Figyelem, hirdetek: két nap múlva baloldali fórumot rendeznek Budapesten, bővebb információk itt: http://policity.eu/index.php?option=com_zoo&view=item&Itemid=84
Ha elmennék rá, lenne mit mondanom. Először is, Fidesz-szavazóként mit keresnék ott? Keresztényszociális érzületű, közösségi szemléletű emberként elvben nem lógnék ki egy nyugati szociáldemokrata társaságból, és optimistán feltételezem, hogy itt nyugati típusú szociáldemokraták (is) lesznek. Velük bármikor kész vagyok együttműködni.
Elmondanám, hogy a baloldaliság manapság elvesztette megkülönböztető varázsát. A brit Labour legsikeresebb éveiben a konzervatívok gazdaságpolitikáját valósította meg szolidáris változatban. Különösen értelmetlen a Fideszhez képest baloldalról beszélni, mondjuk inkább egyszerűen azt, hogy a Fidesszel szemben álló nagy ellenzéki párt hívei a baloldal. Ez praktikusan az MSZP-t jelenti, de a választások előtt két évvel még akár másik formáció is az ellenzék élére állhat.
Elmondanám, hogy a baloldaliság szerves része a jóléttel való törődés, amely nélkül a széles tömegek tesznek a szolidaritásra, azaz javaikat nem ajánlják fel másoknak, amit meg kényszerűen kapnak a rászorulók, attól csak szociális függők, és nem boldogabbak lesznek. A baloldaliság kulcsa tehát a gazdaság felfuttatásában rejlik. Érdekes, a jobboldaliságé szintén. Talán érdemes lenne ezen elgondolkodni, és rugalmasabban állni az együttműködés gondolatához.
Hozzátenném, hogy a mindenkori ellenzék élére hiteles emberek kellenek, hiteles programmal. Olyannal, amely alapján a választók többsége elhiszi, hogy ezúttal nem a régi, leszerepelt baloldal tér vissza új köntösben, hanem valódi pozitív változás várható. Mihez képesti változás? A tényleges helyzethez képesti, ezért nem lózungok szintjén, hanem a kritikai gondolkodás igényével kell feltárni a valós helyzetet, továbbá a magyar társadalom jól megfontolt, hosszú távú érdekeit. Ha az ellenzék a hagyományos mosópor - haladó mosópor stílust követi, csalódni fog. A választók jelentős részének megfelel a hagyományos mosópor, ami épp elég jól mos, és nem is túl drága. Egy másik, és talán jelentősebb rész véleménye szerint minden mosópor ócskán mos ezen a tájon, ki kéne vágni valamennyit, mint macskát a mosókonyhából. Aki ezen a helyzeten változtatni akar, az nem várhat régi retorikától (az "Én vagyok a demokrata egyedül, a világsajtó csak énnékem hegedül" kezdetű nóta dallamára) új eredményt.
Aki pedig új retorikát keres, annak ki kell térnie a gazdasági szempontból releváns szabadpiac kérdésére, a bankok szerepére, az egyén felelős viselkedésének elvárására, a jövő generációinak jólétére. Eddigi tapasztalataim szerint az ellenzék ezekről még nem tud olyat mondani, ami a kormányra kerülését akár csak haloványan indokolná a választók többségének szemében. Ideje lenne összekapnia magát, megtalálni a Fidesz és közte lévő valós különbségeket, és azokat vonzóvá tenni a választói többség számára, kerülve a kommersz mosópor kommunikációt. Ezt mondanám egy baloldali fórumon, és nem várnék tapsot érte.
Ha elmennék rá, lenne mit mondanom. Először is, Fidesz-szavazóként mit keresnék ott? Keresztényszociális érzületű, közösségi szemléletű emberként elvben nem lógnék ki egy nyugati szociáldemokrata társaságból, és optimistán feltételezem, hogy itt nyugati típusú szociáldemokraták (is) lesznek. Velük bármikor kész vagyok együttműködni.
Elmondanám, hogy a baloldaliság manapság elvesztette megkülönböztető varázsát. A brit Labour legsikeresebb éveiben a konzervatívok gazdaságpolitikáját valósította meg szolidáris változatban. Különösen értelmetlen a Fideszhez képest baloldalról beszélni, mondjuk inkább egyszerűen azt, hogy a Fidesszel szemben álló nagy ellenzéki párt hívei a baloldal. Ez praktikusan az MSZP-t jelenti, de a választások előtt két évvel még akár másik formáció is az ellenzék élére állhat.
Elmondanám, hogy a baloldaliság szerves része a jóléttel való törődés, amely nélkül a széles tömegek tesznek a szolidaritásra, azaz javaikat nem ajánlják fel másoknak, amit meg kényszerűen kapnak a rászorulók, attól csak szociális függők, és nem boldogabbak lesznek. A baloldaliság kulcsa tehát a gazdaság felfuttatásában rejlik. Érdekes, a jobboldaliságé szintén. Talán érdemes lenne ezen elgondolkodni, és rugalmasabban állni az együttműködés gondolatához.
Hozzátenném, hogy a mindenkori ellenzék élére hiteles emberek kellenek, hiteles programmal. Olyannal, amely alapján a választók többsége elhiszi, hogy ezúttal nem a régi, leszerepelt baloldal tér vissza új köntösben, hanem valódi pozitív változás várható. Mihez képesti változás? A tényleges helyzethez képesti, ezért nem lózungok szintjén, hanem a kritikai gondolkodás igényével kell feltárni a valós helyzetet, továbbá a magyar társadalom jól megfontolt, hosszú távú érdekeit. Ha az ellenzék a hagyományos mosópor - haladó mosópor stílust követi, csalódni fog. A választók jelentős részének megfelel a hagyományos mosópor, ami épp elég jól mos, és nem is túl drága. Egy másik, és talán jelentősebb rész véleménye szerint minden mosópor ócskán mos ezen a tájon, ki kéne vágni valamennyit, mint macskát a mosókonyhából. Aki ezen a helyzeten változtatni akar, az nem várhat régi retorikától (az "Én vagyok a demokrata egyedül, a világsajtó csak énnékem hegedül" kezdetű nóta dallamára) új eredményt.
Aki pedig új retorikát keres, annak ki kell térnie a gazdasági szempontból releváns szabadpiac kérdésére, a bankok szerepére, az egyén felelős viselkedésének elvárására, a jövő generációinak jólétére. Eddigi tapasztalataim szerint az ellenzék ezekről még nem tud olyat mondani, ami a kormányra kerülését akár csak haloványan indokolná a választók többségének szemében. Ideje lenne összekapnia magát, megtalálni a Fidesz és közte lévő valós különbségeket, és azokat vonzóvá tenni a választói többség számára, kerülve a kommersz mosópor kommunikációt. Ezt mondanám egy baloldali fórumon, és nem várnék tapsot érte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése