Szobrozgatunk, szobrozgatunk?

A Parlement mellől anno vidékre vitték, most visszahoznák, cserébe lebontanák József Attilát, stb. Megint áll a bál, szerintem megfontolt okokból, és mulatságos mellékzöngékkel.

Nem logikus azért tiltakozni, mert visszahoznák a  szobrot vidékről. Nem logikus ugyanakkor az 1944-es állapotokat helyreállítani, mert '44 a közvélemény számára sosem lesz védhetően szép etalon év. Magyarázhatják a történészek, hogy '44 március 19-ig jó hely volt Magyarország, szép hely volt, tehát vissza szoborral -- én egyszerűen nem vagyok hajlandó ott folytatni, ahol '44 tavaszán abbahagytuk. 2011 év vége van, Magyarország az EU tagja. Nem érdekelnek a XX. századi nosztalgiák, helytelenítem a szoborcseréket.

József Attila szobra szerintem jó, nekem tetszik. Hagyják ott, ahol van. A szoborátcsoportosításra szánt zsozsóból építsenek hajléktalanszállást, mert jön a tél!

Ehhez képest mulatságos volt a Duna2-őn jobb- és baloldali érveket hallgatni arról, hogy József Attila szobrát már az 1980-as kritikák is pocséknak mondták. Lehet, de nekem akkor is tetszik, és nem vagyok egyedül.

Szintén mulatságos volt hallgatni, hogy helytelen cezúrát húzni a történelemben, és azt mondani, hogy minden rossz, ami előtte volt. A rendszerváltások már csak ilyenek: cezúrát húznak. Nem sokat segít, ha jó ügyet rossz érvekkel védenek. Miféle közbeszéd az, amelyben mindkét oldal 5 érvéből 3 röhejesen bugyuta?

A szoborcsere ellen élőláncos tiltakozás szerveződik, s ha kell, én is benne leszek. Nem hiszem egyébként, hogy kelleni fog, mert a végén kegyesen lefújják majd a műveletet. Ez csak egy újabb figyelemelterelő manőver. Rosszul megy a gazdaság, és nem kifejezetten nálunk: világszerte. Jövőre még rosszabbul megy majd, mert lassan és érthetően elmondják ugyan, hogy n e m  l e s z  m e g s z o r í t á s, de világos, hogy lesz. Aki unatkozik, ne mosómedvét vásároljon, hanem esténként, lámpaoltás után számlálja meg az adókulcsokat.

A romló életfeltételek miatti elégedetlenség ellen vetik be a szobrozáshoz hasonló gumicsontokat, és elképesztő, hogy a módszer még mindig működik. Egy óra alatt meg lehetne szerveződni a József Attila-szobor védelmére, e helyett hetekig folyik a szó. A kormány örülhet, az ellenzék meg ismét nem profitál az elégedetlenségből. Hol van az értelmiség? Rágja a gumicsontot, és álmában csönget egy kicsit, az utca emberével együtt.