Amikor összevész a kormány a jegybank elnökével, a sajtó rendre megírja, milyen fontos a jegybank függetlensége. Pedig egyáltalán nem fontos. Az amerikai jegybank, a Fed (Federal Reserve Bank) a kormány utasításai szerint alakítja az irányadó kamatlábat, a dollár árfolyamát és az inflációt. A jegybank függetlensége botcsinálta mítosz, amit a sajtó akkor vesz elő, amikor a célját szolgálja, és azonnal elfelejt, amikor nem.
A jegybank feladata lényegében nem más, mint a kormány pénzpolitikájának és gazdaságpolitikájának támogatása. Nem csoda, hogy minden kormány igyekszik a maga emberét pozícióba tenni. Ha nem sikerül, tartós szájkarate veszi kezdetét a miniszterelnök és a jegybankelnök között.
Amennyiben a jegybankelnök a másik politikai oldal lekötelezettje, könnyen beindul a "minél rosszabb nektek, annál jobb nekünk" játszma, vagyis a jegybank elszabotálja a kormány gazdaságpolitikáját, hogy helyzetbe hozza az ellenzéket. Ez történt 2002 után Járai jegybanki elnöksége idején, amikor a kormány azt szerette volna, ha alacsony az alapkamat, és megindulnak a hitelfelvételek, valamint az általuk gerjesztett gazdasági növekedés. Járai viszont az inflációt és a forint árfolyamát szem előtt tartva nem csökkentette a kamatot. Erre hivatkoznak ma a szocialisták, amikor azt magyarázzák, hogyan is kezdődött a devizahitelek pünkösdi királysága.
Ugyanez a forgatókönyv a másik nézetből voluntarizmus: a kormány juszt is hitellel akarja pörgetni a gazdaságot, s ha nem megy forinttal, hát megpörgeti devizával. Ma már látjuk, hogy ez a voluntarizmus tragikus következményekkel járt. 2009-ben azért kellett lemondania Gyurcsány Ferencnek, mert az ország leminősítése és a nemzetközi hitelkamatok emelése miatt hirtelen drasztikusan megugrott az adósságállomány, és Magyarország csődközelbe került. Ha nem nyomatják erőnek erejével a devizahiteleket, akkor talán 1%-kal kisebb a növekedés, ám akkor nem kerülünk csődközelbe.
Természetesen a jelenlegi kormány körme alatt is tüske a baloldali jegybankelnök. Támadják rendesen, mindenféle ürüggyel. Hátha lemond, vagy hátha később rá lehet fogni, hogy ő szabotálta el a növekedési tervet. Mondván, hogy minden jól ment volna, ha ő keresztbe nem fekszik...
Magyarország érdeke másodlagos az efféle politikai csatározásokban. Európa egyetlen országaként nálunk a gazdasági tönkremenetel nem tilalomfa. Ha a politikai érdek azt kívánja, akár tönkre is mehetünk, csak legyen jó az aktuális (azaz jobb vagy bal) oldal számára. Nézzünk szembe a kellemetlen helyzettel: ez bizony nem európai, nem is polgári, hanem balkáni mentalitás. Egy ilyen országban teljesen célszerűtlen a jegybanki függetlenség. Ha annak idején Járai kiszolgálja a Gyurcsány-kormányt, abból nem lett volna nagyobb baj, mint ami a függetlenség mellett is lett, ám akkor egyértelműen a kormányé lenne az érdem/felelősség. A mai jegybankelnöknek szintén a Fideszt kéne kiszolgálnia, hogy világos legyen, kié az érdem/felelősség. A játékelméleti célszerűség azt diktálja, hogy a kormányváltás automatikusan jegybankelnök-váltással járjon.
A legjobb persze az lenne, ha a bal- és jobboldal nagyjából hasonlóan gondolkodna a gazdaságról és annak fejlesztéséről. Ma homlokegyenes ellenkező gondolataik vannak. Ha a gondolat ésszerű, kár a jegybanknak elszabotálni. Ha ellenben irracionális, akkor mire jó a társadalomnak, hogy ott a független jegybank? Semmire. A huzakodás eredménye nem stabilitás, hanem németesen "se hús - se hal" állapot, magyarul jellegtelen töketlenkedés. Minden a zseniális Tölgyessy Péter által vázolt csapdahelyzetre vezethető vissza: egy önmagával meghasonlott társadalom hiába kapaszkodik alkotmányos, jogi, szakmai és ésszerűségi garanciákba. Ezek működésének ugyanis előfeltétele a fájdalmasan hiányzó megegyezés. A jegybank függősége egyszerűsítené a képet, mert ha sikert arat a kormány, akkor az érdem csak az övé. Ha kudarcot vall, akkor szintén. A választó okosabban teszi, ha egyrészt odafigyel a másik oldal választóinak jogos meglátásaira, másrészt ha nem függetlenséget, hanem ésszerű koncepciót és együttműködést követel mind a kormánytól, mind a jegybanktól.
