Az egyik strasbourgi bevásárlóközpontban vettem egy Auchan márkájú rizs-zöldség-gabona keveréket, összetétele 62% thai rizs, 15% előfőzött sárgaszója, 12% vöröslencse, 10% zöldlencse. Felirata: "Éljünk jobban - Bio". Alatta: "Gabona - zöldség keverék" "biogazdálkodásból származó termék". Alatta tanúsítvány és tápérték tájékoztató található.
Súlya fél kiló, ára 2 euró, jelenlegi árfolyamon nagyjából 620Ft. Remek köret egy öt-hat fős család ebédjéhez. Szerintem jó ár-érték arányt képvisel még egy átlagos magyar háztartás számára is. Aki jobbat talál hazai boltban, okvetlenül tegye közzé a paramétereket. A nem Auchan márkájú hasonló termékek egyébként a duplájánál is többe kerültek.
De nem ezért írok róla, hanem azért, mert miközben elégedetten forgattam főzés előtt a kezemben, némi érdességre lettem figyelmes a csomagolás hátoldalán. Braille írással is ráírták, milyen termékről van szó. Egy kb. 4 cm széles átlátszó ragasztószalagra nyomták rá a vakoknak szóló írásjeleket, majd a szalagot a zacskó hátuljára ragasztották. Zseniális, figyelmes, modern. Ez ugyanaz az Auchan, amelyik Káposztásmegyeren a magyar környezetvédőkkel hadakozik, mert áruházbővítés keretében épp egy védett lápot készül tönkre tenni.
Hja, más ország, más elvárások. Megfigyelésem szerint az egykori gyarmatosítók odahaza példamutató állampolgárok voltak, a mai gyorshajtók pedig nem a saját utcájukban ralliznak. Hazai földön általában többet ad az ember a jóhírére. A franciák belföldön kiváló minőséget* nyújtanak nagyon versenyképes áron. Hogy jutottak ebbe az állapotba? Úgy, hogy nem engedték a német bevásárlóközpontok által letarolni a hazai piacukat**, és eltökélten francia árukat vásárolnak, miközben elvárják, hogy azok minőségére ne egyszerűen elégedetten, hanem nemzeti büszkeséggel gondolhassanak. Előbb volt jó a termék, és aztán kezdték vásárolni? Nem. Előbb kezdték nacionalista buzgalommal vásárolni a hazait, amelynek közben fokozatosan emelkedett a minősége.
A franciák nagy többsége hazai autóval jár. Reális gondolkodású emberek bármikor elismerik, hogy műszaki paraméterek terén a német autók (talán, hangyányit) jobbak. Ám hiányzik belőlük az érzelem, a franciás kényelem és rafinéria, valamint az a bizonyos "je ne sais quoi". Hozzáteszik, hogy a francia termék vásárlása hazai munkahelyeket támogat, ebből származik a vásárlóerő és a jólét. A francia átlagember számára ez világos, mint a nap.
Ez lenne itt a Fidesz-reklám helye? Ki mondta, hogy Fidesznek monopóliuma van a magyar termékek védelmére, a nemzeti tulajdonú gazdaság fejlesztésére? Valahogy úgy alakult, hogy eddig a Fidesz az egyetlen politikai erő, amelyik hagymázas retorika nélkül vállalkozik rá. Meglátjuk, mennyire sikerül a gyakorlatban. Hajrá, ellenzék, fogjátok ki a szelet a kormánypárt vitorlájából. Hassatok oda, hogy a többségükben magyar tulajdonú boltokban a magyar vásárló ilyen nemzeti keblet dagasztó termékeket vehessen, és rögvest visszaszerzitek a tömegek szimpátiáját.
* Jogos a kérdés, vajon a thai rizstől a zöldlencséig terjedő összetevők honnan származnak. Erre nézve nem találunk részletes információt, ám a francia beszerzési szabály egyszerű: ami hazai forrásból elérhető, azt kötelező onnan vásárolni. Az összetevőkből definíció szerint az francia, ami hazai termelőtől megvásárolható. A kifogástalan kultúrejropéer franciák e nemzetgazdasági szabály szerint élnek és dolgoznak. Hozzáteszem, a magyar az egyetlen európai nép, ahol erről a jólétfokozó szabályról egyáltalán vitát lehet nyitni.
** Roppant érdekes, hogyan találták fel az angolszász szupermarket után az úgynevezett hipermarketet: a németek sok-sok szupermarketet szerettek volna építeni Franciaországban, a franciáknak meg -- valami miatt -- nem tetszett ez a gondolat. Kitalálták, hogy csak bizonyos négyzetméteren felüli áruházakat fognak engedélyezni, és a német szupermarketek tök véletlenül egytől egyig méreten alulinak bizonyultak. Az új áruháztípust hypermarché-nak nevezték el, és hazaiak építették meg hazai földön, hogy a rögfrancia valóságot kombinálják a jóléttel. Így kezdődött a hipermarketek világméretű diadalútja.
