2012. május 7., hétfő

Érthető közgazdász kerestetik

Épp az imént hallottam a Kossuth Rádióban Róna Péter és Dávid Zoltán közgazdászok értékelését arról, hogyan hat majd François Hollande győzelme a francia elnökválasztáson az európai együttműködésre és gazdaságpolitikára. Öt-tíz perc alatt meggyőztek, hogy a közgazdász szakma képtelen közérthetően fogalmazni, így aztán nem csoda, ha a hallgatóságnak bármit játszva el tudnak adni, és persze az ellenkezőjét is. Kvantumfizikai bonyolultságúnak tüntetik fel a nyolc általánossal is érthető jelenségeket.

Ítélje meg az olvasó: Hollande felül akarja vizsgálni a Unió tavasszal megkötött fiskális paktumát, mert nagyobb állami beruházásfinanszírozást szeretne, míg a németek ragaszkodása a költségvetési fegyelemhez ez ellen hat. Az Európai Központi Bank mandátumának középpontjában a közös pénz stabilitása áll, komplexebb módszertant kellene alkalmaznia. Eközben a most lezajlott görög választások nyomán várhatóan egyik párt sem tud kormányt alakítani, meg kell ismételni a választásokat. Így a németekre egyre nagyobb nyomás nehezedik, hogy vagy engedjenek nyomasztó versenyképességi fölényükből, vagy járuljanak hozzá a belföldi kereslet élénkítéséhez.

Tegye fel a kezét, akinek világos, miről van szó.

Ugyanez érthetően: képzeljük el, hogy Európa egy falu, amelyben Németh úré az egyetlen módos és elégedett gazdaság. Ennek oka, hogy Németh úr családja keresett termékeket állít elő. A többi család szívesen vásárol tőle, csakhogy mivel nem rendelkezik elegendő saját bevétellel, nincs rá pénze. Sebaj, Németh úr szívesen hitelez átmeneti időszakra, abban a tudatban, hogy így több terméket tud eladni. A falu többi családja ettől könnyelművé válik, hó elején elkölti a pénzét, arra számítva, hogy ha megszorul, Németh úr majd kölcsönöz, annyira örül, hogy hozzá járnak vásárolni.

Görög úr súlyos adósságokba veri magát, majd felveti, hogy pénze nincs, törleszteni nem tud, de szívességből azért még vásárolna, nehogy Németh úr tönkremenjen. Németh úr ezen finoman szólva felzaklatja magát, és elengedi az adósság egy részét, cserébe azonban ragaszkodik hozzá, hogy Görög úr mostantól felelősen gazdálkodjon, és csak annyit költsön, amennyi bevétele van. Amire nincs pénze, arról meg mondjon le. Görög úr durcás lesz, hisztizik, hogy ez nem igazság. Kisbaltával aprítani kezdi a kerítését, majd felvonul tüntetni Németh úr portája elé.

Közben Spanyol, Portugál, Ír, Olasz és Francia úrék is egyre nehezebben élnek, egyre kevesebb a bevételük, és ezért haragudni kezdenek ... Németh úrra. Mondván, hogy ő a bajok forrása, mert túl jók a termékei. Ne gyártana annyit és olyan jót, így tönkreteszi őket. Hosszú szkanderezés kezdődik. Németh úr mindenkinek azt javasolja, hogy a lehetőségei szerint költsön, alá is írnak egy nyilatkozatot, ám ez nagyon nem tetszik az érintetteknek.

Megrohanják a falu takarékpénztárát, és hitelt követelnek, mégpedig kamatmentesen. A takarékpénztár ódivatú, csak annak akar adni, aki törleszteni is tud. Továbbá garanciát kér, hogy nem isszák el a lét a kocsmában, és nem jönnek jövő hónapban új hitelért siránkozni. A falubeliek ebbe sem nyugszanak bele, morognak tovább. Olyan vélemény alakul ki, hogy Németh úrra nyomást kell gyakorolni: ne izéljen már. Nyugodjon bele, hogy hiába szorgoskodik egyedül, valamilyen formában így is, úgy is le fogják nyúlni. Ez egy ilyen csóró falu.

Remélem, így már világos, miről szól az európai gazdasági-államháztartási vita. Ha igen, folytatom.

Mit tegyen Németh úr? Törődjön bele, hogy a termékei hasznának, mondjuk, 10%-át vissza kell térítenie segélyek, támogatások formájában? Németh úr helyében én nem mennék ebbe bele, mert így sosem lesz vége a lejmolásnak. Szíveskedjenek dolgozni a gazdák ahelyett, hogy siránkoznak Németh úrék szorgalmán.

Mi lenne, ha Németh úr többet vásárolna a falubeliektől? Már eddig is megvette, amit jónak talált, többre nincs szüksége. Gyártsanak jobb és kelendőbb árucikkeket.

Németh úr iparkodási tanfolyamot is tarthatna a többieknek, de ők nem akarnak ilyenen részt venni. Sérti őket a kioktatás. Az anyagot persze nem tudják, a vizsgán megbuknak, de tanulni restek. Legfőbb ellenérvük: Németh úrnak nincs joga rájuk kényszeríteni a maga verejtékes és unalmas életmódját.

Németh úr más faluknak is el tudja adni a termékeit, nem köteles aggódni a többiek rossz gazdálkodása miatt. Vegyenek terméket egymástól -- kicsit ócska, kicsit gagyi, de az övék. Ez sem tökéletes megoldás, mert a falu így Németh úr ellen fordul, és a végén ő sem jár jól.

Várom az olvasók véleményét: hogyan tehető boldoggá ez a lejmolós, csóró falu úgy, hogy Németh úr se dolgozzon hiába? Továbbá várom érthetően fogalmazó közgazdászok jelentkezését, hogy a jövőben a médiát nézve/hallgatva/olvasva ne kelljen barkochbáznunk, vajon mi a fészkes fenéről hablatyolnak már megint.

2 megjegyzés:

  1. Más falvakból kellene Görög úrnak vevőket hoznia. Ezáltal több pénz folyna be a faluba,külső forrásból.Ezután Görög úr fejleszthetne, így erősítve a kereskedelmet, versenyt saját falujában. Hiszen ha az álló víz nem frissül, előbb-utóbb felbuggyan.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Görög úr helyzetét nehezíti, hogy nem akar beletörődni a számtan szabályaiba. Száz euróból kétszázötvenet szeretne tartósan elkölteni, és nem érti, miért sipákolnak a barátai és üzletfelei. Mit pattognak ezek itt, hát nem a görögök találták fel a demokraszíát?

      Görög úrnak több bevételre van szüksége, vagy kevesebbet költhet. Például segélyre, állami alkalmazottakra és korrupt beruházásokra. Harmadik út nincs, vagyis csak annyiban, hogy Németh úrtól még lehet pár eurót lejmolni, de már csak ünnepnapokon. Nincs mese, dolgozni kell, hiába süt a nap, kék a tenger, és cirpegnek a kabócák.

      Törlés