A tekintélyelvű iskola

Kerényi Imre egy pár napja közforgalomba került beszédében tekintélyelvű iskolát helyez kilátásba ( http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=J6JAFaVLqUc#%21 ). Természetesen bekövetkezett az ilyen esetben borítékolható felhördülés. Én nem riadok vissza ugyan a tekintélyelvű iskolától, de fontosnak tartom tisztázni, hogy Magyarországon ilyen iskola bevezetése nem fenyeget.

Tekintélyhelvű például a japán iskolarendszer. Nagyobbik lányom csereprogram keretében egy hónapot töltött benne, az egyik jó nevű gimnázium falai között, és elképedve számolt be a tapasztalatairól. Az újonnan érkezetteket színpadra állították, ahol tömören bemutatkoztak: név, ország, látogatás célja. A rövid szöveg végén majdnem összeesett ijedtében, amikor vezényszóra mintegy ezer torokból harsant az üvöltés: HAI!!! (Magyar tekintélynyelven ezt így mondanánk: kö-szön-jük szé-pen a be-mu-tat-ko-zást. Így már nem igazán ijesztő. De ott...) Komolyan mondom, beleremegett a föld – tette hozzá. Nem sokkal később iskolai ünnepségen vett részt, melyet május végén, tűző napon, 35 fokos hőségben tartottak, három órán át. A japán diákkal szemben elvárás, hogy ezt az időt mozdulatlanul, vigyázzállásban töltse, egy túlzás nélkül appelplatznak nevezhető nagy téren. Az ünnepség alatt szanitécek szorgoskodnak: hordágyon viszik el azokat, akik kiájulnak a sorból. A japán, kedves olvasóim, egy tekintélyelvű iskolarendszer. És az eredmény? Nézzük meg a japán autókat, fényképezőgépeket és elektronikát, mennyire gátolja egy tekintélyelvű iskolarendszer a kreativitást. Merészebb álmainkban szeretnénk mi is ennyire "legátolva" lenni.

Amiről Kerényi Imre beszélt, az szabatos megfogalmazásban egy egészséges tekintélyt felvonultató iskolarendszer lenne, amelyben elcsendesedik az osztály az óra elején, és felkészül a tananyag elsajátítására. A gyerek, ha egyest kap, nem küldi rá a pedagógusra nuncsakus rokonságát, nem videózza a mobilján, hogyan szívatják őt osztálytársai óra közben, tanulás helyett, és nem várja meg iskola után bátyjával, valamint annak markos barátaival, hogy ne merje még egyszer feleltetni. Olyan iskoláról beszél Kerényi Imre, amelyből használható ismerettekkel távoznak a diákok, hogy helyt állhassanak a munkaerő-piacon, és eséllyel vegyenek részt a jövő társadalmában. Ebben az iskolában a tekintély nem elnyomó hatalom, hanem a felnőtt szabadság kiteljesítője. Az ilyen iskola a közéleti ismereteken felnőtt állampolgárok mentora, akiknek a választáson való részvétele felelős döntéseket eredményez.

A baloldali értelmiségi számára nagy a kísértés, hogy Kerényi Imre előadása kapcsán ismét rúgjon egyet a szívből utált kormányon. Teheti, megvan hozzá az agyi tehetsége. Másfelől ott a felelősség, hogy olyan kifogást emeljen, amivel nem árt a közösségének. Az sem mellékes, mit szól mindehhez a többi választó. A mai munkanélküliek átlátják-e, hogy gyermekeik jövőjéről beszéli le őket, aki száműzné az iskolából a tekintélyt? Nem irigylem az ellenzéket, mert vagy magába kell fojtania tehetetlen dühét, vagy a kormány célszerűségével szembehelyezkedve könnyen az SZDSZ hitelességi szintjére juthat a közélet sorsáról döntő többség szemében.