Súlya fél kiló, ára 2 euró, jelenlegi árfolyamon nagyjából 620Ft. Remek köret egy öt-hat fős család ebédjéhez. Szerintem jó ár-érték arányt képvisel még egy átlagos magyar háztartás számára is. Aki jobbat talál hazai boltban, okvetlenül tegye közzé a paramétereket. A nem Auchan márkájú hasonló termékek egyébként a duplájánál is többe kerültek.
De nem ezért írok róla, hanem azért, mert miközben elégedetten forgattam főzés előtt a kezemben, némi érdességre lettem figyelmes a csomagolás hátoldalán. Braille írással is ráírták, milyen termékről van szó. Egy kb. 4 cm széles átlátszó ragasztószalagra nyomták rá a vakoknak szóló írásjeleket, majd a szalagot a zacskó hátuljára ragasztották. Zseniális, figyelmes, modern. Ez ugyanaz az Auchan, amelyik Káposztásmegyeren a magyar környezetvédőkkel hadakozik, mert áruházbővítés keretében épp egy védett lápot készül tönkre tenni.
Hja, más ország, más elvárások. Megfigyelésem szerint az egykori gyarmatosítók odahaza példamutató állampolgárok voltak, a mai gyorshajtók pedig nem a saját utcájukban ralliznak. Hazai földön általában többet ad az ember a jóhírére. A franciák belföldön kiváló minőséget* nyújtanak nagyon versenyképes áron. Hogy jutottak ebbe az állapotba? Úgy, hogy nem engedték a német bevásárlóközpontok által letarolni a hazai piacukat**, és eltökélten francia árukat vásárolnak, miközben elvárják, hogy azok minőségére ne egyszerűen elégedetten, hanem nemzeti büszkeséggel gondolhassanak. Előbb volt jó a termék, és aztán kezdték vásárolni? Nem. Előbb kezdték nacionalista buzgalommal vásárolni a hazait, amelynek közben fokozatosan emelkedett a minősége.
A franciák nagy többsége hazai autóval jár. Reális gondolkodású emberek bármikor elismerik, hogy műszaki paraméterek terén a német autók (talán, hangyányit) jobbak. Ám hiányzik belőlük az érzelem, a franciás kényelem és rafinéria, valamint az a bizonyos "je ne sais quoi". Hozzáteszik, hogy a francia termék vásárlása hazai munkahelyeket támogat, ebből származik a vásárlóerő és a jólét. A francia átlagember számára ez világos, mint a nap.
Ez lenne itt a Fidesz-reklám helye? Ki mondta, hogy Fidesznek monopóliuma van a magyar termékek védelmére, a nemzeti tulajdonú gazdaság fejlesztésére? Valahogy úgy alakult, hogy eddig a Fidesz az egyetlen politikai erő, amelyik hagymázas retorika nélkül vállalkozik rá. Meglátjuk, mennyire sikerül a gyakorlatban. Hajrá, ellenzék, fogjátok ki a szelet a kormánypárt vitorlájából. Hassatok oda, hogy a többségükben magyar tulajdonú boltokban a magyar vásárló ilyen nemzeti keblet dagasztó termékeket vehessen, és rögvest visszaszerzitek a tömegek szimpátiáját.
* Jogos a kérdés, vajon a thai rizstől a zöldlencséig terjedő összetevők honnan származnak. Erre nézve nem találunk részletes információt, ám a francia beszerzési szabály egyszerű: ami hazai forrásból elérhető, azt kötelező onnan vásárolni. Az összetevőkből definíció szerint az francia, ami hazai termelőtől megvásárolható. A kifogástalan kultúrejropéer franciák e nemzetgazdasági szabály szerint élnek és dolgoznak. Hozzáteszem, a magyar az egyetlen európai nép, ahol erről a jólétfokozó szabályról egyáltalán vitát lehet nyitni.
** Roppant érdekes, hogyan találták fel az angolszász szupermarket után az úgynevezett hipermarketet: a németek sok-sok szupermarketet szerettek volna építeni Franciaországban, a franciáknak meg -- valami miatt -- nem tetszett ez a gondolat. Kitalálták, hogy csak bizonyos négyzetméteren felüli áruházakat fognak engedélyezni, és a német szupermarketek tök véletlenül egytől egyig méreten alulinak bizonyultak. Az új áruháztípust hypermarché-nak nevezték el, és hazaiak építették meg hazai földön, hogy a rögfrancia valóságot kombinálják a jóléttel. Így kezdődött a hipermarketek világméretű diadalútja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése