Az LMP stabil jelszava a részvételi demokrácia, amiről elég kevés konkrétum derül ki a lehetmas.hu-t böngészve. Miben kellene részt venni? A döntéshozatalban, a fontos szakpolitikai dokumentumok előkészítésében, a közélet fórumain.
Miközben Európa szerte reklamálják a részvételi demokráciát és a polgárközeli kormányzást, az EU intézményei néhány lépéssel már előttünk járnak. Az Európai Parlament havonta több meghallgatást (hearing) szervez a nők, a gyermekek a helyzete, az oktatás, az energiaellátás, stb. témákban. A meghallgatáson szakértők, képviselők és a nagyközönség vesz részt, utóbbi kérdéseket tehet fel előre és a helyszínen. A meghallgatást az Interneten is meg lehet nézni, le lehet tölteni.
Mivel a civil szervezetek ettől függetlenül tovább követelik a részvételi demokráciát, arra következtetek, hogy a fogalomnak tisztán megfelelő modell egyelőre csak a fejekben létezik, és kérdéses, hogy létezhet-e valaha abban a formában, hogy a polgár reggel felkel, lezuhanyozik, majd megnézi az interaktív tévén, hogy milyen közügyekben várják ma a véleményét. Öt percben kitölt egy feleletválasztós felmérést, amelynek eredményét aznap délután összesítik, és másnap megszületik a közakaratot tükröző döntés. Utópia? A mai technika lehetővé teszi.
Ehhez azonban megfelelő választói mentalitásra is szükség van: aki beleszól a fontos döntésekbe, annak rendelkeznie kell némi tájékozottsággal, konstruktív hozzáállással és felelősségérzettel. Magyarországon komoly hiány van ezekből. A magyar polgár nem szokott hozzá, hogy a szava számít, ezért nem is úgy szól hozzá, mint aki mérlegelte a következményeket. Segítene egy légitársaság módjára működő árazóprogram: a szavazó kiválasztja, mit akar, és azonnal látja, az mekkora adóemelésbe kerül. Ha én kerülnék hivatalba, a szelektív hulladékgyűjtés mintájára pilot projektet indítanék a közvélemény bevonására. Nagyon tanulságos lenne látni, hogy alakul néhány középfajsúlyú ügy, ha a közre bízzuk. Erről rendszeres visszajelzést lehetne adni, és a sokadik körben már sokkal felelősebben állnának hozzá az emberek. Svájcban havonta van népszavazás, hagyományos papíralapon. Az Internet lehetővé teszi, hogy gyakorlatilag ingyen, akár hetente több is legyen, pár napos határidővel.
Némi szakmai ellenállást is le kell győzni: a politológusok mai véleménye szerint a választók az általános politikai ügyekben vegyenek részt, a "szakmai" kérdéseket bízzák a választott vezetőkre. Álláspontom szerint ha igazán megkapargatjuk a "szakmaiság" meghatározását, kiderül, hogy szinte semmi nem olyan szakmai, hogy a tájékozott polgár ne tudna érdemben beleszólni.
A mindenkori döntéshozók egyelőre nem érdekeltek a társadalom bevonásában, de a Facebook generáció már csak pár évre van a hatalomtól, tehát előbb-utóbb megvalósul korábbi javaslatom a Webdemokráciáról.
Miközben Európa szerte reklamálják a részvételi demokráciát és a polgárközeli kormányzást, az EU intézményei néhány lépéssel már előttünk járnak. Az Európai Parlament havonta több meghallgatást (hearing) szervez a nők, a gyermekek a helyzete, az oktatás, az energiaellátás, stb. témákban. A meghallgatáson szakértők, képviselők és a nagyközönség vesz részt, utóbbi kérdéseket tehet fel előre és a helyszínen. A meghallgatást az Interneten is meg lehet nézni, le lehet tölteni.
Mivel a civil szervezetek ettől függetlenül tovább követelik a részvételi demokráciát, arra következtetek, hogy a fogalomnak tisztán megfelelő modell egyelőre csak a fejekben létezik, és kérdéses, hogy létezhet-e valaha abban a formában, hogy a polgár reggel felkel, lezuhanyozik, majd megnézi az interaktív tévén, hogy milyen közügyekben várják ma a véleményét. Öt percben kitölt egy feleletválasztós felmérést, amelynek eredményét aznap délután összesítik, és másnap megszületik a közakaratot tükröző döntés. Utópia? A mai technika lehetővé teszi.
Ehhez azonban megfelelő választói mentalitásra is szükség van: aki beleszól a fontos döntésekbe, annak rendelkeznie kell némi tájékozottsággal, konstruktív hozzáállással és felelősségérzettel. Magyarországon komoly hiány van ezekből. A magyar polgár nem szokott hozzá, hogy a szava számít, ezért nem is úgy szól hozzá, mint aki mérlegelte a következményeket. Segítene egy légitársaság módjára működő árazóprogram: a szavazó kiválasztja, mit akar, és azonnal látja, az mekkora adóemelésbe kerül. Ha én kerülnék hivatalba, a szelektív hulladékgyűjtés mintájára pilot projektet indítanék a közvélemény bevonására. Nagyon tanulságos lenne látni, hogy alakul néhány középfajsúlyú ügy, ha a közre bízzuk. Erről rendszeres visszajelzést lehetne adni, és a sokadik körben már sokkal felelősebben állnának hozzá az emberek. Svájcban havonta van népszavazás, hagyományos papíralapon. Az Internet lehetővé teszi, hogy gyakorlatilag ingyen, akár hetente több is legyen, pár napos határidővel.
Némi szakmai ellenállást is le kell győzni: a politológusok mai véleménye szerint a választók az általános politikai ügyekben vegyenek részt, a "szakmai" kérdéseket bízzák a választott vezetőkre. Álláspontom szerint ha igazán megkapargatjuk a "szakmaiság" meghatározását, kiderül, hogy szinte semmi nem olyan szakmai, hogy a tájékozott polgár ne tudna érdemben beleszólni.
A mindenkori döntéshozók egyelőre nem érdekeltek a társadalom bevonásában, de a Facebook generáció már csak pár évre van a hatalomtól, tehát előbb-utóbb megvalósul korábbi javaslatom a Webdemokráciáról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése