Véletlenül
elállítottam az ébresztőórás rádiót. Minden reggel a Kossuth Rádió korai műsorára
ébredtünk, míg egyik este bekapcsolás közben
le nem vertem a szerkentyűt, és ahogy visszatettem a helyére, a kikapcsoló gomb
megnyomása helyett hullámsávot váltottam...
Másnap
reggel vidám balkáni zenére virradtunk, vérpezsdítő ritmusa úgy felébresztett,
hogy azóta is ez szól reggelente. Szerb rádió, középhullámon. Hosszú-hosszú időn
keresztül hagyományos szerb zenét adnak, minden órában hírekkel. Hallatszik,
hogy valami miatt nem néznek szembe a múlttal. Pedig ez a vad nacionalista zene
is közrejátszott a jugoszláv háború kitörésében. A világpolgár szerbeknek
(ha vannak ilyenek) meg kellene magyarázniuk
honfitársaiknak, hogy ez a zene szégyen a szerb népre. Frissebb és súlyosabb is,
mint nálunk az Árpád-sáv. Hogy lehetnek erre büszkék: meggyilkolt albánok és
bosnyákok emléke sejlik fel mögötte! A szerbek mégis adják, én mégis hallgatom,
mert olyan szép. Szerbia nemzetállam lett, szerény létszámú és magatartású
magyar kisebbséggel, amely területi autonómiát kapott a Vajdaságban. A szerbek
nem erőltetik ezt a szembenézésesdit. Lenyűgöző a zenéjük, és ugye, senki nem várja
el, hogy egy nép a múlt konfliktusainak szennyes fürdővizével együtt az identitását
és kulturális értékeit is kiöntse.
A
görögökről nemrég hallottam, hogy az átlagosnál jóval nagyobb csomagokkal repülnek
külföldre. Ha valaki két-három hónapra utazik, kiszámolja, mennyi olivaolaj,
feta sajt és görög fűszer kell erre az időre, és gondosan bepakolja. Hogy ezek
a célországban is kaphatók? Kit érdekel. A külföldön élő görög családok
gyerekeinél nem kérdés, hogy megtanulnak-e görögül. Nem hogy ők, hanem még az ő
gyerekeik is meg fognak tanulni. Nem öröm, inkább kényszerű kompromisszum számukra
külföldön élni, ennek megfelelően napi szinten tartják a kapcsolatot az otthon
maradottakkal, mintha Ellászon belül egy másik szigetre költöztek volna. A
hazalátogatót ötven fős rokonság adja kézről kézre, és a gyerekeket, ha
valamilyen malőr folytán mégsem tudnának eléggé görögül, addig marasztalják nyáron,
addig dédelgetik nagycsaládi körben, míg meg nem tanulnak rendesen. Így
viselkedik egy görög.
A
mindennapokban barátságos görögök kényes ügyekben leengedik a rolót az idegenek
előtt. Egyik kollégám évekig élt ott, nem tankönyvből tanulta a nyelvet, ottani
ízzel-zamattal beszéli. Mégis, ha az utóbbi idők gazdasági problémáira kerül szó,
a görögök összenéznek és elhallgatnak. Megvan a véleményük Európáról és a híres
szolidaritásról, de ezt majd egymás között, illetékes körben fogják kitárgyalni.
Nem egy idegen előtt, még ha történetesen hibátlan görög szavak is szólnak a szájából.
Csak akkor értheti a lényeget, ha a szíve is görög.
Eközben
itthon az Új Színház botránya gerjeszti az indulatokat. Az a tét, hogy lehet-e
az ország több száz színházának egyikében hangsúlyosan magyar darabokat adni. Értitek
ugye? Nem egyszerűen csak színre vinni ezeket a műveket, hanem tobzódni,
tocsogni, fröcskölni a nagy magyar öntudatban, azaz magyarkodni... Ha ti értitek,
jó nektek. Én nem értem, mert jártomban-keltemben azt tapasztalom, hogy Európa összes
népe büszke a nyelvére, a hazájára, a kultúrájára, az identitására, és nemzeti
szinten összefog a veszedelemnek érzett külső hatások ellen. Nyilvánvaló, hogy
minden európai nép színházaiban hangsúlyosan viszik színre a hazai darabokat.
Európa egyetlen népének sincs olyan szava, hogy “szerbeskedni”, “szlovákkodni”,
“görögködni”, “franciáskodni”, “németkedni” vagy “angolkodni”. Ugyanakkor
minden európai nép nyelvén létezik a “hazaszeretet” szó, és pozitív megítélésű
a “hazafi”. Nemzeti érdekképviseletük megkérdőjelezhetetlen. Azt gondolom, félreértettük
Európát: más népek tudatában a nemzeti-etnikai tudat az alap, az európaiság
ennek felépítménye. Ha a felépítmény ütközik az alappal, nem kérdés, hogy a
nemzeti identitás kerekedik felül.
Szent
István királlyal beilleszkedtünk Európába, és 1948-ig alanyi jogon európaiak is
maradtunk, jóllehet, peremvidékre szorultunk. A rendszerváltozásig eltelt 40 év
alatt átmenetileg kiiratkoztunk a vén kontinens kultúrájából, de visszatértünk,
és a továbbiakban nem szorul különösebb bizonyításra, hogy minden külön erőlködés
nélkül, alapértelmezetten európaiak vagyunk. A Fidesz-kormány színre lépése óta
végre átgondolt nemzeti érdekképviselettel is rendelkezünk, így az e feletti hiányérzetet
ezentúl szükségtelen három számmal nagyobb mellénnyel kompenzálnunk. Jelenleg
spontán magyar európai identitásunk konstruktív, sallang- és komplexusmentes
megélését célszerű gyakorolnunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése