A jobboldali értelmiségi lét kihívásai

Pár évvel ezelőtti tapasztalat alapján Chrudinák-jelenségnek neveztem el azt, amikor a jobboldali szakértő kiáll lelkes közönsége elé, nagy mellénnyel kifejt egy egyszerű gondolatot, minden harmadik mondat után jelentőségteljes szünetet tart, hússzor ismétli magát, tetszeleg önnön zsenialitásában, és kritikusai kedvéért teletűzdeli mondandóját alapvető ellentmondásokkal. Hiába teszi, mert hallgatóságának nem tűnik fel, bírálói  pedig leragadnak a stílus becsmérlésénél, mondandóját szóra sem érdemesítik.

Nincs könnyű dolga a jobboldali értelmiséginek, hiszen az utóbbi évtizedek során a szellemi lét alapértelmezetten baloldali territóriummá vált. Ott a stílus, ott a tudományos igény, ott a kölcsönös elismertség (én elismerlek téged, cserébe te elismersz engem). A jobboldali szakértő ezalatt füstös kocsmákban illuminálhatta szesztestvéreit, a nyilvánosságot a rokoni születésnapok ordítozásba torkolló “politizálása” biztosította számára, tudományos visszajelzést pedig a házastárstól kaphatott, ebben a formában: “jól van, szívecském, oki vagy, de most már aludjunk”. Sovány vigasz, hogy a legtehetségesebb zenész is modoros, másodosztályú lesz, ha nem koncertezhet rendszeresen, így értő kritika hiányában nem csiszolja a technikáját. Sovány vigasz, mert a múlt érthetővé teszi a jelent, de nem indokolhatja a jövőt.

Határozottan magasabb a baloldali közönség IQ-ja, iskolázottabb, műveltebb a hozzáállása. A jobboldali értelmiség és hallgatóság évtizedekre kiszorult a felsőoktatásból, a közéletből, és nem képes azonnal világklasszisként visszatérni. Erre hosszú távon sincs gyárilag ösztönözve, mert az alapvető igazságok egyszerű gondolkodással is befogadhatók, nem feltétlenül kell hozzájuk barázdálódni. Az “aki nem dolgozik, ne is egyék” mondás 50-es IQ-val is feldolgozható, mert arra az archetipikus igazságérzetre épít, amellyel friss kutatások szerint a csimpánzok is rendelkeznek. Ellenben az a baloldali gondolat, hogy “aki nem dolgozik, az is hadd egyék, ruházkodjék divatosan, sőt hadd járjon moziba” nem része az évmilliók során kialakult kollektív bölcsességnek, jóval magasabb IQ-val gondolható egyáltalán végig, ergo műveltebb kinézetű közönséget eredményez. Ebből alakult ki az a benyomás, hogy a jobboldali ember bárdolatlan bunkó, a baloldali pedig cizellált szakértő. Mekkora tévedés!

Az összetett jobboldali gondolkodás azonnal rávilágíthat, hogy az etetett, ruházott, szórakoztatott dologtalan embert semmi sem ösztönzi a munkára, ezért a modern társadalomnak az államháztartás fenntarthatósága érdekében célszerű egyensúlyt teremtenie a két szélsőség között. Ez a cizellált jobboldali érvelés minőségi ugrást hoz, magasabb IQ-t követel a befogadótól, mint a baloldali változat. Sok-sok összetett gondolkodásra képes jobboldali értelmiségire lesz szükség a magyar társadalom jólétéhez, mert a leghaladóbb baloldali gondolkodás is képtelennek bizonyult a jólét megteremtésére.

Magyarországon nem az történt ugyanis, hogy a baloldali bölcsek mondták a magukét, ám senki nem hallgatott rájuk, ezért alakultak rosszul közös dolgaink. Épp ellenkezőleg: a baloldali bölcsek mondták a magukét, a többség hallgatott rájuk, javaslataik megvalósultak, csak épp nem váltak be. Nem kicsit, nagyon. Az ügyeletes főokos közgazdászok nyugodtan visszaadhatják a diplomájukat, mert téves elméleteikkel tönkre tették a magyar gazdaságot. Az ügyeletes überkorrekt szociológusok leadhatják papírgyűjtésbe a tudományos fokozataikat, mert elég idejük volt kezelni a szociális gondokat, ám azok a közreműködésük nyomán nem enyhültek, hanem súlyosbodtak. A nagyokos pszichológusok kolosszálisan félreértették a lélek működését, és hozzájárultak a frusztráltan őgyelgő tömegek szociopatává válásához. Ez így nem mehet tovább, ütőképes jobboldali alternatívára van szükség.

A jobboldali értelmiség nagy kihívása, hogy az átgondolt tartalmat meggyőző prezentációs készségekkel adja elő, és impozáns IQ-t felvonultató közönséget gyűjtsön maga köré. Amíg ez megvalósul, addig is kommunikációs előnyre tehetünk szert, ha az általános iskolai magyartanár fogalmazásosztályozó kategóriáinak jelentőségét hangsúlyozzuk: külön értékelendő a tartalom, a külalak és a helyesírás. Remek példa erre Matolcsy György nemrégiben tartott előadása ( http://index.hu/belfold/2011/11/19/matolcsy_a_siker_lathatatlan/ ). Egy internetes ellenzéki fórum szétalázta a beszédet, az előadást és az előadót egyaránt a sárga földdel tette egyenlővé. A válogatott szidalmakra reagálva megkérdeztem, konkrétan mi a problémájuk a tartalommal. Döbbent reakció érkezett: a becsmérlő poszt szerzője evidensnek érezte, hogy ami nincs flottul előadva, az csak baromság lehet. Meghökkentettem  a fórum résztvevőit azzal a distinkcióval, hogy Külalak: elégséges, Helyesírás: közepes, Tartalom: jeles. A jobboldal artikulátlan becsmérléséhez szokott kritikusokat sokkolja az artikulált válasz, és nagy lehetőség ez a döbbent pillanat új gondolatok átadására. Ilyen kimerevedett helyzetekben exponál az agy.

Természetesen akkor leszek elégedett a jobboldali értelmiség teljesítményével, ha mindhárom kategóriában legalább “jó” jegyet adhatok rá.