyanakkor, hogy képes ezt a gyakorlatban is érvényesíteni. A párválasztás sokkal inkább ösztönös, mint tudatos.

Az esélyegyenlőség szempontjainak (céljainak!), jobban megfelelne egy uni csomag, amelyben onnan lehet tudni, ki fiú, ki lány, hogy megkérdezzük, és ő megmondja. Akár el is döntheti, gyermek- vagy kamaszkorban, és a teste alkalmazkodik. Nehéz nem észrevenni, hogy sokak részéről ez ma a tudati elvárás. Megszűnt a heteró csomagot jutalmazó szelekciós nyomás, rövid idő alatt óriási sokféleség, látszólagos zűrzavar alakult ki. Evolúciós jelenség, hogy ha megszűnik a korábbi ok (nehéz életfeltételek), akkor megszűnhet a dominánssá vált okozat (heteró párcsomag). Ez hosszú folyamat, az átmeneti állapot pedig épp olyan lesz, amilyet látunk magunk körül. Az okhoz hasonlóan a megoldás is evolúciós lehet, az önfeláldozó aktivisták több generációban uni társsal szaporodva dominánsközelbe vihetik a maguk alternatíváját. Miért mondom, hogy önfeláldozók? Azért, mert humánetológiai ismereteink szerint szembe kellene menniük a biológiai késztetéseikkel, testi helyett tudati boldogságra törekedve, és ez szinte vallásosan önfeláldozó viselkedés lenne. (Nem ilyennek ismerem őket, lásd: nokert.hu .)

Az a férfi, aki ösztönösen filigrán, formás csípőjű, nagy mellű, bajusztalan nőkhöz vonzódik, valamint az a nő, aki ösztönösen erőteljes, szögletes állú, magas férfiakhoz vonzódik ÉS esélyegyenlőséget követel, az fogalmi ellentmondásba keveredett, fából kíván vaskarikát. El kell döntenie, hogy uni csomagot választ-e viszonylagos esélyegyelőséggel, vagy heteró csomagot viszonylag hagyományos szereposztással. A csomagok kis mértékben, puha kulturális elvárásokkal fúrhatók-faraghatók, de biológiai okból (a vonzó szögletes állat alakító hormon hagyományos férfiképességekre, a szexi csípő-mell kombinációt formáló hormon meg hagyományos női képességekre hajlamosít) nem keresztezhetők egymással.

1 megjegyzés:

  1. Az uni/heteró versenyfelfogásod tökéletesen elhibázott. Uni viselkedésminták gyakorlatilag tömegesen megfigyelhetőek a természetben, azaz populációszinten nem jelent semilyen evolúciós hátrányt sem a fiatal delfinhímek homoerotikus fickándozása, sem a tojásaikat párban keltő pingvintojók áldozatos munkája.

    VálaszTörlés