A választói balgaság aszimmetriája

Az ember felnőtt korára egész jól kiismeri magát a valóságban. Amikor autót keres, nagyjából megvannak azok a szempontok, amelyek alapján el tudja dönteni, melyik való neki.

Egy középkategóriás benzinautóról tudni lehet, hogy kb. ezerhatos motorral és százhúsz lóerővel már elég jól megy, de még nem fogyaszt túl sokat. Ez konkrétan nyolc liter körüli átlagot jelent száz kilométerenként. Tizenötezrenként olajcserére kell vinni,  kb. harmincezerért. Az éves szerviz ezzel együtt ötvenezerbe, a két-három évente esedékes nagyszerviz száz-százötvenezerbe fog kerülni. Egy mai benzinautó motorját kétszázezer kilométerre tervezik, napi használatban ennél húsz-ötven százalékkal többet is elmegy. Ha két olajcsere között egy liternél több motorolajat kell utántölteni, akkor tudjuk, hogy erősen megkopott szegényke, közeleg a motorfelújítás.

A középkategóriás dízelautóról tudni lehet, hogy lehetőleg nagy köbcentivel érdemes megvenni, mert a kis térfogatú turbódízel motorokat könnyű túlhajtani, és hamar szétesnek. Tehát egykilences vagy kétezres motort keresünk, mintegy száznegyven lóerővel, az három-négyszázezer kilométert is elmegy. Tizenötezrenként ő is olajcserére szorul, fogyasztása öt-hét liter százon, tempótól és vezetői stílustól függően. Karbantartása jó darabig olcsó (harminc-ötvenezer/év), és örülünk. Százötvenezrenként porlasztócsúcsot kell benne cserélni, nagyjából félmillióért, ekkor sírunk. A motor végnapjairól az tájékoztat, hogy hidegben egyre nehezebben indul. Mikor nulla fok alatt már egyáltalán nem hajlandó beröffenni, a gatyánk is rámegy a felújításra.

Az autóvásárlás tíz éve még férfimunka volt, ma már esélyegyenlőségi alapon bárki számára hozzáférhetőek a szükséges ismeretek. Tájékozódhatunk barátoktól vagy utánaolvashatunk a totalcar.hu-n, sőt típusokra lebontva felhasználói tapasztalatokat, tippeket-trükköket is találunk a nepitelet.hu oldalon. Autók ügyében rövid úton el tudjuk dönteni, mi hangzik reálisnak, és mi tartozik a mítosz kategóriába: minden, ami jelentősen eltér a sokak tapasztalata szerinti paraméterektől.

Ha például azzal hirdetnek egy benzinautót, hogy ezerhatos létére kétszáz lóerős, három litert fogyaszt százon, ötvenezer kilométerenként szorul olajcserére, egymillió kilométert is elmegy gond nélkül, és mindezt bagóért megszámítják csak ma, csak nekünk, akkor minimális ismerettel rendelkezve is gyanút fogunk, hogy ez egy klasszikus átverés. Itt térek rá a címben ígért lényegre.

Ha ugyanis a minimális ismerettel rendelkező választónak azzal akarnak eladni egy pártot, hogy szívdobogtatóan karizmatikus vezetője minimálbérért dolgozik, egyetlen célja – elődeivel, versenytársaival, sőt utódaival szemben – a tiszta közélet, a korrupciót csak rendőrségi hírekből ismeri, akkor a választó nem fog automatikusan gyanút. Ha azt hallja, hogy minden szép lesz, a haza fényre derül, és ehhez neki nem kell hatékonyabban dolgoznia, nem kell többet adóznia, elég, ha egy szép vasárnapon jó helyre ikszel, s onnantól a gép forog, ő meg pihen, akkor elhessegeti magától a gyanút, hogy ez így, ebben a kombinációban  nem túl valószínű. A választó nem néz utána, hogy működik és mennyit fogyaszt a politika gépezete, nem érdekli a környező országok vagy holmi fejlett angolszász demokráciák tapasztalata, és nem mérvadó számára az egész világ demokráciáinak mintájául szolgáló amerikai gyakorlat, amelyről annyit tud, hogy mindenhol van McDonalds, és az amerikaiak “buták”, mert gőzük sincs, hol van  Budapest. Ha így venne autót a kedves választó, egy hét múlva már vihetné is a bontóba.

A természet rendje, hogy az aszimmetrikus állapotok a szimmetria felé fejlődnek, ezért hosszabb távon vagy a politikában leszünk tájékozottabbak, vagy elfeledjünk, amit az autókról tudunk. Én az előbbit tartom valószínűbbnek. A tájékozatlanul improvizált közéleti döntések többe kerülnek, mint egy bóvliautó, ezért nagyon fontos lenne lemondani a téveszméről, hogy a politika a magasröptű elméletek világa, ahol a büfében is erkölcsfilozóáról szokás elmélkedni. A fenét. Felesleges integrált matematikai modellt keresni egy ultipartiban. Valójában a politika a lehetséges  nagyon is földi művészete, olyan könnyen kiismerhető, mint egy 1,3-as Suzuki Swift vagy egy 1,6-os Opel Astra. A kiismerés hevében azért ne essünk át a ló túloldalára: Ukrajnától nyugatra a politika nem gengszterek klubja. Az EU tagjaként bízhatunk a demokrácia gyakorlati működőképességében. Elvégre nyugaton jó ideje használják, és működik, bár nem tökéletes. Következésképp a szemünknek és az eszünknek higgyünk, ne a vágyainknak. A demokráciának számos fejlett, működő változata ismert, érdemes őket közelebbről tanulmányozni. A Wiki temérdek közéleti szócikket tartalmaz, aztán kiváló gyakorlati elemzések jelennek meg például a torokgaborelemez.blog.hu -n, és én is megteszem a magamét ezen az oldalon. Alapozásnak első körben ajánlom ezt: http://verteslaszlo.blogspot.com/2011/09/elgorbult-logikank-kiegyenesitese.html