A jegybank feladata lényegében nem más, mint a kormány pénzpolitikájának és gazdaságpolitikájának támogatása. Nem csoda, hogy minden kormány igyekszik a maga emberét pozícióba tenni. Ha nem sikerül, tartós szájkarate veszi kezdetét a miniszterelnök és a jegybankelnök között.
Amennyiben a jegybankelnök a másik politikai oldal lekötelezettje, könnyen beindul a "minél rosszabb nektek, annál jobb nekünk" játszma, vagyis a jegybank elszabotálja a kormány gazdaságpolitikáját, hogy helyzetbe hozza az ellenzéket. Ez történt 2002 után Járai jegybanki elnöksége idején, amikor a kormány azt szerette volna, ha alacsony az alapkamat, és megindulnak a hitelfelvételek, valamint az általuk gerjesztett gazdasági növekedés. Járai viszont az inflációt és a forint árfolyamát szem előtt tartva nem csökkentette a kamatot. Erre hivatkoznak ma a szocialisták, amikor azt magyarázzák, hogyan is kezdődött a devizahitelek pünkösdi királysága.
Ugyanez a forgatókönyv a másik nézetből voluntarizmus: a kormány juszt is hitellel akarja pörgetni a gazdaságot, s ha nem megy forinttal, hát megpörgeti devizával. Ma már látjuk, hogy ez a voluntarizmus tragikus következményekkel járt. 2009-ben azért kellett lemondania Gyurcsány Ferencnek, mert az ország leminősítése és a nemzetközi hitelkamatok emelése miatt hirtelen drasztikusan megugrott az adósságállomány, és Magyarország csődközelbe került. Ha nem nyomatják erőnek erejével a devizahiteleket, akkor talán 1%-kal kisebb a növekedés, ám akkor nem kerülünk csődközelbe.
Természetesen a jelenlegi kormány körme alatt is tüske a baloldali jegybankelnök. Támadják rendesen, mindenféle ürüggyel. Hátha lemond, vagy hátha később rá lehet fogni, hogy ő szabotálta el a növekedési tervet. Mondván, hogy minden jól ment volna, ha ő keresztbe nem fekszik...
Magyarország érdeke másodlagos az efféle politikai csatározásokban. Európa egyetlen országaként nálunk a gazdasági tönkremenetel nem tilalomfa. Ha a politikai érdek azt kívánja, akár tönkre is mehetünk, csak legyen jó az aktuális (azaz jobb vagy bal) oldal számára. Nézzünk szembe a kellemetlen helyzettel: ez bizony nem európai, nem is polgári, hanem balkáni mentalitás. Egy ilyen országban teljesen célszerűtlen a jegybanki függetlenség. Ha annak idején Járai kiszolgálja a Gyurcsány-kormányt, abból nem lett volna nagyobb baj, mint ami a függetlenség mellett is lett, ám akkor egyértelműen a kormányé lenne az érdem/felelősség. A mai jegybankelnöknek szintén a Fideszt kéne kiszolgálnia, hogy világos legyen, kié az érdem/felelősség. A játékelméleti célszerűség azt diktálja, hogy a kormányváltás automatikusan jegybankelnök-váltással járjon.
A legjobb persze az lenne, ha a bal- és jobboldal nagyjából hasonlóan gondolkodna a gazdaságról és annak fejlesztéséről. Ma homlokegyenes ellenkező gondolataik vannak. Ha a gondolat ésszerű, kár a jegybanknak elszabotálni. Ha ellenben irracionális, akkor mire jó a társadalomnak, hogy ott a független jegybank? Semmire. A huzakodás eredménye nem stabilitás, hanem németesen "se hús - se hal" állapot, magyarul jellegtelen töketlenkedés. Minden a zseniális Tölgyessy Péter által vázolt csapdahelyzetre vezethető vissza: egy önmagával meghasonlott társadalom hiába kapaszkodik alkotmányos, jogi, szakmai és ésszerűségi garanciákba. Ezek működésének ugyanis előfeltétele a fájdalmasan hiányzó megegyezés. A jegybank függősége egyszerűsítené a képet, mert ha sikert arat a kormány, akkor az érdem csak az övé. Ha kudarcot vall, akkor szintén. A választó okosabban teszi, ha egyrészt odafigyel a másik oldal választóinak jogos meglátásaira, másrészt ha nem függetlenséget, hanem ésszerű koncepciót és együttműködést követel mind a kormánytól, mind a jegybanktól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése